1992. május 2., szombat

1992. május 2. Tatabányai Bányász SC - Pécsi MSC 1-2 (0-1)

Czéh László
Tatabányai Bányász SC - Pécsi MSC 1-2 (0-1)
1992. május 2. Tatabánya, Bányász-stadion. NB I., 24. forduló. 3.000 néző.

Vezette: Vad (Hartmann, Kiss G.).
Góllövők: Czéh a 37., Banica az 50., Jenei az 52. percben. 
Sárga lap: Palaczky (sípszó után eldobta a labdát) az 59., Kocsis (labdaelrúgásért) a 77., Csima (felvágta Jeneit) a 78. percben. 
Szögletarány: 9:0 (6:0).

TBSC: Józsa - Sass, Udvardi, Váczi, Csima - Ignácz, Járfás, Banica - Süveges, Onucsin (Kiszi, a szünetben), Szekeres (Klausz, a 69. percben). Edző: Rákosi Gyula.

PMSC: Kovácsevics - Kónya, Balog, Lőrincz, Palaczky - Jenei, Bódog, Túri, Kocsis - Czéh (Medgyes, a 84. percben), Belansky (Magyar, a 89. percben). Edző: Garami József.

Krónika:
10. perc: Banica elfutott a bal oldalon, középre adott. Onucsin az ötös sarkánál lefejelte a labdát a gólvonal elé, az felpattant és a bal felső sarok felé szállt, de Kovácsevicsnek sikerült szögletre ütnie. 
17. perc: Szekeres ívelt be szögletet a bal oldalról. Kovácsevics kitenyerelte a labdát, de pontosan Ignácz elé. A házigazdák középpályása 15 méterről, egyből lőtt, a pécsi kapus lábbal hárított. 
A félidő közepén Palaczky jelezte a pécsi kispadnak, hogy érzi korábbi sérülését. A vendégek orvosa és gyúrója az alapvonalnál „elsősegélyben” részesítette, és rövid ápolás után visszatérhetett a pályára. A biztonság kedvéért Garami József azért elküldte melegíteni Vókót. 
21. perc: Ignácz 38 méteres bombáját csak másodszorra kaparintotta meg a pécsi kapus. 
34. perc: Czéh fejjel Belansky elé elúsztatott, ő lefutotta a védőket, végül 10 méterről mellé lőtt. 
37. perc: Kocsis a pécsi térfél közepén elvette a labdát Sasstól, előre vágta Czéhnek, a csatár vezette ez egy harminc métert — a tatabányaiak csak kísérték —, majd a balösszekötő helyéről, 15 méterről, nagy erővel lőtt a bal alsó sarokba. 0-1 
50. perc: A pécsi kaputól 10 méterre Lőrincz buktatta Süvegest. A szabadrúgáshoz leállított labdának Váczi futott neki, de átlépte, és Banica a sorfal mellett a kapu jobb oldalába csavarta.1-1
52. perc: Czéh Jenei elé ívelt, a középpályás kilépett a megtorpanó hazai védőik között, kényelmesen vezethette 46 métert a labdát, és egy testesei után tíz méterről a kifutó Józsa mellett a kapujobb oldalába perdített.1-2
58. perc: Czéh 35 méteres szabadrúgását követően a labda csak centiméterekkel kerülte el a jobb felső sarkot. 
71. perc: Ignácz labdájával Kiszi viharzott el a jobb oldalon, középre továbbított, ám a kapu torkában a pécsi kapus egy gondolattal gyorsabb volt Süvegesnél. 
73. perc: Banica előtt kínálkozott lehetőség, ő azonban 15 méterről magasan fölévágta a labdát. 
80. perc: Túri keverte meg a hazai védelmet, de a 11-es pontnál rosszul találta el a labdát, így Józsa könnyedén felszedhette. 

Ez a Bányász olyan, mint az őszi...
Rendkívül nehéz helyzetbe került hazai vereségével a Tatabánya. Az egyre fogyatkozó szurkolótábor azt remélte kedvenceitől, hogy sikeresen veszik ezt a sorsdöntőnek számító akadályt. Ezért hatott meglepetésként, hogy a vendégek kezdtek bátrabban. Tíz perc eltelte után átvette a kezdeményezést a Tatabánya. Helyzetük is akadt a házigazdáknak, de a befejezéseknél hiányzott az a plusz erő, amely sikeressé tehette volna az akciókat. 
A pécsiek igyekeztek lassítani a játékot, szemlátomást elégedettek lettek volna, ha egy ponttal távozhatnak. A félidő hajrájában aztán észrevették, hogy itt akár egy pontnál többet is szerezhetnek. Kitámadtak, és a második említésre méltó akciójuk góllal végződött. 
Szünet után a Tatabánya mindent egy lapra feltéve rohamozni kezdett, egyenlített is, és ekkor úgy tűnt, hogy a maga javára fordíthatja a mérkőzést. A pécsiek viszont pillanatok alatt kihasználták a hazai védők hibáját, és ismét vezettek. Ezután az történt, amit a PMSCakart. Ha valamivel jobban összpontosítanak a vendégek az ellentámadásoknál — rendre elakadtak próbálkozásaik —, még nagyobb különbségű is lehetett volna a győzelmük. (Nemzeti Sport, 1992. május 3.)

Hat év után győzelem
Vegyes érzelmekkel érkezhettek a pécsi játékosok Tatabányára. Mivel legutóbb éppen itt nyertek Magyar Kupát, a helyszínnel nem lehetett gondjuk, annál több a tegnapi ellenféllel, amelyet utoljára 1986-ban sikerült legyőznie otthonában a PMSC-nek. A vendéglátóknál élet-halál kérdése volt a két pont megszerzése, a PMSC-sek viszont már a döntetlennek is örültek volna a találkozó előtt. Ennek megfelelő volt a játék képe az első negyedórában, amikor a kék-fehérek már két komolyabb helyzetet is elpuskáztak, a PMSC pedig jobbára a labda tartására törekedett. 
A félidő hajrájára azonban látva, hogy a hazai akciók nem jönnek be, és több keresnivalója is van a PMSC-nek az x-nél, egyre bátrabban vezette támadásait Józsa kapujára. Ami több kihagyott helyzet után a 37. percben vezetett eredményre.
Mielőtt azonban a pécsiek berendezkedhettek volna az eredmény tartására, jött az egyenlítő gól, úgy, hogy lehetett kezdeni az építkezést élőiről. Ugyan ez a vártnál gyorsabban érett ismét góllá, ettől  kezdve a mezőnyben mégis a hazai együttes vette át az irányítást, a felgyorsított bányásztámadásokból csak egy-egy gyors kontrát indítottak a vendégek. Az utolsó negyedórában azonban a PMSC taktikusan, szemmel látható az előre nem remélt vezetés bebiztosítására törekedett, amitől kezdett kissé szétszakadozni a játék. A piros-feketék az idegenbeli két pont begyűjtésével túlteljesítették a tatabányai kirándulásra előírt tervet. 
Az okosan és lelkesen játszó pécsi gárdából a védősorban Balog és Palaczky, a középpályások közül Jenei és Bódog, míg a két ék közül az ismét a csapat legjobbjának bizonyuló Czéh emelkedett ki. Ezen a délutánon Kovácsevicsnek is jól ment a védés, bár igazán nagy lövés csak kevés érkezett a kapujára. 
A Tatabányából a gólszerző Banica mellett egyedül Ignácz teljesítménye dicsérhető.

Mestermérleg:
Rákosi Gyula: - Vannak játékosok, akik úgy érzik: teljesen mindegy a Tatabánya sorsa, mert így jobb lehetőségük kínálkozhat. Hetek óta szégyellem magam helyettük, ilyen hozzáállással nem lehet pontot szerezni.
Garami József: - Küzdelmes mérkőzésen a Tatabánya többet támadott, de a mi akcióink állandó veszélyt jelentettek. A legjobb időben sikerült gólokat lőnünk, és összességében nagy csatában szereztük meg a két pontot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése