2014. február 22. Ligakupa, nyolcaddöntő, 1. m. Pécs, PMFC-pálya, 400 néző.
Vezette: Szilasi Szabolcs (Becséri G., Nagy Tímea – Barna Gábor).
forrás: Nemzeti Sport, 2014. február 23. |
Sárga lap: Városi (45.), Nagy J. (85.), ill. Heffler T. (24.).
PMFC: Gőcze – Nagy J., Romics, Balogh, Mohl – Márkvárt, Koller – Kővári (Beke, 78.), Wittrédi (Fodor, 60.), Szatmári – Városi (Pölöskey, 60.). Vezetőedző: Márton Gábor.
Paks: Csernyánszki – Heffler T., Éger, Horváth G., Szabó J. – Windecker, Kecskés – Bartha, Tóth B. (Báló, 88.), Lázok (Bor, 72.) – Simon A. (Kiss T., 72.). Vezetőedző: Csertői Aurél.
"Annak kifejezetten örültünk, hogy a PMFC elkezdte a tavaszi szezont, annak sokkal kevésbé, hogy erre az időjárás nem volt tekintettel. Borongós, hűvös idő volt, nem is jöttek ki többen a Paks elleni Ligakupa-nyolcaddöntőre négyszáznál.
Mondjuk a fanatikusok nagy része ott volt. Így például az idősebb úr a megafonnal, aki már a meccs kezdésekor beüvöltötte, hogy „első vágány”. Reméltük is, hogy előbb-utóbb jön majd a pécsi első vágány, vagyis első gól, s a kérdés csak az, mennyit kell rá várni.
Szerencsére nem sokat, pontosan 22 percet. A PMFC szép támadást vezetett a bal oldalon, igaz, fogalmazhatnánk úgy is, hogy Szatmári jó ütemben tudott passzolni Mohlhoz, aki át tudta venni, majd egyenes vonalú egyenletes mozgást végzett a kapu felé, ami elég volt ahhoz, hogy ne tudják követni a paksi védők – a vége pedig gól lett. Ennyi kell.
Sajnos az előny nem tartott ki a félidőig, Horváth Gábor révén ugyanis a 40. percben egyenlítettek a vendégek. Kár volt ezért a gólért, ha ugyanis egy perccel korábban Wittrédi Dávid jobban céloz, kettővel vezethetett volna a PMFC – az is igaz azonban, hogy az 1-1-es döntetlen jobban megfelelt a látottaknak.
A második félidő pedig? Végigültük, kiszenvedtük, kész szerencse, hogy nem voltak mínuszok. Azért azt a következtetést simán le lehetett vonni, hogy ilyen kevés néző előtt, ilyen hangulattalan környezetben nehéz végigszenvedni a kilencven percet, pláne úgy, hogy a két csapat is jó kis közepes tempóban küszködte végig a meccset, nem kapkodtunk sűrűn a szívünkhöz a temérdek izgalom miatt (sőt, egyszer sem nyúltunk oda). Mondjuk kétségtelenül emlékezetesek maradnak majd a rafkós paksi szabadrúgások: egyszer sem sikerült a 16-oson belülre tuszkolniuk a labdát, jól összezavarták magukat a nagy ötletekkel. Egyszerűbben, fiúk!
A vége maradt 1-1, majd a visszavágón eldől, ki jut tovább. Reméljük, jobb meccs lesz, mint a mostani." (bama.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése