 |
| Alex Ferguson elégedett volt a meccs után (a kép illusztráció) |
1990. szeptember 19. Manchester, Old Trafford. KEK, 1. forduló. 28.441 néző.
Vezette: Van der Blide (Van Riel, Schurmans) (mindhárom holland).
Gólszerző: Blackmore a 9., Webb a 17. percben.
Sárga lap: Braun a 28., Ince a 63., Czérna a 85. percben.
Manchester United: Sealey - Irwin, Bruce, Pal lister, Blackmore — Webb, Phelan, Ince (Sharpe, a 70. percben) — Beairdsmore, Robbins (Hugihes, a 78. pereiben), McClair. Edző: Alex Ferguson.
 |
| Címek a sportnapilapból |
Krónika:
Garami József elégedetten közölte a találkozó előtt, hogy Balog és Megyeri állapota szépen javult, és vállalták a játékot. Angol kollegája, Alex Ferguson is hasonló hírrel szolgált: a Manchester védelmének oszlopa, a legutóbbi bajnoki mérkőzésen megsérült Pallister is játékra jelentkezett. 
9. perc: A házigazdák kezdtek jobban, de talán még ők sem számítottak arra, hogy ilyen korán vezetést szereznek. Blackmore indult a félpályától, majd 25 méterre a kaputól, lövésre szánta el magát és a hatalmas bomba, a megtorpanó Bodnár mellett a kapu bal oldalába vágódott. 1-0
 |
| Öt év után tértek vissza Európába az angolok |
17. perc: Blackmore előrevágta a labdát, Webb egy csel után 12 méterről a bal alsó sarokba továbbított. 2-0 2
3. perc: Szabadrúgáshoz jutott a PMSC17 méterre Sealey kapujától. Czéh bombája elkerülte a jobb felső sarkot.
28. perc: Braun a PMSC térfelének közepén buktatta Phelant, a játékvezető felmutatta a sárga lapot a pécsi védőnek.
36. perc: Ince 14 méteres jobb alsó sarok felé tartó lövését Bodnár szögletre ütötte.
37. perc: Az első veszélyes pécsitámadás végén Lehota vállalkozott lövésre 15 méterről, a kapus azonban jól zárta a szöget és védett.
 |
| Palaczky próbálkozik szereléssel Fotó: Ross Kinnaird - EMPICS/Getty Images |
63. perc: Ince elvesztette az uralmát idegei fölött, s a holland játékvezető sárga lappal biztatta sportszerűbb játékra.
71. perc: Phelan 22 méteres szabadrúgása megkerülte a sorfalat. Bodnár a gólvonalon ragadt, Robins fejjel megcsúsztatta a labdát, s az lágyan hullott, volna a léc alá, ha a pécsiekkapusa óriási bravúrral nem ment szögletre.
73. perc: A kapura törő Lovász a tizenhatos előterében kecsegtető helyzetben elcsúszott.
73. perc: A manchesteriek 22 méteres szabadrúgását Webb Irwin elé gurította, aki 18 méterről alig bombázott a jobb alsó sarok mellé.
81. perc: Irwin bal oldali szögleténél Hughes „ügyesen” feltartóztatta Bodnárt, s így McClair zavartalanul fejelhetett a bal oldali kapufára, s a védők felszabadítottak.
 |
| Szoros védekezés Fotó: Ross Kinnaird - EMPICS/Getty Images |
85. perc: Czérna felvágta Hugihest, s a holland játékvezető neki is felmutatta a sárga kártyát.
Bodnár nagy napja ellenére
Rosszabbul nem is kezdődhetett volna a mérkőzés a PMSCszámára. Az angolok már a 9. percben egy szerencsés góllal — a szél is besegített — vezetést szereztek, és még fel sem ocsúdtak az ámulatból a vendégek, máris jött a második gól. A félidő közepére viszont sikerült rendeznie sorait a PMSC-nek, feljavult a védekezésben, és már támadások vezetésére is futotta erejéből. Szünet után sem változott a játék képe, a Manchester United valamivel többet kezdeményezett, de a PMSCjól tartotta magát. A hajrában egyre elszántabban rohamozott az angol együttes, de Bodnár többször is bravúrosan avatkozott közbe, így maradt az eredmény , és a remény a pécsivisszavágóra. (Nemzeti Sport, 1990. szept. 20.)
 |
| Bérczy figyel Fotó: Ross Kinnaird - EMPICS/Getty Images |
Fantasztikusan kezdett a MU, a pécsiek pedig kicsit megilletödötten láttak munkához - elsősorban ennek tulajdonítható a korán bekapott két gól, hiszen a továbbiakban Kónyáék jól állták a manchesteriek rohamát.
Az első félidőre - csakúgy, mint a másodikra, ezt kár is lenne tagadni — a hatalmas hazai nyomás volt a jellemző, a pécsiek csak időnként jutottak el a MU kapujáig. Volt ugyan egy lehetőségük a félidő vége előtt a piros-feketéknek is, de, mint később kiderült, ezzel el is lőtték puskaporukat.
A második játékrész első és utolsó tíz percében megint csak hatalmas nyomás nehezedett Bodnár kapujára. A közte lévő 25 percben a piros-feketék igyekeztek a középpálya tájékán tartani a labdát, s ezt jobbára sikerrel is tették.
A látottakat összegezve: hősies küzdelemben végül is gól nélkül úszta meg a második félidőt Garami József együttese, s a 0-2 legalábbis idegenbeli eredményként jónak mondható. Hogy a visszavágón mi lesz? Ne találgassunk... Kitűnő csapat a Manchester United, igaz, annak idején a Newcastle is ugyanilyen kitűnő volt Aztán ...
A pécsiek kapujában Bodnár teljesítményére egyetlen jelzőt lehet csak mondani: fantasztikus, a mezőny legjobbja volt A védők szintén átlagon felülit teljesítettek, egyedül talán Balog volt időnként zavarba hozható. A középpályások - bár a hazaiak középső sora óriási fizikai fölényben volt —, amit tudtak, megtettek ezen az estén, kár, hogy erejükből több támadásvezetésre nem futotta. A két ék közül ezúttal Lovász játszott jobban, Lehota nem bírt védőjével.
A MU legjobbjai Pallister, Webb, McClair, Beardsmore voltak.
Bodnár László, a PMSC kapusa, aki a mezőny legjobbja volt: — Csodálatos volt ilyen közönség előtt játszani, soha nem volt még ehhez hasonló élményben részünk. Nem sokat tudok mondani, még nem emésztettem meg a történteket . . . Azért, úgy érzem, nem kell szégyenkeznünk. Sem a mutatott játék, sem az eredmény miatt. Megmaradt az esélyünk arra, hogy továbbjussunk, bár ehhez a támadójátékunkat feltétlenül erősíteni kell.
A csütörtök reggel megjelent angol lapvélemények:
DAILY MIRROR
„Az United talán tanul a pécsiek ellen szerzett tapasztalatokból, és lassan felnő a sorozatmérkőzések követelményeihez. Ha egy vagy két góllal többet rúgott volna a Manchester, most könnyebb dolga lenne, így viszont van mit megbeszélni a dél-magyarországi megyében sorra kerülő visszavágóval kapcsolatban . . . Bodnár virtuóz módon állta útját Blackmore-nak és társainak."
DAILY EXPRESS
„A legkomolyabb helyzet akkor adódott Bodnár kapuja előtt, amikor saját középhátvéde, Balog a kapufára fejelte a labdát."
DAILY MAIL
„Nem is reménykedhettünk volna jobb kezdésben, de meg kell mondani, még nem lefutott ügy, ki lesz a továbbjutó?. . ."
THE GUARDIAN
„A bátor és briliáns teljesítményt nyújtó Bodnár tiszteletre méltóan tartotta magát... A Pécs legjobb csatárát, Lovászt egy nem túl jó formában lévő Pallister is képes volt kikapcsolni . . . Bérczy, a vendégek középpályás sorának dinamója képtelen volt felvenni a versenyt Webbel.
 |
| A Dunántúli Napló 1990. szeptember 23-i szalagcíme |
Alex Ferguson: - Jó rajtot vettünk. Őszintén szólva, arra számítottam, kicsit könnyebb dolgunk lesz, de azt is el kell mondanom, hogy második félidei eredménytelenségünk elsősorban saját játékosaim elégedettségének számlájára írható. Igaz ugyan, hogy támadtak Webbék, de a kapu előtt kevésbé voltak határozottak, mint az első játékrészben — pedig azt, hogy a támadás csak akkor ér valamit, ha gól lesz belőle, már rég meg kellett volna tanulniuk. Ezzel együtt is azt mondom: a 2-0 nem rossz eredmény. Ha Pécsett is sikerül betalálnunk, a Munkásnak négyet kell rúgnia a továbbjutáshoz, ez pedig számomra elképzelhetetlen.
- Az ellenfélről mi a véleménye?
- A legkisebb csapat is jól megszervezheti a védelmét... A Pécsi Munkás edzőjének köszönheti, hogy nem kapta meg a harmadikat is. Neki, mert a félidőben olyan feladatokat adott a játékosoknak, amilyeneket ilyen esetben kell.
Garami József: - Az első 20 percben két gólt kaptunk, két olyan gólt, amit el lehetett volna kerülni minden további nélkül. Az első egy jól eltalált távoli lövés volt, s a labda a szél miatt, repülés közben még irányt is változtatott, úgyhogy azt gondolom, Bodnár nemigen hibáztatható. S ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy mivel ritkán játszunk villanyfényes mérkőzést, Bodnárnak hozzá kellett volna szoknia a körülményekhez — ehhez nem volt elég idő. A második gólnál Braun lába alatt ment el a labda - miközben blokkolni akart . . . Szerencsés gól volt ez is. Persze — ettől függetlenül —, el kell ismernünk: jobban játszottak az angolok - de a visszavágón a mi helyzetünk sem reménytelen. Meg kell mondanom: ha Túri és Bódog nem lenne sérült, egészen más lenne most a helyzet. A csapattól ebben a szituációban nem lehetett többet várni — becsülettel küzdött mindenki. Tudom, hogy a 2-0 nagy előny, de bízom abban, hogy egyetlen játékosom sem mond le a továbbjutásról. (Dunántúli Napló, 1990. szept. 23.)
MÚLTIDÉZÉS a bama.hu oldalán (2025. szept. 19-én):
Nagy várakozás előzte meg a Magyar Kupa-győztes PMSC első Kupagyőztesek Európa-kupája mérkőzését Garami József vezetésével, hiszen a piros-feketéknek rögtön az angol foci egyik fellegvárába, a Manchester United otthonába, az Old Traffordra kellett elutaznia, s megütköznie Sir Alex Ferguson legénységével.
– Megtapasztaltuk, hogy kelet-európaiként tekintettek ránk – idézte fel kérésünkre Lovász Ferenc. – Gyakorlatilag mi egy ismeretlen csapat voltunk számukra, aminek ki se tudták mondani a nevét, „pekszi munkasznak” hívták. Viszont az meglepő volt, hogy egy műsorújsággal jelentek meg, amiben gyönyörűen össze volt foglalva minden játékosképessége, erényei, erősségei, ki hány mérkőzésen hány gólt lőtt, miért kell vele vigyázni, figyelni rá. Rendkívül látványos volt. Ennek nagyon örültünk. Érdekes volt az is, hogy amikor mentünk be a pályára, edzésre, a mérkőzést megelőző két órában még próbáltak a riporterek kérdezgetni minket, mit tudunk a Manchester United-ről, kiket ismerünk.
Hírnevéhez méltón futballozott a Manchester United, hiába volt aprólékos Garami József
A mérkőzés végül 2–0-s hazai győzelemmel zárult, a pécsiek mégis büszkén tekinthetnek vissza.
– Akkor az egy nagyon jó, sikeres túra volt, mert hát nem kaptunk ki nagyon – folytatta nevetve. – Elég szoros eredményt értünk el. Arra is emlékszem, hogy Garam Józsi bácsi ugye mindig fölkészült az ellenfelekből, és ez ekkor is így volt. Mivel ő orosz-testnevelés szakos tanár volt, az angol nem volt az erőssége, de szerzett Magyarországon olyan angolul tudó embereket, akik a neveket legalább elmondták neki.
Ahogy egy magyar csapat ellen, úgy itt is mindenkit feltérképezett, és a taktikánál felsorolta őket, a Paul Ince-től kezdve, a Beardsmore-n keresztül mindenkiről mondott valamit. Kicsit mosolyogtunk, mert a kiejtése nem volt jó, de gyakorlatilag minden elemében rendben volt, amit előadott nekünk, és elmondta, hogy ki mire figyeljen.
– Rendkívül izgalmas volt! Nagyon fura volt a stadion, hatalmas a Magyarországon látottakhoz képest. Hát a talaja is szenzációs volt. Egy ilyen pályán játszani villanyfényben, óriási dolog. Magyarországon is, amikor egy villanyfényes mérkőzésen játszottunk, teljesen más hangulata volt az embernek. A napszak is hozzáadott. Este vagy késő délután valahogy a teljesítőképesség egy kicsit erősebbnek érződött. A stadion hangulata is hozzáadott, összehasonlíthatatlan volt a magyar pályákéval. Elképesztő katlan. A nézők is nagyon közel voltak hozzánk, felfokozott hangulatú volt az egész meccs, a United pedig elképesztően nyomott. Nem tudom, van-e statisztika arról, hogy hány százalékban birtokoltuk a labdát, de szerintem közelít a 70–30, 80–20 százalékhoz a fölényük – emlékezett vissza.
– A kapu mögött az Old Traffordon hirtelen lejteni kezd a fű, ami legalább olyan 30-50 centiméter mélységet jelent, ahogy leível. Hát a mérkőzésen többször oda begurultunk. Egy szögletnél, egy becsúszásnál, egy mentésnél vagy egy beadásnál, ahogy kifordul az ember, kigurul. Hát ott nem kigurultunk, hanem le a pályáról a hirdetőtáblákhoz.
– Boci mondta is utána, hogy egyszerűen olyan gyorsan jött a labda, és annyira szitált a levegőben, hogy nem tudott rá reagálni. Egyébként a labda is más volt, mint amivel mi játszottunk. Nyilván már minden évben van az UEFA-nak új labdája, nem ugyanazokkal játsszák a nemzetközi kupameccseket, mint a spanyol vagy a magyar bajnokságban. Akkor meg jócskán eltért az a labda minőségben meg sebességben is a megszokottól. Iszonyú nagy gól volt. Józsi bácsi úgy jellemezte Blackmore-t, hogy fiatal, feltörekvő játékos, aki az előző szezonban nem nagyon játszott, most viszont berakták, és hozza a formát, úgyhogy vigyázzunk rá. Gyors fiatal, erős, erőszakos, a támadók védekezzenek ellene.
– Rendkívül gyors volt a játék a magyar viszonyokhoz képest. Sokkal gyorsabban ment a labda, a passzok, a sebesség, a futómennyiség, minden más volt. Iszonyú nehéz volt fölvenni a ritmust. Valahogy mindig olyanokat fogtunk ki ezekben a kupákban, akik utána végigmeneteltek a sorozaton – zárta szavait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése