1995. március 22. Pécsi MSC-Fordan - Stadler FC 3-2 (2-2)

Pécsi MSC-Fordan - Stadler FC 3-2 (2-2)

1995. március 22. Pécs, Újmecsekalja, Magyar Kupa negyeddöntő, 1. mérkőzés. 3.000 néző.

Dárdai jól játszott és gólt lőtt
(Dunántúli Napló)

Vezette: Gergely (Hosszú, Dravecz). 

Gólszerző: Molnár a 30., Niederbacher a 32., Hleba a 36., Dárdai (11-esből) a 40., Ulveczki, a 70. percben.

Sárga lap: Resko (felvágta Ulveczkit) a 40., Fatusi (törlesz­tett Makrickijjal szemben) a 60., Magyari (nem adta vissza a lab­dát) a 67., Dienes (visszahúzta Molnárt) a 81. percben.

Kiállítva: Resko a 45. percben.

Szögletarány: 2:1 (2:0).

PMSC: Gelei - Márton - Dienes (Schneider, a 85.), Szabados - Tolocsko (Lengyel, 85.), Dárdai, Warzycha, Jäkl, Ulveczki - Fatusi, Niederbacher. Edző: Eich László.  

Stadler: Knotz - Linnyikov - Jeremejev, Makrickij, Nagy - Csehi L, Molnár, Resko, Lehota - Csehi Z., Hleba (Magyari 62. p. Ruman 80.p.). Edző: Sándor István. 

Krónika:

A mérkőzés előtt kiderült, hogy Eszenyi belázasodott, ezért nem tudja vállalni a já­tékot, a vendégeknél pedig a söprögető Oprisan kénytelen három sárga miatt civilben végig nézni a találkozót.

7. perc: Csehi Z. faképnél hagyta őrzőjét, Jäklt, kapura vezette a labdát, és mielőtt a keresztezni induló Márton közbeléphetett volna, tizenhat méterről jó lövést küldött a jobb alsó sarokra. Géléi vető­dött, és másodszorra megfogta a labdát.

22. perc: Fatusit bodicsekelte Nagy N., huszonkét méterre Knotz kapujától, az oldalvonal mellett. Márton ívelte be a lab­dát, Warzycha tizenegy méter­ről a jobb felső sarok felé bólin­tott, a kapus könnyedén vé­dett.

30. perc: Meglepetésre meg­szerezte a vezetést az addig job­bára védekező vendégegyüttes. Hleba észrevette, hogy őrizetle­nül hagyták Molnárt, s a közép­pályás tizennyolc méterről a jobb sarokba lőtt. 0-1

32. perc: Nem sokáig vára­tott magára az egyenlítő gól. Jobb oldali hazai szöglet után Fatusi csúsztatta meg fejjel a labdát, s Niederbacher nyolc méterről, szintén fejjel a kapu jobb oldalába talált. 1-1

36. perc: Ismét a vendégek jutottak előnyhöz. Most Csehi Z. indította Hlebát, a csatár fa­képnél hagyta a szundikáló vé­dőket, és a későn induló Géléi fölött a kapu közepébe emelt. 1-2

38. perc: Megjött a vendégek támadókedve. Jeremejev húsz méterről a jobb felső sarokra lőtt, Gelei parádés vetődéssel megfogta a labdát.

40. perc: Resko vágta fel Ul­veczkit a tizenhatoson belül. Büntető és sárga lap! A tizen­egyes pontra letett labdát Dár­dai a jobbra mozduló Knotz mellett a kapu bal oldalába he­lyezte. 2-2

45. perc: Resko kíméletlenül eltakarította Warzychát, ez is sárga lapot ért, s miután már volt neki egy, jogos volt a kiál­lítás.

47. perc: Warzycha tizen­nyolc méteres lövését védte Knotz.

69. perc: Warzycha bal oldali szöglete után Fatusi a tizen­egyes pontról hanyatt vetődve emelt a kapu fölé.

70. perc: Ulveczki húsz mé­terről megcélozta a bal sarkot Knotz elmozdult a lövésre, bal- szerencséjére a labda a tizenha­tos vonalán álló Nagy N. lábá­ról a jobb sarokba pattant... 3-2

74. perc: Dárdai huszonnyolc méterről lőtt kapura, de Knotz ismét biztosan védett.

A döntés Akasztóra maradt

Ravasz ez a beköszöntöttnaptári tavasz. Március végére bolondos áprilist varázsolt a Mecsekaljára. Percenként vál­tozott a kép: sütött a nap, aztán esett a hó, a havas eső, majd is­mét káprázott a szem a fénytől. A pálya viszont csúszós lett a hótól és az esőtől.

Kíváncsi voltam, vajon mit produkál kupameccsen a két magyar első osztályú együttes? Harminc percig szörnyű volt látni, amit a két csapat előveze­tett. Mintha lassított felvételt látott volna az ember a mozi­ban. Alig mozogtak a játéko­sok, körülményesen, korsze­rűtlenül, egymás hibáiból élve rugdalóztak. A vendégek ter­mészetesen bekkeltek, és időn­ként kontrázgattak.

Aztán egy csapásra megvál­tozott a kép. Miután a „Csipke­rózsika-álmát" alvó pécsi véde­lem jóvoltából Molnár megsze­rezte a vezetést, izgalmasabbá vált a játék. Potyogtak a gólok, tíz perc alatt 2-2 lett az ered­mény. Ezzel indultak pihenni a szünetben a játékosok.

A megfogyatkozott létszámú vendégcsapat fordulás után be­ásta magát a kapuja elé. Átadta a területet a pécsieknek, akik ugyan tényleg átköltöztek a Stadler térfelére, de sokáig nem tudtak mit kezdeni a „ket­tős fedezékbe" vonuló ellenfél­lel. Beszorították a Stadlert, de megkönnyítették a helyzetét, mert középen erőltették a tá­madásokat, megfeledkeztek a szélekről, így nem tudtak a vé­delem mögé kerülni. Öngóllal szerezte meg a vezetést a hazai együttes, de játéka nem volt meggyőző.

Ezzel az eredménnyel a ven­dégcsapat járt jól, hiszen két gólt lőtt idegenben, ez pedig kupamérkőzésen óriási előnyt jelent. A visszavágón a Stadler sokkal nyugodtabban játszhat, bár győznie kell, de elég egyet­len góllal megterhelni az ellen­fél hálóját. Amit szerdán dél­után a Pécs produkált, az még messze van attól a színvonal­tól, amit a nemzetközi poron­don megkövetel ez a játék. A pécsiek kissé elszórakozták a mérkőzést, mert olyan gólokat kaptak, amilyeneket még a harmadosztályban sem szo­kás... A kilencvenből mind­össze tíz perc volt olyan, amire azt lehet mondani, hogy ha­sonlított a futballhoz. Ez alatt az idő alatt mozgalmas volt a játék, és gólok is akadtak mind a két oldalon. De ez a tíz perc igazán csekély idő ahhoz, hogy lelkesedjen az ember. Sajnos, a színvonal még a magyar mér­cét sem ütötte meg.

Mestermérleg:

Eich László: -Az első félidőben még a szombati győzelmet ünnepeltük, így kétszer jutott vezetéshez a Stadler. A második félidőben - igaz, emberelőnyben - jobban és nem utolsó sorban fölényben játszottunk, a továbbjutás mégis Akasztón fog eldőlni. 

Sándor István:- Tudtam, hogy az első mérkőzésen nem dől el semmi a továbbjutást illetően, hiszen nincs olyan nagy különbség a két csapat játékereje között. A döntést hazai pályán kell meghoznunk.