Pécsi MFC-Pécs Pláza – Gyirmót SE 3-2 (0-2)
2007. november 10. Pécs, PMFC-st. 800 n. NB II. Nyugati cs. 14. forduló.
 |
| Három gól a gyirmóti kapuban |
Gól: Lengyel R. 71’, 80’, 81’ ill. Szabó Zs. 25’, Oross M. 33’.
Sárga lap: Lantos 68’ ill. Radics 44’, Boros 56’.
PMFC: Sólyom – Kalmár Zs., Racskó, Lantos, Kanizsai – Sipos, Mile (Luczek, 38.), Gulyás G. (Horváth Zs., a szünetben), Wittrédi – Rompos, Bozori (Lengyel R., 61.). Edző: Nagy Tamás.
Gyirmót: Boros – Varga G. (Burányi, 83.), Kozmér, Radics, Szabó Cs. – Baumgartner, Pék 6 (Tóth N., 83.), Horváth R. 6, Nagy L. 6 (Török –, 78.) – Oross 6, Szabó Zs. 6. Edző: Hannich Péter.
"Három egyre nyerünk, meglátja! – mondta a mérkőzés előtt az egyik pécsi törzsszurkoló, aki szinte odanőtt a nyugati kapu mögé. Félidőben, 0-2-nél kesernyésen mosolyogtam: na, most alaposan mellétrafált az öreg!
Aztán a lefújás után megint összefutottunk. Három egyet mondtam, majdnem bejött, jegyezte meg egy mosolygós kacsintás kíséretében.
Mindig csak ennyit tévedjen!
A szombati pécsi bajnoki az egyik leghihetetlenebb mérkőzés volt, amit a PMFC-pályán játszottak. Az első félidő rémes produkciója, a két kapott gól után a tudósító már fogalmazta a lesújtó címet: Ez egyre gyatrább. A második félidőben ráadásul egy kihagyott büntető (hogy a gólhelyzetben szabálytalankodó Boros miért csak sárga lapot kapott, azt csak Sulyok játékvezető tudja…) – na ezek után nincs talpra állás.
Ehhez képest a szurkolók szájtátva figyelték, ahogy a hazaiak tizenegy perc alatt három gólt rámolnak be és győznek!
Kicsit hitetlenkedve hallgattuk a találkozó után a pécsi edzőt, Nagy Tamást is. Úgy fogalmazott, ezen a meccsen volt a legnyugodtabb, szünetben mosolyogva ment az öltözőbe. – Mert biztos volt a vereségben, ilyenkor meg már fölösleges bosszankodni, jegyeztem meg. – Nem, tudtam mit kell játszani, látszott hogy az ellenfél elfáradt, éreztem, hogy minimum egyenlítünk, válaszolta.
A meccs hőse Lengyel Roland volt (a bravúrok sorát bemutató Sólyom Csaba mellett), aki a 61. percben állt be, húsz perccel később pedig már mesterhármasát ünnepelte. „A tizenegyesünk előtt Nagy Tamás odasúgta, hogy ezt a meccset még megnyerhetjük. A büntető kimaradt, s ekkor azért kevesen hittek a fordításban. Aztán az első gólom után belelkesedtünk, ellenfelünk pedig elfáradt, így végül sikerült a bravúr” – emlékezett vissza Lengyel. A 29 éves, korábban az MTK-ban is megforduló csatárnak nem ez volt az első mesterhármasa, az NB II-ben monori és nyíregyházi színekben is összejött már neki.
Aki ott volt, talán az sem hitt a szemének. Az első félidőben olyan gyatrán játszott a PMFC, hogy csak Sólyom bravúrjainak köszönhette, hogy nem 0-4, vagy 0-5 állt az eredményjelzőn (illetve csak állt volna, mert a kijelző nem működött).
Szünet után a büntetőnél felcsillant a remény, ám miután ez is kimaradt, ráadásul Sulyok játékvezető nem állította ki a vendégek kapusát, végképp elúszni látszott a mérkőzés.
Ám ekkor csoda történt! A vendégek érezhetően elfáradtak, míg Nagy Tamás beküldte negyedik csatárát, Lengyel Rolandot, aki húsz perc alatt mesterhármasig jutott. Csodálatos utolsó félórát produkált a PMFC, amely a meccs végére ismét maga mellé állította a közönséget." (bama.hu)
MESTERMÉRLEG:
Nagy Tamás: – Akinek túl korán keltik halálhírét, sokáig fog élni.
Hannich Péter: – Az első félidő egyértelműen a miénk volt, a második a pécsieké. A szerdai, Nyíregyháza elleni kupameccs sajnos sokat kivett belőlünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése