1990. november 10. Bp. Honvéd SE - Pécsi MSC 1-0 (0-0)

Bp. Honvéd SE - Pécsi MSC 1-0 (0-0)

Fodor vezeti a labdát Balog és Palaczky között
(Dunántúli Napló, 1990. nov. 11.)

1990. november 10. Budapest, Bozsik-stadion. NB I., 13. forduló. 3.000 néző.

Vezette: Kurmai (Puhl, Roxin).

Gólszerző: Pisont a 69. percben. 

Sárga lap: Czéh az 58., Kónya a 61. percben. 

Szögletarány: 9:0 (3:0) a Bp. Honvéd javára.

Bp. Honvéd: Petry — Csábi (Kovács, szünetben), Csepregi, Cseh — Pisont, Urbányi, Fodor, Sikesdi, Csehi — Gregor, Vincze. Edző: Mezey György. 

PMSC: Bodnár (Kovácsevics a 82. percben) - Braun, Balog, Palaczky — Kónya, Megyeri, Bérczy, Nagy T., Czéh — Lehota, Belansky. Edző: Garami József.

Krónika:

11. perc: Vincze remeklabdát kapott középen Fodortól, de tizenhat métereslövését nem helyezte eléggé, így Bodnár könnyen védhetett.

20. perc: Fodor a jobboldalon a tizenhatos sarkánál gyönyörűen csapott be két pécsit, majd közelről megeresztett nagy lövését Bodnár kiütötte. A labda a balösszekötő helyén érkező Csehi elé került, akinek még arra is volt ideje és helye, hogy hosszasan célozzon, végül tizennégy méterről a bal alsó sarkot választotta, ám az ellenkező irányba megmozduló Bodnár óriási bravúrral, viszszafelé spárgázva mentett. A pécsi kapus meg is húzódott a tornamutatvány következtében, de rövid ápolás után folytathatta a játékot. 

35. perc: Gregor jobbról, az alapvonalról visszagurított, Vincze az ötösről egyből lőtt, a vetődő Bodnárról felperdült a labda, s Balog az alapvonalon túlra fejelte. 

53. perc: Csehi balról laposan adott keresztbe, Vincze a tizenhatos előtt átlépte a labdát, az érkező Fodor pedig tizennyolc méterről hatalmas erővel a jobb felső saroknál a kapufát találta el. Nincs olyan stadion a világon, amelyben ez ajelenet ne váltaná ki amég oly igényes közönség elragaditatását is. Az pedig nem véletlen, hogy az alakítás Fodor nevéhez fűződik, ő ugyanis a mérkőzés csaknem valamennyi futballra emlékeztető momentumában főszerepet vállalt. Tehát, ha foci, akkor— Foci! 

56. perc: Czéh megrúgta Cseht és hiába igyekezett,,felszívódni” a tömegben, Kurmai megtalálta és megmutatta neki a sárga lapot. 

61. perc: Nem járt jobban Kónya sem, ahol a mellette elhúzó Kovácsot találta el csúnyán, rossz ütemben, de nem szándékosan. 

69. perc: Csehi húzott el a bal szélein, átívelt a másik oldalra és a jobbösszekötő helyén érkező Pisont tíz méterről a bal alsó sarokba talált. 1-0 

A pécsi védők csak nézték a házigazdák támadását, egyedül Bodnár próbálta menteni a menthetőt, de ezúttal nem érte el a labdát. Ezen aztán bőven volt ideje boszszankodni, mert a kispesti szurkolók egy része feneketlen boldogságában petárdákat robbantott, Kurmai pedig türelmesen megvárta, amíg az ünneplés szolidabb kereteket ölt, és csak ez után adott engedélyt a középkezdésre. 

78. perc: Csehi tizennyolc méterről, szabadrúgásból a jobb kapufa irányába csavarta a labdát, Bodnár azonban nagy vetődéssel hárított. 

Bodnár már jó ideje sántikált és Garami edző rövidesen le is cserélte. A pécsi kapus joggal kapott tapsolt, rajta ugyan igazán nem múlott csapata veresége, többször is bravúrral védett. Kollégájától, Petrytől — aki nyugodtan folyamodhatottvolna munkanélküli-segélyért — ezen a mérkőzésen csak az bravúr, hanem fázott meg tétlenségében. 

85. perc: Pisont nagy vágta után tizennégy méterről aligt évesztette el a jobb alsó sarkot.

Csehi emelkedik a pécsi védelem fölé
(Nemzeti Sport, 1990. nov. 11.)

Petry bravúrja: nem fázott meg

A sors igazságtalansága lett volna, ha ezena találkozón nem nyer aHonvéd! A piros-fehérekerre a mérkőzésre azt ahadrendet választották,hogy a négy középpályásés a két csatár közé „iktatták” Fodort, aki szintevégig játékban volt, de —főként az első félidőben— nemigen akadtak társai. Elsősorban az tűntki, hogy a középpályán éselöl akadozik a kispestigépezet, már a harmadikátadás rossz helyre érkezett, s ráadásul Fodor,Csehi, majd Vincze isziccereket hibázott. A fordulást követően,amikor Kovács Ervin ispályára lépett, javultak ahazaiak. Ekkor dühös darázsrajként szállták megBodnár kapuját, de amikor Pisont betalált a kapuba, érezni lehetett,hogy több találat nemlesz. A vendégek úgy érkeztek erre a találkozóra,hogy bármilyen módon is,de kiharcolják a döntetlent. Széttördelték a játékot, emiatt rengetegvolt a szabadrúgás, azamúgy sem túl lendületesHonvéd kiesett a ritmusból, s a kapu előtt ez a helyzetkihasználásbanmutatkozott meg. A Pécserejéből ezen a mérkőzésen csak védekezésre tellett. Hatvankilenc percigúgy tűnt, hogy elképzelésük valahogy mégis valóra válik, de aztán jöttegy védelmi kihagyás ésmáris vezetést szerzett aHonvéd. A Pécs ezutánsem tudott váltani,ugyanazt művelte, mintkorábban, pedig ekkormár talán meg kellettvolna mutatnia, hogy érta támadásokhoz, ám amérkőzés folyamán azegy tizes hadrendről nemtudott egy fikarcnyit semelőbbre lépni. Tulajdonképpen csak egy tonnánkívüli csatára tengettlengett elöl, Lehota volt,aki nem vezéregyéniség. Visszatérve a kispestiekre : saját maguknaknehezítették meg a találkozót, hiszen már az első félidőben — amelybenmég elég szürkén játszottak — eldönthették volna az összecsapás sorsát.Ami feltétlenül megjegyzendő: a piros-fehérek támadójátéka nemaz igazi és a középpályán is vannak méggondjaik, de a legfőbbproblémájuk változatlanul a sok-sok kihagyottziccer. Néhány szót a közönségről. Az első félidőben a rendőröknek kellett közbeavatkozniuk,hogy a főleg fiatalokbólálló két harcias táborocska ne csapjon össze.Szünet után viszont akispestiek visszavonultakeredeti helyükre és ekkor már a csapatukatbuzdították. Erre szükség is volt, mert jó néhányan már csüggednilátszottak a pályán levők közül... 

Fodor Imre: — Hiába támadtuk végig a mérkőzést, a ziccerekben nem tudtunk megfelelően összpontosítani, és ezért nem lett a győzelmünk nagyobb különbségű. Az nyilvánvaló volt, ha egy gólt elérünk, azzal a két pontot is megszerezzük. 

Bodnár László: — A kapuból úgy éreztem, a Honvádban nincs annyi átütőerő, hogy gólt szerezzen. Egyetlen találatát a mi figyelmetlenségünknek köszönhette. A hetek óta fájó térdem sajnos az első félidőben megsérült és ezért kértem cserét. (Nemzeti Sport, 1990. nov. 11.)

Vincze vezeti a labdát
(Labdarúgás magazin)

Petry végig unatkozott

Csak a védekezéssel törődött a PMSC, 0-0-ra játszani azonban kockázatos dolog. Csak az volt a kérdés: meddig lehet kihúzni. 

A pécsiek az első félidőben még könnyebben, a másodikban már nehezebben tudták ellensúlyozni a Honvéd fölényét. A szünet után a kispesti nyomás már akkora volt, hogy teljesen beszorultak a pécsiek, nem is bírták végig, a 69. percben gólt kaptak. Az már a legelején nyilvánvalóvá vált, hogy ha megzördül a hálójuk, akkor veszítenek. így is lett, esélyük sem volt a pontszerzésre. De hogyan is lett volna annyira passziv, kapura teljesen veszélytelen játékkal. Petry kapus bizonyára sok mérkőzést játszott már életében, de ennyire talán még sohasem unatkozott. írd és mondd: összesen egy — amúgy gyenge — lövést kapott, azt is még az első félidő végén.

A PMSC-ben Bodnáron semmi sem múlt, háromszor is jól védett, messze ő játszott legjobban a pécsieknél. A védelem bő egy órán át jól rombolt, aztán megingott. Ebben a csapatrészben Balog és 

Braun említhető. Nincs jó teljesítmény a középpályán, az itt játszók nem tudták megtartani a labdát. Az, hogy ők és a csatárok egyetlen épkézláb akciót sem tudtak összehozni, sokat mond. Belansky az első játékrészben még ügyesen húzogatott, jól falazta a labdát, a szünet után azonban már nem találkozott vele. Lehotát könnyű volt lefogni. 

A Honvédban Pisont, Fodor és Csehi játszott jobban társainál. (Dunántúli Napló, 1990. nov. 11.)

Mestermérleg:

Mezey György: — A csapat minden dicséretet megérdemel, jó játékkal, jó együttest győztünk le. Garami József: — Nagy küzdelmet láthattak a nézők, a Honvéd a játékból többet nyújtott, és ezzel nyert.