1990. szeptember 23. Budapets, Üllői út. NB I., 6. forduló. 15.000 néző.
 |
| Bérczy Balázs és Szenes Sándor párharca (Labdarúgás folyóirat) |
Gólszerző: Keresztúri a 22. percben.
Sárga lap: Bérczy a 9., Topor a 45. percben.
Szögletarány: 3:1 (1:0) a Ferencváros javára.
FTC: Józsa - Limperger, Pintér, Lipcsei - Simon, Topor (Patkós, a szünetben), Keresztúri, Keller - Fischer (Póling, a 73. percben), Szenes, Fonnyadt. Edző: Nyilasi Tibor.
PMSC: Bodnár - Kónya, Balog, Braun, Palaczky - Megyeri, Bérczy, Nagy T., Czéh (Czérna, a 88. percben) - Lovász, Belansky. Edző: Garami József.
Krónika:
(Miután megérkezett Nagy Tamás játékengedélye, a középpályás tiszavirágéletű szabadkai vendégszereplés után visszakerült a PMSC kezdőcsapatába.)
4. perc: Czéh verekedte be magát a hazai kapu elé, hétméteres lövése Simon lábán magpattant, s Józsa csak nagy reflexszel, lábbal tudott hárítani a jobb sarok előtt.
9. perc: Bérczy buktatta Kereszturit, a játékvezető pedig úgy érezte, már most sárga lappal kell higgadtságra intenie a vendégeket.
22. perc: Szenes balról ívelt, a pécsi kapu elé szögletet, Keresztúri az ötösről felemelkedve, szinte a felhők között csúsztatta a labdát fejjel a háló bal oldalába. 1-0
Ha volt a ferencvárosiak közül valaki, aki megérdemelte a gólt, akkor az Keresztúri. Akadtak olyan támadások, amelyek során — túlzással persze — ő szerelt, indította magát, s a beadásra is ő érkezett... 28. perc: Keresztúri újra ünnepeltethette volna magát, ha az összeütköző Bodnárról és Fischerről elé pattanó labdát meglepetésében 12 méterről nem küldi az üres kapu fölé.
31. perc: Balog bekapcsolódott a hazai támadásokba, s Keresztúri balról érkező beadását látványos mozdulattal alig fejelte saját kapujának jobb alsó sarka mellé.
40. perc: A Ferencváros kapujától 25 méterre jutott szabadrúgáshoz a PMSC. A kombinációt követően Balog lövése magasan felperdült egy közbelépő lábról. A házigazdák csak nézték, ahogy a labda a tizenegyes pont felé hullik. Lovász viszont rárajtolt, ám ahelyett, hogy zavartalanul, kapásból lőtt volna, inkább levette a labdát, de úgy, hogy a tizenhatoson kívül találta magát . . .
45. perc: Topor a hazai térfél közepén visszahúzta a mellette elfutó Megyerit, s ezzel ő is feliratkozott a sárga laposok közé.
52. perc: Patkós nagyszerűen vette észre, hogy a lövésre számító védők őrizetlenül hagyták a kapu előtt Fonnyadtot, a csatár azonban hat méterről az elévetődő Bodnárt találta el.
61. perc: Simon a jobb oldalon, a tizenhatos vonalánál becsapta Palaczkyt, majd éles szögből, óriási erővel a lécet találta el.
66. perc: Braun szöktette a bal oldalon Czéht, majd a beadásra érkezett, és hatméteres fejesét Józsa óriási bravúrral védte. A labda rápattant Braunra, végül a fekvő kapus ölében pihent meg.
Józsának a kilencven perc alatt kétszer kellett védenie, de akkor bravúrra volt szüksége. Ő ezt „be is mutatta”.
72. perc: Megyeri jó lövőhelyzetből, tizenhat méterről a Springer-szobor kidöntésével próbálkozott.
79. perc: Fonnyadt négy méterről fejelte fülé Szenes beadását.
A legnagyobb zavart Patkós okozta
Remek pécsiek, sziporkázó Ferencváros, gigászi küzdelem, nagyszerű játék — mindez elhangzott a mérkőzés előtt a két öltözőfolyosón. Az ígéretnek is beillő kifejezéseknek a fele vált valósággá, a jelzők már „elmaradtak” a pályáról. Volt küzdelem, de korántsem gigászi, olykor láthattunk játékot, de nem nagyszerűt, a Ferencváros nem sziporkázott, a Pécs pedig nem remekelt.
Mindketten tisztességgel végig zakatolták a kilencven percet, de ebből csak egy átlagos magyar bajnoki mérkőzés kerekedett ki. A végig többet kezdeményező Ferencváros a vezetés megszerzése után elkapta a fonalat, ekkor veszélyes volt, még szép megoldásokat is bemutatott, a szünet után viszont az alkonyaihoz illően szürkén folytatta a játékot, s csak akarata vitte újra és újra előre.
A PMSC kezére játszott, hogy a házigazdák fokozatosan elfáradtak, de ellentámadásaiknak zöme nélkülözte a határozottságot és az elképzelést, így a Ferencváros meg tudta őrizni az első félidőben jogosan megszerzett előnyét.
Profizmus '90
A hét végén a Ferencváros labdarúgó-szakosztályának vezetői azösszes fellelhető szabálykönyvet és versenykiírástátböngészték, mégsem lettek okosabbak. Úgy tudták ugyanis, hogy akitkülföldön kiállítanak, annak hazai szereplésére azMLSZ fegyelmi bizottságának is rá kell bólintania, Ezért bizonytalanokvoltak affelől, hogy azAntwerpenben piros lappal „gazdagodott" Patkóstpályára küldhetik-e. Féltek a pécsiek esetlegesóvásától, ezért Nyilasi Tibor a vezetők aggodalmaimiatt, biztos, ami biztosalapon úgy döntött, az Erdélyből érkezett játékosne öltözzön át. Néhány perccel a melegítés előtt aztán fordulat következett: Varga Sándor játékvezető kijelentette, nincs kifogása Patkós szerepeltetésével szemben. Nyilasi Tiborekkor már nem forgatta fel a csapatot, s Patkóst a kispadra ültette, de bizonytalansága nem szűnt meg. Joggal, s erre két oka is lehetett. Ha a vezetők sejtése jó, akkor milyen jogon ruházza magára a fegyelmi bizottság hatáskörét a játékvezető? Másrészt pedig Patkós büntetéséről az UEFA gondoskodik, az MLSZ miért ítélné el másodikként ugyanazért, ha egyáltalán van valami köze a kupameccsekhez. Czékus Lajost, az MLSZ ügyvezető igazgatóját a lakásán értük el. „ Patkós játékjogát a következő fegyelmi tárgyalásig fel kell függeszteni, és csak a bizottság döntése után játszhat újra, de csak akkor, ha csapatának barátságos külföldi mérkőzésén állítják ki — mondta. — Ám nem emlékszem arra, hogy fegyelmi tárgyalás zajlott volna egy hivatalos kupamérkőzésen kiállított játékos ügyében, ez ugyanis az UEFA dolga. Tehát Palkos minden további nélkül játszhatott a Pécs ellen. Gondoljunk bele: a bajnokság hajrájában, egy sorsdöntő mérkőzésen a vezetők hiányos ismeretei miatt a teljesen megkevert edző — nem az ő feladata ilyen kérdésekkel foglalkozni! — nem meri játszatni legjobb játékosát . . . Ezúttal a Fradi szerencséjére nem volt enynyire kiélezett a helyzet. Magyar profizmus, 1990... (Nemzeti Sport, 1990. szept. 24.)
 |
| Nagy Tamás újra a PMSC-ben |
Még egy jó formában lévő, kompletten felálló PMSC-nek is nehéz pontot lopni az Üllői útról, az önbizalmát vesztett, az utóbbi időben nem éppen csúcsteljesítményt nyújtó együttesnek pedig majdhogynem lehetetlen ugyanez. Nem is sikerült most felborítani a papírformát. Erre csak akkor lehetett volna esélye, ha gólt rúg. Ennek érdekében a második játékrészben mindent meg is tett. Jóval többet kezdeményezett, már sűrűbben el is jutott Józsa kapujáig, Braun révén helyzete is volt az egyenlítésre, mégsem tudta azt kihasználni. A szünet után sokkal aktívabb volt a PMSC, néha beszorította a Ferencvárost, de a góllövés továbbra sem erőssége a csapatnak. Lehetett volna szerencséje is a piros-fekete együttesnek, de nem volt. Így maradt a 0-1, aminek a második félidőben látottak alapján az FTC örülhet. Vajon miért csak a szünet után játszottak úgy a pécsiek, ahogy az elejétől fogva kellett volna? A kérdés a szemtanúnak megválaszolatlan marad ... (Dunántúli Napló, 1990. szept. 24.)
Mestermérleg:
Nyilasi Tibor: - Nagyon fontos két pontot szereztünk. Tudtuk, hogy nehéz mérkőzésünk lesz, mert ellenfelünk jó csapat, de elfáradtunk a csütörtöki antwerpeni találkozón, s ráadásul a pénteki utazás sem frissített bennünket. Ezzel együtt csak magunkat okolhatjuk, hogy nehéz volt ez a 90 perc, mert sorra kihagytuk 100 százalékos helyzeteinket.
Garami József: - Ha jól is szórakozott a közönség, minket ez nem vígasztal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése