 |
| Túri Zsolt |
1992. május 16. Veszprém, NB I., 26. forduló. 4.000 néző.
Vezette: Huták (Varga L. Hornyák).
Gólszerző: Túri a 49., Horváth a 71. percben.
Sárga lap: Knézics (a saját térfelén megfogta a labdát) az 55., Hanzs (akadályozta a szabadrúgás elvégzését) az 56. percben.
Szögletarány: 6:3 (4:2).
Veszprém: Andorka - Gersics, Lantai, Csik, Szécsi - Csornai, Kiss, Perger, Kelemen - Bősze (Horváth, a 35. percben), Lehota. Edző: Bozai Gyula.
PMSC: Kovácsevics - Kónya, Balog, Lőrincz, Vókó - Medgyes, Bódog, Túri, Kocsis - Knézics (Magyar, a 75. percben), Hánzs (Braun, a 86. percben). Edző: Garami József.
Krónika:
15. perc: A harmadik hazai szöglet következett gyors egymásutánban, az utóbbit Bódog vágta ki a kapu torkából.
19. perc: Kocsis jó labdát tálalt az etöl tartózkodó Balog elé, aki közelgől a bal sarok mellé fejelt
23. perc: Bal oldali szöglet után Kocsis továbbfejelte a labdát, de Bódog nem érte el a gólvonal előtt, s így odalett a helyzet.
37. perc: Csornai jó labdát adott sokat mozgó Lehotának, a szőke csatár a bal sarok mellé fejelt.
49. perc: Bódog ívelt előre egy labdát 20 m-ről, Túri félfordulattal — mielőtt Lantai és Andorka közbe tudott volna lépni —, 8 méterről a kapu bal oldalába helyezett. 0-1
71.perc: Lehota végzett el „kisszögletet” a jobb oldalon. Legurította a labdát Csornainak, aki középre emelt, Horváth érkezett, és 6 m-ről a jobb sarokba fejelt. 1-1
75. perc: Perger adott jó labdát Sülének, aki kapura lőtt. A labda kipattant, Sülé ismét élhetett, Kovácsevics a bal sarokra tartó labdát gyors vetődéssel kiütötte.
80. perc: Szécsi futtából megcélozta a jobb sarkot, de Kovácsevics megint hárított.
85. perc: Perger jobb sarokra tartó labdáját hárította a vendégek kapusa.
Pontok helyett pontocska
Az első félidő nem sok érdekességet hozott, jószerével napfürdőztek a játékosok, kevés esemény történt. A pécsiekjátéka tűnt szervezettebbnek, de ők is csak néhány lövésig jutottak, ezek azonban célt tévesztettek. Aztán úgy tűnt, hogy a napfürdőt zuhany követte az öltözőben, mert mintha frissebbekké váltak volna a játékosok, főleg a vendégek, és a vezetést is megszerezték.
Ez idáig „se fülé, se farka" nem volt a veszprémiek játékának. 0-1-nél aztán a csapattagok ráébredtek arra, itt nagy baj is lehet, elkezdtek rohamozni, és sikerült is egyenlíteniük. Ettől kezdve a vendégek jószerével csak védekeztek, a Veszprém pedig egyre-másra vezette akcióit, de már kevés volt az idő, a huszáros rohamok sem vezettek eredményre. Összességében azt mondhatjuk, hogy helyzetei alapján a hajrában a Veszprém akár nyerhetett is volna. A végén nagyon látszott, hogy a Pécs ezen a mérkőzésen csak egyetlen gólra volt hitelesítve. (Nemzeti Sport, 1992. május 17.)
Békés pontosztozkodás
Szoros emberfogással kezdtek a csapatok, és nem is tudtak fél órán át elszakadni egymástól az ellenfelek. A védők végigkísérték embereiket, ezért jó támadás híján a kapuk az első félidőben nem kerültek veszélybe.
Megváltozott a szünet után a játék képe, s bár a hazaiak erősítettek, egy nagyszerű, kevés húzásból kialakított támadásból a PMSC szerezte meg a vezetést. A gólt követően ölte a játékot a piros-fekete együttes, s ezzel csak idegesítette a mindent megpróbáló ellenfelét. A pécsiek balszerencséjére egy könnyen elkerülhető szögletből kiegyenlített a Veszprém.
Kovácsevics a gól előtt leragadt, de több nagy védéssel is helyrehozta hibáját. A védelemben Balog és Lőrincz, a középpályán Bódog és Túri mozgatta a csapatát, s ezúttal jó társakra leltek Kónya és Medgyes személyében.
A hazaiaknál a hátvédsorban Csík, a középpályán Perger és Kelemen, míg a csatársorban a csereként pályára lépett és gólt is szerzett Horváth volt jó. (Dunántúli Napló, 1992. május 17.)
Mestermérleg:
Bozai Gyula: -Az általunk kötelezőnek vélt győzelem valósággal béklyóba kötötte a csapatot. Játékosaim közül egyesek túlzottan magabiztosan vették a játékot. Az első félidőben gyengén játszottunk. Hibáztam, hogy csak két támadóval kezdtünk, s ez kevés volt a jól védekező Péccsel szemben.
Garami József: - Az első félidőben azt nyújtotta a csapat, amit tőle vártam. A mérkőzésen volt két-három gólhelyzetünk, ha ezeket jobban összpontosítva kihasználjuk, biztosan másként alakul a végeredmény.
Túri megtalált góllövő cipője
Egyéves álma vált valóra a pécsi Túrinak azzal, hogy szombaton délután betalált a veszprémi Andorka hálójába. A gólerős pécsi középpályást az elmúlt évben bizony még az ág is húzta. Egyik orvos után a másikhoz ment, gyógyulni és játszani szeretett volna minél előbb, s bizony ez lett a veszte, mert az elsiettett gyógyulás nem akart társul szegődni Zsolthoz. Szombaton azonban már ismét madarat lehetett volna vele fogatni. Pedig nem úgy indult a mérkőzés, hogy alig ötven perc után mint a pécsi vezetőgól szerzőjét ölelgessék a társai.
A mindkét oldalon a középpályát erősítő csapatok szoros emberfogása elképpesztő tumultust eredményezett a pálya közepén, s mivel a játékosok mindenhova kísérték egymást, a két védelmi fal közötti leszűkített játéktérben legfeljebb oldaladogatásra volt hely, vagy ha valamelyik együttes birtokába vette a labdát, akkor mindkettő a biztonságos hátrajátszásokat erőltette. így aztán a két kapust
sokkal inkább saját játékosai foglalkoztatták, mintsem az ellenfél támadói.
A pécsiek unták meg előbb a tologatós reteszjátékot és a távolról belőtt, vagy egy-egy hátsó ember által meglódított labdákkal próbálkoztak, s mint végül is kiderült: sikerrel. Balog - aki már előzőleg is sokat kísérletezett Bódoggal együtt az előretörésekkel - nagyszerű labdát tálalt a 16-oson belülre érkezett Túri elé, s a középpályás kihasználva a védő Lantai és a kapuvédő tanácstalanságát, kitűnő bokamozdulattal elcsente előlük a labdát, s mire ők észbekaptak, már a hálójukban táncolt a labda.
A gól alaposan felrázta a hazaiakat, s bár támadást támadás követett, lövéseik nem találtak rést a pécsi kapu felé. Egészen egy vitatható pillanatig. A Pécsről Veszprémbe került Lehota verekedett ki egy kétes értékű szögletet, a labda ugyanis oda-vissza pattogva Kocsis és Lehota között, a veszprémi csatár lábáról hagyta el a játékteret.
Mindez nem zavartatta a hirtelenszőke csatárt. A szögletet gyorsan Csornaihoz passzolta, akinek beívelt labdáját az egész pécsi védelem „diszkíséreté- ben” a csereként beállt Horváth bólintotta a megdermedt Ková- csevics kapus hálójának jobb alsó sarkába.
így történhetett, hogy a Belanskyt, Jeneit, Czéhi, Ulvectkit, Palaczkyt és Szabói nélkülöző, Kocsissal Vókóval, Knéziccsd és Hánzzsal helyettesített csapatban a Balog-Lőrincz-Turi-Bódog „négyszög” vállalta főszerepben, pontot hagytak Veszprémben a pécsiek. No és még valamit: Túri futballcsukáját, amit a gólt követően egy az egyben szétrúgtak a játékos lábáról, úgy, hogy zokniban volt kénytelen elhagyni a pályát a mérkőzés végén. Ezek után most már csak az maradt a kérdés, hogy a végre megtalált góllövő cipőt megjavítják-e, vagy kicserélik egy ,két-három gólszámmal” értékesebbre? (Dunántúli Napló, 1992. május 18.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése