 |
| Varga Sándor jv és Bodnár kapus |
1990. április 14., Békéscsaba. NB I., 23. forduló. 7.000 néző.
Vezette: Varga S. (Puhl, Csáki S.).
Gólszerző: Csanálosi a 37. percben.
Sárga lap: Czéh a 35., Czérna a 89. percben.
Szögletarány: 4:2 (1:0) a PMSC javára.
Békéscsaba: Gulyás — Mracskó, Ottlakán, Fabulya, Szenti — Pásztor (Belvon a 70. percben). Csató, Csanálosi, Horváth - Miklya, Zsinka (Hegyi a 87. percben). Edző: Vigh Tibor.
PMSC:-Bodnár — Kónya, Márton, Braun, Palaczky - Megyeri, Nagy T. (Bojás a 69. percben), Bérczy, Czérna ,- Czéh, Lehota. Edző: Garami József.
Krónika:
Varga játékvezetőt árgus szemekkel figyelte negyven NSZK-ból érkezett labdarúgóbíró, akik a Békés megyei szövetség vendégeként egy hetet töltenek a Dél-Alföldön.
Egyperces gyászszünet előzte meg a találkozót, Pécsi Elemér emlékére, aki Békéscsabán volt játékos, majd hoszszú ideig az utánpótláskorúak edzője és nemrégiben hunyt el.
2. perc: Palaczky, a békéscsabai térfél közepén kiugrott, Fabulya becsúszott, de a pécsiek válogatott védőjénél maradt a labda, aki tovább robogva a kifutó Gulyást is kicselezte. Már-már az üres kapura emelt volna az ötös jobb sarkáról, amikor Csató utolérte és szögletre pöckölte előle a labdát.
18. perc: Miklya, a 16- oson állva, háttal ollózva lőtt Bodnár kapujára, de a labda a jobb kapufa töve mellett suhant el.
23. perc: Palaczky ezúttal a bal szélen iramodott meg, átemelt a túloldalon felfutó Nagy T. elé, akinek bal alsó sarkos lövését Gulyás hárította.
35. perc: A kiugró Ottlakán után rúgott Czéh, amiért jogosan villant a sárga lap.
37. perc: Csató emelt a 16-os előterébe, ahol Csanálosi 18 méterre, a bal kapufával szembeni levette a labdát, majd ballal, nagy erővel a kapu jobb oldalába lőtt. 1-0
53. perc: Miklya és Márton egyszerre ugrott fel fejelni a középkörben, majd mindkét játékos a földre rogyott. A pécsiek védőjét ezután az oldalvonalon túlra vitték ápolni, már-már mindenki cserére gondolt, de aztán visszatért a pályára.
57. perc: Jobb oldali szöglet után Czéh fejelt kapura, de Csató a bal kapufa tövénél állva visszafejelte a labdát a mezőnybe.
59. perc: Zsinka lőtt kapura 16 méterről, de a labda a jobb kapufa mellett hagyta el a játékteret.
64. perc: Horváth jól iramodott meg a bal oldalon, belőtt a kapu elé, a berobbanó Zsinka magasra ugrott, de nem eléggé, mert a labda a feje búbjáról a kapu fölé szállt.
66. perc: Egy békéscsabai jobb oldali kisszöglet Pásztoritól Csanálosi elé került, aki éles szögiből tüzelt, de a labda elsurrant a kapu előtt.
89. perc: Czérna a bal oldali szögletzászlónál fölvágta Miklyát — ismét előkerült a sárga lap.
Egy gól - és más semmi
A mérkőzés előtt a hazaiak egyik-másik játékosa úgy fogalmazott, lehet, hogy örülnünk kell majd az egy pontnak. Nos, az első negyedórában nyújtott teljesítmények alapján valóban úgy nézett ki, nem tud mit kezdeni egymással a két csapat. Sok volt a kakaskodás, ami széttördelte a játékot, egyik kapu előtt sem alakult ki igazi gólhelyzet.
A vendégek kontrákra építettek, bízva Lehota gyorsaságában. A váratlan hazai gól sem zökkentette ki a huszonkét játékost az addigi ritmusból, továbbra is több volt az adok-kapok, s bizony gyakran nem a labda volt a fő cél. Az utolsó negyedórára végképp elfáradtak a csapatok. (Nemzeti Népsport, 1990. ápr. 15.)
Kapuralövés nélkül nehéz
Ügy kezdett a PMSC, hogy a hazai szurkolók közül többen megijedtek: mi lesz ebből? Ugyanis a pécsiek futballoztak az elején: ügyesen tették-vették a labdát, és ha Palaczky nem ijed meg a lehetőségtől (az menti, hogy ritkán van alkalma a góllövésre), még a vezetést is megszerezhette volna. Talán a mérkőzést is eldönthette volna a pécsiek javára, viszont a válogatott balhátvéd kihagyta az ezerszázalékos helyzetet és ez, ahogy lenni szokott, megbosszulta magát.
A túlsó kapunál a Békéscsaba még az első /élidőben talált egy gólt. Érezhető volt: innen nehéz lesz felállnia a PMSC-nek. így is lett, hiába maradt 53 perce az egyenlítésre a piros-fekete csapatnak, nem tudott élni vele. Pedig mezőnyfölénybe került, de helyzetet nem tudott létrehozni.
Összetehetik a kezüket a csabai játékosok, ilyen gyenge, a második játékrészben kifejezetten védekező játékkal a PMSC-n kivül kevés csapatot tudtak volna ezen a szombat délutánon legyőzni. Az elejét leszámítva, nem tűnt frissnek a PMSC. Labdarúgói a 0-1 után mentek, újra csak mentek előre, ám az egyenlítéshez hit, önbizalom és főleg egy gól, vagy legalábbis egy kapura lövés kellett volna.
A Békéscsaba úgy nyert, hogy nem volt gólszerzési lehetősége. Igaz, a PMSC-nek is csak egy, azzal viszont el lehetett volna vinni a viharsarokból a 3 pontot.
A PMSC-ben Bodnár a gólnál hibázott, a lövés védhető lett volna. Márton tanárian söprögetett, sokszor előre is tört, hogy segítsen egyenlíteni. A többiek hátul megtették a magukét. Nem is a négytagú védelemmel volt baj, hanem a többiekkel. Szürke teljesítményeket láttunk a népes létszámú középpályásoknál is - kiemelni egyiket sem érdemes. Még a máskor mozgékonyak is fásultan játszottak most. Lehota nem sokszor találkozott a labdával, ha igen, abban nem volt köszönet. Ráadásul Lehota és Czéh is roppant idegesen futballozott, ez szebálytalanságaikban is megmutatkozott. (Dunntúli Napló, 1990. ápr. 15.)
Mestermérleg:
Vígh Tibor: — Egy jó csapatot sikerült legyőznünk. Ennél szebb névnapi ajándékot nem tudok elképzelni. Köszönöm a fiúknak.
Garami József: — Nem érdemeltünk vereséget.
