1992. március 14. Diósgyőri FC - Pécsi MSC 0-1 (0-0)

Czéh László

Diósgyőri FC - Pécsi MSC 0-1 (0-0)

1992. március 14. Diósgyőr, NB I., 17. forduló. 10.000 néző.

Vezette: Hartmann (Piller, Tóth V.).

Góllövő: Czéh 67'.

Sárga lap: Palaczky (rossz becsúszásért) a 3., Czéh (akasztásért) a 75. percben. 

Szögletarány: 8:4 (7:3).

DFC: Knotz - Bém, Leskó, Kertész, Budai - Kiser, Petcu, Szabó, Farkas - Gábor (Cigánkov, a 64. percben), Szvisztun (Váczi, a szünetben). Edző: Vlád László.

PMSC: Kovácsevics - Kónya, Balog, Lőrincz, Palaczky - Jenei, Bódog, Túri (Vókó, a 88. percben), Kocsis (Magyar, a 68. percben) - Ulveczki, Czéh. Edző: Garami József.

Krónika:

18. perc: A 16-oson belül Jenei emelgetett, aztán 12 m-ről megcélozta a kaput, de lövése gyatrára sikeredett, így Knotz könnyedén lógta a labdát. 

21. perc: Farkas jobb oldali szögletét követően Budai került ígéretes helyzetbe, ám a balösszekötő helyéről, nyolc m-ről a vetődő Kovacsevicset találta el.

35. perc: Budai ellopta a labdát a körülményeskedő Kónyától, az alapvonalig vezette, ám visszagurítás helyett hosszan keresztbe ívelt a kapu előtt. 

41. perc: Szabó Zs. 23 m-ről ballal célozta meg a pécsi kaput, de „eltörte” a labdát. .. 

59. perc: Jobb oldalon veszélyes pécsi akció bontakozott ki. Jenei visszagurított labdáját Ulveczki 10 m-ről, nagy helyzetből a jobb sarok mellé durrantotta. 

63. perc: Budai ballábas félmagas lövését Kovácsevics a jobb saroknál szögletre tisztázta. 

67. perc: A diósgyőri 16-oson belül több hazai védő is elrúghatta volna a labdát, ehelyett késlekedtek, Czéh ébredt a leggyorsabban, és 12 m-ről, a bámészkodó hátvédek gyűrűjéből a bal alsó sarokba helyezett. 0-1 

88. perc: Kiser 13 m-es kapáslövése az üres kapu előtt posztóló Balog testéről vágódott vissza a mezőnybe.

Három perc alatt öt diósgyőri szöglet — ettől jobb nyitányt a legvérmesebb hazai drukkerek sem igen reméltek. A dolog szépséghibáját az jelentette, hogy közvetlen veszélyhelyzetet egyik sem idézett elő a magukat földbe ásó pécsiek kapujának előterében. A rohamozó kedv negyedórát tartott, aztán elcsitult a „hullámverés”, s leült a találkozó. A pécsiek nekibátorodtak, előbbre merészkedtek állásaikból, de ez jobbára csak amolyan árnyékbokszolás volt, mindössze ijesztgető jellegét lehetett érezni. A labda általában a vendégek térfelén pattogott, de a találkozó ritmusa csak a poroszkálás szintjére ért. A második játékrészben negyedórás diósgyőri gyömöszölés kezdődött, s ez azzal az eredménnyel járt, hogy a Garami-legénység is felhagyott a túlzott védekezéssel. Nyíltabb lett az összecsapás, jött a gól is. Igaz, nem úgy, ahogy azt a hazaiak elgondolták. A hátrányos helyzetű DFC labdarúgóinak elfogyott a hitük, a játékuk pedig igencsak döcögősre sikeredett. Mentek előre, de könnyen elveszítették a labdát, a kapura pedig semmi veszélyt nem jelentettek. A találkozó összeképe döntetlent ígért, ám elegendő volt egy „hagyományos” védelmi kihagyás, és ezt azonnal góllal büntette az összeszokottabb együttes benyomását keltő PMSC. (Nemzeti Sport, 1992. március 15.)

Szünet után feljavultak a pécsiek

A hazaiak az elején főleg a széleken vezettek gyors támadásokat a pécsi kapu felé. Negyed óra elteltével magukra találtak a vendégek is. Az első játékrészben kiegyenlített, látványos akciókat nélkülöző mezőnyjáték volt a pályán. Gyúrták-gyömöszölték egymást a csapatok, a 16-osokon belülre azonban ritkán jutottak. Legtöbbször a csatárok jó elképzelése híján, majdnem ugyanilyen gyakran azonban őket földre kényszerítő hátvédsor jóvoltából, ami miatt néhol elég szagatottá vált a játék. A szünetben mintha csak plusz vitamin kúrán esett volna át mindkét gárda, annyit változott a játék képe. Ismét a hazaiak kezdtek aktívabban és már-már mindenki azt hitte, hogy a számtalan kidolgozott helyzet az ő csapatuknál érik először góllá. Ám meglepetésre ez nem így történt, és a félidő második felétől feltámadó, egyre harciasabbá váló, és immár a játék olyannyira várt szép megoldásaiból is néhányat bemutató vendégek szerezték meg a győzelmet jelentő egyetlen találatot. Garami József az utolsó percekig örülhetett csapata győzelmének, ekkor is csak az árnyékolhatta be kissé jókedvét, hogy a két év kihagyás után pályára lépő Túrit egy szabálytalan hazai megmozdulás nyomán ölben kellett lehozni a pályáról. 

A kapuban Kovácsevicsnek talán háromszor kellett védenie, ezeket a próbákat jól állta ki, a mérkőzés java részében azonban nyugodtan és távolról figyelhette az eseményeket. A védősorban mind a négy játékos egyaránt dicsérhető, egyformán vették ki részüket abból, hogy a vendégek a számtalan akció ellenére sem tudták bevenni a pécsi hálót. Ezúttal a középpályások is jól mozogtak, mindenki igyekezett megtalálni a maga helyét és feladatát és ha nem is mindig sikeresen, de arra törekedett, hogy ezt meg is valósítsa. (Dunántúli Napló, 1992. március 15.)

Mestermérleg:

Garami József: - Az első félidőben gyengén játszottunk, a másodikban átvettük a kezdeményezést, és egyik helyzetünkből megérdemelten szereztünk vezetést. A végén nagyon vártuk a bírói sípszót és erre majdnem ráfizettünk. 

Vlád László -Bár a Pécs jobb csapat, egy x-et azért megérdemeltünk volna.