1997. november 15. Pécsi MFC - FC Dorog 2-1 (2-0)

Pécsi MFC - FC Dorog 2-1 (2-0)

1997. november 15. Pécs, PMFC-stadion. NB I/B, 17. forduló. 1.000 néző.

Balázs Csongor balettozik
(Dunántúli Napló, 1997. november 16.)

Vezette: Kéri (Hamar, Kaibás).

Góllövő: Azoitei a 27., Azoitei a 33., Sabján a 47. percben. 

Sárga lap: Gera (visszahúzásért) a 72., Czifferi és Sipos (egymás lökdöséséért) a 83. percben. 

Szögletarány: 3:2 (2:2). 

PMFC: Tarlósi - Dienes, Sipos, Kislőrincz - Kósa, Nagy E., Gera, Romanek, Kutas (Farkas 81') - Azoitei, Balázs (Tóth Gy. , 86') Edző: Róth Antal. 

FC Dorog: Bohner - Mucha (Brandhuber B., 33'), Faragó, Szépvölgyi - Bodó, Bajkai, Horváth, Móra (Marczinkó 82'), Takács (Toronyi 67') - Czifferi, Sabján. Edző: Honti József. 

Kiszenvedett győzelem

Majd tíz perc telt el, amikor Balázs ügyesen megfordult a tengelye körül, majd fölé lőtt. Hamarosan a másik kapu előtt is riadalom támadt, mert Sabján becsapta az egész védelmet, majd 14 méterről jobbról lőtt, de Tarlósi jól védett. Ezután a dorogi kapufa mentett egy szép Gera-Kósa-Balázs akció végén, a visszapattanó labdát sikerült elkapnia a hidegvérű, és jó helyen álló kapusnak. 

Azoitei gólokat lőtt

A 27. percben Balázs a legjobb ütemben ugratta ki középen Azoiteit, aki a kifutó kapus alatt, 12 méterről a kapu közepébe gurított (1-0). 

Hat perccel később Kósa jobbról középre csavarta a labdát, amit Azoitei közelről fejelt a jobb alsó sarokba (2-0). 

(Ezek voltak azok a megoldások, amiket a nézők és a szakvezetők joggal vártak és várnak Azoiteitől. Két gyors villanással két középkezdéshez juttatta a vendégeket, ezzel megnyugtatva a társakat.) 

A szünet után a Dorog feltámadt, és két perc alatt szépített. Bodó a bal oldalon szöktette Sabjánt, a csatár 12 méterről bődületes gólt lőtt a jobb felső sarokba (2-1). 

Ettől teljesen szétesett, megzavarodott a PMFC, fölénybe kerültek a vendégek, de nagy helyzeteik nem voltak a 76. percig. Akkor Bodó jobbról beívelt, Czifferi közelről - meglepetésre - mellé fejelt. A PMFC- ből Balázs kétszer fejjel kísérletezett, egyszer lekésett a beadásról. A nézők idegeit pedig egy hazapörgetés borzolta fel a dorogi kapu előtt, a bíró azonban nem minősítette hazaadásnak az esetet, így nem ítélt szabadrúgást sem. 

(Róth Antal cserékkel feljavíthatta volna ugyan az akadozó gépezet működését. Ezzel a fegyverrel azonban sokat nem kezdhetett, hiszen a pádon sem dúskált a harcba dobható focistákban.) 

Bajkainak még volt egy jó lövése, a lefújás előtti pillanatokkal pedig egy szabadrúgást Tarlósi megfogott, ezzel le is járt a mérkőzés játékideje. 

(A leglelkesebb drukkerek vastapssal köszönték meg a focisták lelkes játékát. Újra együtt örülhetett a két tábor.) 

Ha az ellentétek vonzzák egymást, akkor ez a két játékrész remekül egymásra talált. Jó kezdést és megnyugtató pécsi, vezetést hozott az első 45 perc, kiszenvedett folytatás követett a fordulás után. A kényszerűségből erre a meccsre felforgatott PMFC ellen vérszemet kapott a Dorog. Ha nyomasztó nem is volt a vendégek fölénye, azért gyakran sandítottak volna a szurkolók a stadion órájára - ha az mutatta volna a lassan múló időt. A hazaiak számára megváltásként jött a lefújás. Három pont. Pont ennyit ért a győzelem. Jelen helyzetben ez sokat ér, ráadásul harmadik alkalommal sikerült sorozatban nyerni, ezzel folytatódik a lassú araszolás felfelé a táblázaton. Következő ellenfél a Csepel lesz, hazai környezetben ők is verhetőek. (Dunántúli Napló, 1997. november 16.)

Mestermérleg:

Róth Antal: - A második félidőiben visszaesett a játékunk, de szerencsére játékosaimnak helyén volt a szívük. Rendkívül értékesnek tartom a három megszerzett pontot. 

Honti József: - Az első félidőben megérdemelten szerzett kétgólos előnyt a pécsi együttes, de szünet után pontot szerezhettünk volna.