Kecskeméti TE - Pécsi MFC 1-0 (1-0)
1997. november 29. Kecskemét, NB I/B. 19. forduló. 400 néző.
 |
| Tarlósi korán kiállt |
Vezette: Kincses (Megyebíró, Bócsik).
Góllövő: Tóth I. a 12. percben
Sárga lap: Tóth Gy. (Szabados felvágásáért) a 16., Azoitei (reklamálásért) a 75., Tomka (Babai lerántásáért) a 87., Dienes (Babai megrúgásáért) a 90. percben
Kiállítva: Tarlósi a 17. percben
Szögletarány: 6:4 (4:0).
Kecskemét: Sinescu - Márkus - Szél, Gligorovics - Fekete, Lukácsi, Tóth I., Deme (Lakos, 70'), Vincze (Kurucsai, 89') - Tóth Gy., Babai. Megbízott edző: Kajtár István.
PMFC: Tarlósi - Tomka, Dienes, Szabados, Kislőrincz (Tóth, 77') - Nagy E., Sipos, Gera (Kutas, 77'), Romanek J. - Azoitei, Balázs (Viszt - kapus, 18'). Edző: Róth Antal.
Emberhátrány, vereség
(Kecskeméten sem nagy divat mostanában mérkőzésre járni. A kezdés előtt fél órával még egyetlen szurkoló sem érkezett meg a stadionba.)
Az elején Tarlósinak kétszer is közbe kellett avatkoznia, mindkét esetben magabiztosan hárított. A 12. percben viszont már nem sikerült védenie. Babai balról belőtt egy szögletet, az ívelődő labdát Tóth I. közelről a jobb alsó sarokba fejelte (1-0).
 |
| Viszt, a cserekapus |
Ezután a hideg levegő felforrósodott, a kecskemétiek kaptak egy sárgát, majd Azoitei elesett a KTE tizenhatosán belül, a bíró azonban nem látott büntetőt. A pécsi kapus, Tarlósi reklamált. Valami „furcsát” is mondhatott a játékvezetőnek, mert az felmutatta neki a piros lapot. Ezzel kettős előnybe (gól, ember) került a vendéglátó. Meglepetésre mégsem fokozta a nyomást, visszavett a tempóból egészen a 38. percig, amikor Gligorovics 19 m-es lövése elszállt a bal felső sarok fölött. Az első félidő hosszabbításában Romanek J. egy szabadrúgást jobbról ígéretesen csavart a kapu elé, de a támadók lekéstek róla, a labda a jobb kapufa mellett elhagyta a játékteret.
Fordulás után az 51. percben Tomka előreívelt egy szabadrúgást, Sinescu kapus alászaladt és kiejtette a labdát, utána azonban tisztázta a helyzetet. Hét perccel később Babai jobbról remekül lőtte középre a labdát, a berobbanó Vincze közelről fölé bombázott. A kontra után Sipos tanári labdával ugratta ki Nagy E.-t, aki még az „ajtó-ablak” helyzetnél is nagyobb lehetőséget hagyott ki, amikor a kifutó kapus fölött a kapu fölé emelt.
A 75. percben Azoiteit lökték fejelés közben a tizenhatoson belül, elesett, majd reklamált, ám a játékvezető ezen a napon úgy gondolta, nem ad tizenegyest a pécsieknek, legfeljebb egy sárgát a csatárnak.
A frissen beállt Kutas kapura ívelése okozott kisebb zavart a hazaiak kapusának, aki fölé nyomta a labdát. Rögtön utána Romanek beadását Nagy E. lőtte kapura, de a kapusról kipattant a labda. A 82. percben egy szöglet utáni beívelést Vincze bombázta kapura, Viszt szép mozdulattal nyomta fölé a labdát.
Jól kezdett a hazai csapat, hamar gólt szerzett, majd úgy tűnt, a pécsi kapus kiállítása végzetessé teszi a kecskeméti kirándulást. Mégsem így történt, mert a PMFC csikorgó fogakkal, teljes erőbedobással egyenrangú ellenfél volt, pedig 70 percig emberhátrányban játszott. A második félidőben helyzetek sorát hagyták ki a játékosok mindkét oldalon, több gól már nem esett, volt viszont egy nagyon büntetőgyanús helyzet. Ezt a vereséget igazán nem kell szégyellnie a piros-fekete együttesnek, mert mindenki teljes erejével küzdött. A kecskemétiek viszont nem lehetnek különösebben büszkék a három pontra. Habár a fociban nem lehet mérlegelni, mégis egy pont járt volna a Pécsnek.
Mestermérleg:
Kajtár István: -Nagyszerű ráadása volt a bajnokságnak ez a győzelem. Örülök, hogy a fiatal csapat megmutatta az utat, amit követnünk kell.
Róth Antal: - Egyenlő feltételek mellett érdekesebb mérkőzést vívhattunk volna. Játékosaim így is mindent elkövettek a siker érdekében, de hiába.
(Dunántúli Napló, 1997. november 30.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése