 |
| Palaczky és Jenei emelkedik ki (fotó: Dunántúli Napló, 1991. szept. 1.) |
1991. augusztus 31. Pécs, Újmecsekalja, NB I., 2. forduló. 7.000 néző.
Vezette: Kovács L. (Molnár L., Fazekas).
Sárga lap: Kertész a 66. (kézzel elütötte a labdát) percben.
Szögletarány: 12:1 (5:0) a PMSC javára.
PMSC: Bodnár — Bódog, Balog, Braun — Kónya, Jenei (Mörtel 76'), Kocsis (Ulveczki 76'), Palaczky — Magyar, Czéh, Belansky. Edző: Garami József.
DVTK: Knotz — Parhomenko — Bém, Dancs, Kertész, Szabó Zs. — Molnár, Petcu (Farkas 68'), Csizi, Vitelki — Kiser (Váczi 76'). Edző: Vlad László.
Krónika:
5. perc: A megzavarodott Dancs rosszul adott haza, ívelése meglepte Knotzot, de a kapus szerencséjére a felső léc mentett.
30. perc: Óriási gólszerzési lehetőséget hagyott ki a DVTK. Vitelki adott be balról, Kiser lefordult Bódogról, aztán ajtó-ablak helyzetből, 8 m-ről, centiméterekkel a bal kapufa mellé helyezett. Ez az, amitől félt Garami József, a PMSC mestere. A játékosai annyira erőltették a góllövést, még a védők is gyakran előre merészkedtek, hogy a fellazult hátvédsor csak nézte, ahogy a diósgyőriek helyzetbe kerültek, de a százszázalékosat a hazaiak szerencséjére kihagyták.
40. perc: Ismét a kapufának hálálkodhattak a diósgyőriek, ezúttal Bódog emelése pattant ki a lécről.
49. perc: Kónya beadását Balog közelről, előre vetődve alig fejelte mellé.
62. perc: Belansky szögletére Czéh robbant be és fejjel az ötösről a bal kapufát találta el.
70. perc: Megmutatta Szabó Zs., hogyan kell távolról, kapásból kapura lőni, Bodnár azonban résen volt. 81. perc: Váczi egy csel után a 16-oson célozta meg a pécsi kaput, Bodnár a léc fölé tenyerelte a labdát.
Kapufák szögletek, felbillenő pálya
Majdnem felbillent a pálya, akkora fölényben volt a PMSC az első játékrészben, de az egykapuzással semmire sem ment, csak szögletekre és kapufákra futotta erejéből. A vendégek időnként kétségbeesetten védekeztek, többször csak vagdalkoztak. Időnkénti zavartságukat azonban a hazaiak nem tudták kihasználni, igaz, szerencséjük sem volt. Ha az egyébként jól védő Knotz már kiszolgáltatott helyzetbe került, akkor a kapufa segített rajta. Hiába voltak azonban az állandó pécsi rohamok, a lelkes diósgyőriek nem roppantak össze. A múlt heti idegenbeli siker után mindenki többet várt a PMSC-től. A piros-feketék mostani halvány teljesítménye azonban csupán ehhez a sovány hazai döntetlenhez volt elég. A DVTK elszántan védekezett, a támadásokról lemondva, eleve 0-0-ra játszott, ami jó nagy szerencsével ugyan, de bejött neki. Ha a diósgyőriek berúgják a kínálkozó helyzeteiket, akkor alighanem nem egy, hanem két ponttal gazdagodtak volna, mert ez a PMSC ha reggelig játszott volna, akkor sem rúg gólt. (Nemzeti Sport, 1991. szeptember 1.)
Visszaütöttek a kihagyott helyzetek
A PMSC kezdett erőteljesebben, az első félórában a másodosztályból most fölkerült vendégek megadták az NB I. tavalyi bronzérmesének kijáró tiszteletet, keveset támadtak, és ha a birtokukba került a labda, sokszor adták azt haza. Amikor azonban számukra is világossá vált, hogy a mai PMSC ellen lehet valamit keresniük, egyre több akciót dolgoztak ki. Azt játszották, amit terveztek, a még mindig sokkal többet mozgó piros-feketék akciói sorra elhaltak hátvédsorukon. A fordulás után, a szünetben a pálya közepén landoló ejtőernyősök úgy látszik, ismét visszahozták a hazaiak nagyobb játékkedvét, olyan rohamokat produkáltak az első negyedórában, hogy a vendégek talán kétszer jöhettek át a másik térfélre.
A sok rohanásnak azonban éppen az lett a vége, amitől Garami József edző már a meccs előtt is tartott - a mind nagyobb győzni akarás egyre görcsösebbé tette csapata játékát, és hiába kerültek számtalanszor helyzetbe, abból egyet sem tudtak kihasználni. így végül amolyan tipikus totógyilkos meccsen a vendégek joggal örülhettek a gólnélküli döntetlennek.
A PMSC-ből Bodnárra igazából kétszer volt szükség a meccsen, akkor biztos kézzel hárított. A védelemből Balog tetszett a legjobban. Középen Palaczky mozgott a legtöbbet, a pólya minden szegletében megtalálható volt. A csatárok közül Czéh volt a legtöbbet akcióban, a végeredmény azonban egyikük számára sem túl hízelgő.
A vendég együttesből Knotz kapus mellett Parhomenko, Dancs és Kertész játéka emelhető ki.
Mestermérleg: (Dunántúli Napló, 1991. szeptember 1.)
GARAMI József: - A mérkőzés a várható koreogrália szerint zajlott le. Szinte végig támadtunk, és hogy mégsem nyertünk, annak az az oka, hogy a kínálkozó lehetőségeket nem tudtuk kihasználni. Az utolsó 10 percben pedig már görcsössé vált a játékunk.
VLÁD László: - Tartottunk a meccstől, mert a Pécset nagyon jó csapatnak tartom, nálunk pedig csak 1-2 játékos van, aki már játszott az NB l-ben. A kapkodó kezdés után magunkra találtunk és nyugodtabb játékkal sikerült kiharcolni a döntetlent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése