1989. október 28. Pécsi MSC - Veszprémi SE 1-0 (1-0)

Pécsi MSC - Veszprémi SE 1-0 (1-0)

Bérczy fejese döntött
(Dunántúli Napló, 1989. okt. 29.)

1989. október 28. Pécs, Újmecekalja. NB I., 12. forduló. 8.000 néző.

Vezette: Nagy L. (Drigán, Nagy III.).

Gólszerző: Bérczy a 44. percben. 

Sárga lap: Szécsi a 24., Palaczky a 25., Lehota a 69. percben. 

Szügletarány: 12:2 (7:1) a PMSCj avára.

PMSC: Bodnár - Kónya, Márton, Bódog, Palaczky — Megyeri, Túri, Bérczy, Czéh (Nagy T., a 70. percben) — Lovász (Czérna, a 81. percben), Lehota. Edző: Garami József. 

Veszprém: Végh - Mónos, Bimbó, Csik, Szécsi (Perger a 46. percben), — Csomai, Bognár, Sánta - Rugovics, Süle, ^Medics (Horváth, a 63. percben). Edző: Glázer Róbert. 

Krónika:

Jelentős késéssel kezdődött a mérkőzés. A kijelölt vezetőbírót ugyanisegy karambol — amelynek szerencsére csak szemlélője volt — meggátolta abban, hogy időben Pécsre érjen. Partjelzőtársai vártak rá, míg végre befutott,így a tervezettnél 32 perccel később adott jelt a kezdésre.) 

Bérczy kiválóan játszott
(foró: Dunántúli Napló)

Hiába kezdődött el a találkozó, a játékra még sokáig várt a közönség. Előbb Bodnárt, majd Czéht kellett sérülés miatt ápolni. Túri rúgott lyukat nagy helyzetben Czéh beadása után az ötösön, aztán Kónya ügyetlenkedett el egy helyzetet. Lovász sarkalását követően Megyeri hibázott, azután Bérczy késett le egy jobb oldali beadásról a kapu torkában. Valamennyi lehetőségből gólt lehetettv olna rúgni. 

A 24. percben Szécsi sokadszor földre vitte Lovászt, ezért sárga lappal hűtötte le a játékvezető. Ugyanígy járt röviddel később Palaczky is, Rugovics lerántásáért. Medics 20 méteres szabadrúgását Bodnár szögletre tenyerelte, aztán Czéh puskázott el egy kínálkozó gólszerzési alkalmat azzal, hogy estében 8 méterről fölé durrantott. 

A 41. percben Márton 30 méteres lövését Végh nagy bravúrral védte. Csík szemhéja felrepedt, és amíg a partvonal mellett ápolták,kihasználta a létszámfölényét a PMSC. A 44. percben Bódog jobbról kanyarított a 16-oson belülre, és Bérczy az ötösön magasra felugorva a bal sarokba fejelt. 1-0 

SZÜNET UTÁN Palaczky—Megyeri akció végén az utóbbi lövését kellett védenie a vendégek kapusának. Majd Medicset Márton az utolsó pillanatban állította meg a 16-os vonalánál. 

A 69. percben Lehota feleslegesen felvágta Sülét, ezért sárga lapot kapott. 

A 70. percben Márton egy legurított szabadrúgást 35 méterről, óriási erővel a keresztlécre lőtt. (Márton már másodszor próbálkozott nagyon távoli lövéssel. Ha ez utat talál akapuba, a forduló gólja lehetett volna.)  

Az utolsó 10 percben előbb Nagy T. beívelését Megyeri négy méterről fölé fejelte, később Czérna gyermeteg hibájából majdnem Rugovics szerzett gólt.

Majdnem egy teljes félidőn át csak gyűrte, gyömöszölte ellenfelét a PMSC, de csak szögletekig és helyzetekig jutott, a hálóba nem sikerült betalálnia. Óriási mezőnyfölényben játszottak a pécsiek, a veszprémiek csak védekeztek, az első lövést is csak a 30. percben küldték Bodnár kapujára. Még a szünetelőtt jött a hazai vezetés, s így a fordulás után a pécsiek már némileg nyugodtabban vezethették volna a támadásaikat. Ehelyett azonban más történt. Feladta addigi játékát a Veszprém, élénkebb is lett az iram. A második félidőben visszaestek a hazaiak, a középpályások teljesítményének bírálata, hogy a csereként beállt Nagy Tamás húsz perc alatt többet mutatott, mint Czéh 70, és Túri 90 perc alatt együttvéve.

A Veszprém a második játékrészben sokat kezdeményezett, ám igazi gólhelyzete nem akadt. A PMSC augusztus 26-a óta tartó veretlenségétől fosztotta meg a Veszprémet.  A hazaiak győzelme teljesen megérdemelt, még több gólt is lőhettek volna, bár a vendégek nehezen adták meg magukat. (Népsport, 1989. okt. 29.)

Lehota ezúttal a jobbak közé tartozott
(Dunántúli Napló, 1989. okt. 29.)

Hárompontos törlesztés a bakonyiaknak

Keserves három mérkőzés után került sor a Veszprém elleni találkozóra Pécsett. Igaz, előzőekben is egy-egy gól döntötte el a három pontok sorsát, most azonban nagyobb volt a tét. Két olyan csapat találkozott, amelyik előtte 8 fordulón át nem szenvedett vereséget, ráadásul a PMSC azzal az ellenfelével nézett farkasszemet, amelyik ellen a legrosszabb volt a mérlege az NB l-ben. Vagyis, volt mit törleszteniük a piros-feketéknek a bakonyiakkal szemben. 

A pécsiek szoros emberkövetése nem ízlett a döntetlensorozattal dicsekedhető vendégeknek, igaz, a hazai támadások sem érhették el céljukat, mert a döntő pillanatban együgyü hibákat vétettek a labdarúgók. Mindezek ellenére meggyőző fölényt harcolt ki a Pécs, és csak magukat okolhatják, hogy már az első félórában nem sikerült bevenni a veszprémiek hálóját. Bérczy gólja - közvetlenül a félidő befejezése előtt - lélektani találat volt. 

Szünet után 10 perc alatt „hengerelhetett" volna a PMSC, ám a helyzetek ezúttal is kimaradtak. A második félidő közepétől egyre bátrabbá vált a vendégek játéka, ami annak köszönhető, hogy a számtalan sérülése miatt csökkent teljesitményűvé vált Czéh, Túri és később Lovász is teret hagyott a vendégek kibontakozásának. Márton két hatalmas erejű lövése közül az egyik, különösen a második gólt érdemelt volna. Végül, ha nehezen is, de megérdemelten törlesztett hárompontos győzelmével a Veszprémnek a PMSC együttese. 

A pécsi kapuban Bodnárnak nem sok dolga akadt, igaz, amikor próbára tették, volt mit produkálnia. A hátvédsorban Márton és Palaczky játszott kiválóan, mindketten nemcsak a védői teendőiket látták el maradéktalanul, de eséllyel támadták az ellenfél kapuját is. A középpálya is két részre szakadt, már ami az egyéni teljesítményeket illeti. Bérczy és Megyeri volt a jobb páros, Czéh és Túri - minden igyekezetük ellenére — halványan játszott. A csatársorban az első félidőben Lovász, míg a másodikban Lehota vitte a prímet. 

A vendégeknél a nagyszerű napot kifogó Végh kapus volt a csapat lejobbja, de megtette kötelességét Bimbó, Csik, Bognár és a jugoszláviai Medics is. (Dunántúli Napló, 1989. okt. 29.) 

Mestermérleg:

Garami József: — Nem véletlen, hogy az előző nyolc mérkőzésén nem kapott ki a Veszprém. Küzdelmes találkozó volt, amelyen több gólhelyzetet alakítottunk ki, és ha egy góllal is, de győztünk. Glázer Róbert: — Talán először játszottunk úgy idegenben, hogy nem volt pontszerzési lehetőségünk. Gratulálok a PMSC jó szerepléséhez.

1989. október 21. Rába ETO - Pécsi MSC 0-1 (0-1)

Rába ETO - Pécsi MSC 0-1 (0-1)

Népsport-kivágás

1989. október 21. Győr, NB I., 11. forduló. 4.000 néző.

Vezette: Szabó J. (Márton, Vágner).

Gólszerző: Czéh a 22. percben. 

Sárga lap: Turbék a 26., Lovász a 43., Bordás az 53., Bódog a 43. percben. 

Szögletarány: 6:5 (412) a Rába ETO javára.

Rába ETO: Boros - Turbék, Hlagyvik, Pecsics - Urbányi, Bücs, Somogyi (Hajszán, a szünetben), Bordás — Sallói, Handel, Mörtel (Kiss, a 71. percben). Edző: Pecze Károly. 

PMSC: Bodnár — Kónya, Márton, Bódog, Palaczky — Megyeri, Nagy T. (Tomka, a 88. percben), Czéh - Lovász, Lehota (Czérna, a 69. percben). Edző: Garami József.

Krónika:

 A találkozó előtt a pécsiek öltözőjében volt oldottabb a hangulat. Érthető .. . A táblázaton sokkal előkelőbb helyet foglalnak el és közel két hónapja veretlenek. Az előre megadott összeállításban készültek és várakozásaikat dr. Tüske Csaba technikai vezető fogalmazta meg: — A Rábával mindig nagy csatákat vívtunk. Bizonyára így lesz ez most is. Szoros mérkőzést várok, s amelyik csapat az első gólt rúgja — nyerni fog. 

A győrieknél egy változás történt. Hajszán helyett Sallói készülődött.  — A Pécs eddigi eredményei tiszteletet parancsolnak. Nagyszerűen alkalmazzák a kontratámadásokat, és ez óvatosságra int bennünket. Jó mérkőzést és győzelmünket várom— mondta Pecze Károly. 

A pécsiek vezették az első veszélyes támadást. Lovász beadását követően a belsők elől Hlagyvik vágta szögletre a labdát. A másik oldalon Mörtel középre emelésénél ugyanezt a „tettet” követte el Bódog. (Elég lanyha irambank óstolgatták egymást a csapatok, de azért akadt esemény is. Például az, hogy a 10. percben megérkezett dr. Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke és Havasi Mihály, a válogatott technikai vezetője.) Fokozatosan a pécsiek térfelére terelődött a játék. A győrieknek két kecsegtető helyzete is akadt, az egyik Sallói rossz labdaátvételén, a másik Mörtel pontatlan fejesén hiúsult meg. A 22. percben vezetést szereztek a pécsiek. A jobb oldalról, mintegy 10 m-ről, szabadrúgásból Lehota ívelt akapu elé és a későn előrelóduló védők között Czéh érkezett, s 14 m-ről a bal sarokba fejelt. 0-1 (Ez a gól is bizonyította, hogy nemcsak játékban, de gondolkodásban is mennyire lelassult a győri csapat. Lehota már elvégezte a szabadrúgást, a labda már a győri kapu légterébe érkezett, amikor Hlagyvikék meggondolták magukat, és kifelé indultak. A helyzet késői felismerésével csak a zöld utat biztosították a mélységből lendülettel érkező Czéh számára és máris az ETO hálójában táncolt a labda.) 

A 26. percben Turbék a labda helyett Palaczky lábát találta el és sárga lapot kapott.Urbányi lövését ütötte ki Bodnár, majd Lehota egy csellel tisztára játszotta magát, de aztán csúnyán a léc fölé lőtt. 

A 43. percben Lovász is „besárgult", mert a játékon kívül került labdát messze elrúgta. 

SZÜNET UTÁN a Rába edzője Somogyi személyében középpályást áldozott a támadójáték erősítésére, így már három „kinevezett” támadó (Handel, Mörtel, Hajszán) érkezett bevenni Bodnár kapuját. Erre rövidesen lehetőség is adódott, de előtte még az 53. percben Bordás is megkapta a sárga lapot, mivel sípszó után elrúgta a labdát. Nagyobb akarattal és lendülettel játszott most már a Rába. 

Az 56. percben Hajszán két jó csel, majd egy kényszerítő átadás után tört be a büntetőterületre, amikor Kónya elhúzta a lábát. Egyértelmű 11-es. A büntetőt Hlagyvik laposan és csaknem a kapu közepére lőtte, így a vetődő Bodnár ki tudta ütni a labdát, aztán a védők felszabadítottak. 

Czéh László

Négy perccel később javítási lehetőséget kapott a Rába, de Hajszán lövését követően a kipattanó labdát Sallói 10 m-ről az „égbe küldte”. Állandósult a görcsösen erőlködő győriek fölénye, de közben-közben meglódultak a pécsiek, és előbb Lovász, majd Megyeri lövéseinek hárításával igazolta Boros, hogy egyedüli biztos pont a győri csapatban. A 83. percben Bódog is elrúgta a labdát füttyszó után, és ő is megkapta a sárga lapot. 

A 90. percben a pécsiek növelhették volna előnyüket, Megyeri labdájával Lovász egyedül nyargalhatott kapura, de aztán a léc mellé durrantott. 

A győriek reménykedtek, hogy több, számukra balszerencsésen alakult mérkőzés után ezúttal megkezdik kimászásukat a gödörből. Ez a terv azonban most sem sikerült. Az egyre apadó és elkeseredett szurkolósereg ezúttal nem Fortuna segítségét hiányolhatta, hanem csapata vergődését tapasztalhatta. A játék első részében a győriek túlnyomórészt a vendégek térfelén terelgették a labdát. Mindezt azonban komótosan, cammogó stílusban tették. Szembeötlő volt, hogy futásban, játékban és gondolkodásban mennyire lelassult a győri együttes. Sok volt az oldaladogatás, a pontatlanság, a labdakezelési hiba, a kapu előtt pedig a körülményesség, a tehetetlenség. A PMSC sokkal nyugodtabban, átgondoltabban játszott, kapu előtt eredményesen szűrték meg a győri próbálkozásokat, aztán, amikor lehetőség adódott, villámgyorsan meglódultak. Ilyenkor kiderült, hogy mennyivel gyorsabbak, mennyivel egyszerűbben kezelik a labdát. Egy nagy védelmi hibából megszerezték a vezetést is. 

Szünet után Hajszán beállításával némileg lendületesebbé, veszélyesebbé váltak a győri támadások. Nagyobb sebességre is kapcsoltak a hazaiak és gyorsan adódott lehetőség az egyenlítésre. Az önbizalmát vesztő győri csapat azonban a megítélt 11-est sem tudta értékesíteni. Ezután is a győriek kezdeményeztek többet, de játékuk egyre görcsösebbé vált, rengeteget cifrázták a 16-os környékén a labdát, s ez a játék nem vezethetett eredményre. 

A PMSC sokkal érettebb, egységesebb, jobb csapatjátékával rászolgált a győzelemre. 

Mestermérleg:

Pecze Károly: — Sajnos, görcsös akaratunk nem vezetett győzelemre. A szervezetten védekező pécsi védőfalat nem tudtuk áttörni, a Pécs ezen a mérkőzésen jobb volt. 

Garami József: — Küzdeni tudásunk példamutató volt, s ennek köszönhetjük a szép sikert. 

1989. október 14. Pécsi MSC - Tatabányai Bányász SC 1-0 (0-0)

Bérczy: győztes gól a hajrában
(fotó: Dunántúli Napló, 1989. okt. 15.)

Pécsi MSC - Tatabányai Bányász SC 1-0 (0-0) 

1989. október 14. Pécs, Újmecsekalja. NB I., 10. forduló. 5.000 néző.

Vezette: Lázin (Hartmann, Kovács I. L.).

Góllövő: Bérczy a 94. percben. 

Sárga lap: Bódog a 4., Lovász a 82., Palaczky a 65.,Szekeres a 90., Szalma a 95. percben. 

Szögletarány: 11:2 (8:1) a PMSC javára.

PMSC: Bodnár — Bérczy, Márton (Tomka, a 88. percben), Bódog - Kónya, Megyeri, Túri, Czéh, Palaczky - Lovász, Lehota (Nagy T., a 67. percben). Edző: Garami József.

Tatabánya: Kiss - Udvardi, Lakatos, Szalma - P. Nagy, Lázár, Váczi (Ifjú, a 85. percben), Dobesch, Dotmonics - Páli (Kanyok, az 57. percben), Szekeres. Edző: Szentmihályi Antal.

Krónika:

Hamar megszerezhette volna a vezetést a PMSC, a 9. percben ugyanis 11-est hibázott. Czéh ívelt be balról, Túrit a 16-oson belüf Váczi hátulról meglökte. A játékvezető 11-est adott, amit Túri a jobb alsó sarokra lőtt, Kiss azonban szögletre ütötte. 

(Nem az első eset, hogy Túri kihagy egy 11-est. Valahogy érezni lehetett, hogy ez sem fog bemenni, ugyanis szinte álló helyzetből, túlságosan is lezserül végezte a büntetőt. Nem is lehetett más,, mint hogy elhibázza.) 

Sorrendben Megyeri, Palaczky, Lovász, Bérczy, megint Lovász és Bódog kísérletezett gólszerzéssel, azonban ez egyiküknek sem sikerült. Majdnem felbillent a pálya, akkora mezőnyfölényben volt a PMSC, mégis majdnem a Tatabánya jutott vezetéshez. A 37. percben Lázár átadásával Szekeres kilépett, elfektette Bodnárt is, de 10 méterről erőtlenül gurított az üres kapura, és a visszafutó Bérczy a gólvonal előtt menteni tudott. A 41. peroben Bódog „odavágott" Váczinak, amiért sárga lappal büntették. 

A szünet után az 57. percben megint Szekeres kellemetlenkedett, Bodnárnak kellett kifutni és lábbal védenie. Lovászt lerántották az alapvonal közelében, Lázin azonban továbbot intett. Lovász reklamálásért, Palaczky pedig Kanyok felvágásáért köpött sárga lapot. Kezdett kicsúszni a mérkőzés a játékvezető kezéből, a labda helyett egyre inkább egymást rugdosták a játékosok. A 67. percben Garami lecserélte Lehotát, amiért a közönség kifütyülte a pécsi szakvezetőt. 

(Zúgott a „Szép volt Leó!" Lehota lecserélésekor.)

Lehota: — Már éppen kezdett menni a játék. Nem akartam hinni a szememnek, amikor a pálya szélén a 11-es táblát láttam a magasba emelkedni. Szerintem jól játszottam és volt még bennem tartalék is.) 

Túri próbálkozott sikertelenül 20 méterről, odaát P. Nagy beívelését Szekeres az ötösről majdnem befejelte. A vége felé Márton megsérült — Lázár szabálytalankodott ellene -, letámogatták a pályáról. 

(A lelújás után megtudtuk: az Achilles-ina húzódott meg, legalább egy hetet ki kell hagynia.) 

Szekeres szabálytalankodott Tomka ellen, sárga lap lett a „jutalma”. 

Már a 94. percben jóit az idő, amikor belőtte a győztes gólt a PMSC. Túri iveit be jobbra szabadrúgást, és az 5-ösről felugró Bérczy a jobb alsó sarokba fejelt (1-0). 

(Lázin többször is bemutatta, hogy hosszabbit, ezért tartott ilyen sokáig a találkozó. Sőt, a gól után még mindig nem volt vége.) 

Kiss kapus előrefutva akart kiegyenlíteni, de nem találkozott a labdával. 

Szalma páros lábbal, derékmagasságban rúgta meg a 95. percben Megyerit — sárga lapot mutatott fel a tatabányai játékosnak Lázin, a pécsi futballisták pedig kis híján megverték Szalmát, összesen 95 percnyi játék után végül is véget ért a találkozó - botrányos körülmények közepette. 

(A mérkőzés után az öltözőfolyosón Sárosi Ferenc a Tatabánya ügyvezető elnöke bejelentette, hogy a bányász csapat megóvja a meccset. Az óvás okaként azt hozta lel, hogy Kiss kapust többször is pénztárgép-szalaggal megdobták a lelátóról, és a klubelnök szerint indokolatlan volt ennyit hosszabbítani a játékvezetőnek.) 

Bérczy a 94. percben bólintott

Ilyen meccset 20 évenként, ha egyszer lát az ember. Sajnos, ez a megállapítás nem a játékra vonatkozik. Hanem arra, ami a találkozón történt, csak sajnos ennek semmi köze nem volt a focihoz. Inkább pankrációnak lehetne nevezni... 

Bármennyire is az ellenkezőjét nyilatkozta a lefújás után a PMSC edzője, csapata végig szenvedett. Hiába jutott helyzetekhez, még a 11-est se tudta berúgni. Az, hogy mégis nyert, nevezhető a győzniaka- rás diadalának, de akár óriási szerencsének is. Bármenynyire is fájó kijelenteni, a Tatabánya nem érdemelt vereséget, még akkor sem, ha már az első félidőben elkezdte húzni az időt. A pécsiek sok hibával játszottak, ha nem tart 95 percig a meccs, nem is gyűrték volna le a vendégeket. De egyszer lehet szerencséje a PMSC-nek is ... 

Ideges hangulatú, a végén botrányos jelenetekkel bőven tarkított mérkőzés volt. Még szerencse, hogy tömegverekedés nélkül ért véget, ami nem Lázin játékvezető érdeme. A végén nem sok hiányzott ahhoz, hogy a tatabányai játékosok, vezetők inzultálják a bírót ... 

A PMSC-ben Bodnárnak Szekeres okozott sok gondot, de a pécsi kapus jól őrizte a hálóját. Bérczy volt a mezőny legjobbja. Semlegesítette Szekerest, és még győztes gólra is futotta az erejéből. Nem sokkal marad el mögötte Bódog, kár hogy a fiatal játékos néha nagyon durva eszközökhöz folyamodott. Ezúttal a középpályás sor nem sokat ért. Czéh sok labdát eladott, sokat a kapu mögé iveit, kimondottan gyatrán focizott. Túri kihagyott egy 11-est, és rengetegszer rájátszott, hogy szabálytalankodtak ellene. Ment-ment előre Lovász, ám veszélyt nem jelentett az ellenfél kapujára. Nem volt jó Lehota sem, azonban annyira nem futbalozott rosszul, hogy őt cseréljék le. Ezt a PMSC- ből többen sokkal jobban megérdemelték volna. 

A Tatabányában Kiss hiba nélkül védett, Udvardi és Lakatos is jól rombolt, rajtuk kívül Szekeres vétette magát észre. (Dunántúli Napló, 1989. okt. 15.) 

Mestermérleg:

Garami József: - Az első perctől kezdve jól küzdött a csapatunk. Hetven percen át jól is játszottunk. Több gólhelyzetet kialakítottunk, ezeket azonban sajnos nem tudtuk értékesíteni. Ezért a csapat nem érdemelte meg a második félidőben a nézőktől kapott kritikát, hiszen mindent megtett a győzelemért. A szünetben mondtam, hogy ha továbbra is így játszunk, akkor a 90. percben szerezzük meg a győztes gólt. 

Szentmihályi Antal: - Ez a rendezvény a játékvezető közreműködésével együtt a magyar labdarúgás szégyenfoltja. 

Frissítés: ÓVOTT A TATABÁNYA. 

Megóvta a PMSC elleni október 14-én lejátszott bajnoki labdarúgó-mérkőzést a Tatabánya. Az indok: a találkozó utolsó húsz percében a nézők folyamatosan papírtekercseket dobáltak a pályára és ezzel zavarták Kiss kapust. Az MLSZ fegyelmi bizottsága október 31-én tárgyalja az óvást. (Népsport, 1989. okt. 21.)

Papírszalagok, mint óvási alap
(fotó: Dunántúli Napló, 1989. nov. 1.)

Frissítés: MEGTÁRGYALTÁK AZ MLSZ-BEN

a PMSC-Tatabánya mérkőzéssel kapcsolatban benyújtott tatabányai óvást. A tegnap délutáni meghallgatás után az MLSZ fegyelmi bizottsága elutasította ezt. Az indoklás szerint a mérkőzésen nem történt olyan rendbontás, mely miatt a játékvezetőnek félbe kellett volna szakítania a mérkőzést, így a bizottság a pályán elért eredményt hagyta jóvá. A Tatabánya az ítélet ellen nyolc napon belül fellebbezhet, s mint megtudtuk, a „felperes" még gondolkodik ezen. 

Úgy véljük - s nem csupán lokálpatriotizmusunk miatt -, az MLSZ ezúttal helyesen döntött, hiszen ha például a Ferencváros hazai mérkőzéseit nézzük, szinte hétről hétre előfordulnak a PMSC- Tatabánya meccsen történtekhez hasonló esetek; Legutóbb ráadásul pont a Tatabánya volt az FTC ellenfele, s azon a mérkőzésen is kitört a botrány, félbe is kellett szakítani a játékot egy időre. Igaz, a tatabányaiak ezen a mérkőzésen nyerni tudtak, talán ezért is maradt el az óvás ... Pécsett ezzel szemben veszítettek. Most már papíron is, nemcsak a pályán. (Felvételünkön a PMSC-Tatabánya mérkőzés egyik jelenete látható.)
(Dunántúli Napló, 1989. nov. 1.) 

1989. október 8. Kuvait - Pécsi MSC 2-0 (1-0)

Kuvait - Pécsi MSC 2-0 (1-0)

Kovácsevics és Bodnár
(fotó: Dunántúli Napló)

1989. október 8. Kuvaitváros (Kuvait). Barátságos mérkőzés, 2.000 néző.

PMSC: Bodnár (Kovácsevics) -— Kónya, Márton, Vókó (Vén), Brezniczky dr. — Megyeri, Túri, Bérczy, Czéh — Nagy T. Lehota. Edző: Garami József.

Vént fejbe rúgták a kuvaitiak

Hazaérkezett kuvaiti villámtúrájáról a PMSC. Mivel az ottani szállodájukkal napokon át képtelenek voltunk kapcsolatot teremteni, csak most, a hazaérkezésük utón derült ki, hogy 2-0-ra kikaptak Kuvait válogatottjától. Félidőben is a hazaiak vezettek, akkor még csak 1-0-ra. A PMSC így állt fel: Bodnár (Kovácsevics) -— Kónya, Márton, Vókó (Vén), Brezniczky dr. — Megyeri, Túri, Bérczy, Czéh — Nagy T. Lehota. A meccset 2 ezren tekintették meg. Sajnálatos, hogy Vént a találkozón fejbe rúgták, ott kórházba kellett szállítani, agyrázkódása van. Játékára csak 1-2 hét múlva kerülhet sor újra. 

(Dunántúli Napló, 1989. okt. 12.)

Megj.: Lovász a válogatottal volt.

1989. október 4. Bp. Honvéd SE - Pécsi MSC 1-1 (1-0)

Bérczy, a pécsi gólszerző és Gregor
(fotó: Labdarúgás folyóirat)

Bp. Honvéd SE - Pécsi MSC 1-1 (1-0)

1989. október 4. Budapest, Kispest, Bozsik-stadion. NB I., 9. forduló. 5.000 néző.

Vezette: Győri (Szabó J., Bogyó).

Góllövők: Sass a 7., Bérczy az 55. percben. 

Sárga lap: Cseh az 50., Pisont a 64., Nagy L. a 76. percben. 

Szögletarány: 10:6 (4:1) a PMSC javára.

Bp. Honvéd: Disztl P. - Satlai, Ács, Csuhay, Nagy S. - Fodor, Sikesdi, Cseh, Sass (Pisont, a 20. percben) - Füle (Szijjártó, a 65. percben), Gregor. Edző: Both József. 

PMSC: Bodnár - Kónya, Márton, Bódog, Palaczky - Megyeri, Túri, Bérczy, Czéh - Lovász, Lehota (Nagy T., a 65. percben). Edző: Garami József.

Krónika:

Az első helyzetet Cseh hagyta ki a pécsi kapu előtt, rosszul találta el a labdát, aztán jött a gól a 7. percben. Gregor ment el a jobb oldalon, Bérczy fölött átszállt alabda, Füle is elhibázta, érkezett viszont Sass, és öt méterről a jobb sarokba helyezett. 1-0 

Bátrabbá vált a Pécs, Túri jó cselekkel tört kapura, Disztl azonban hárította 16 méteres lövését.

A 18. percben jobb oldali beadás után a kapu torkában Sass elesett, majd az alapvonalon túlra vánszorgott. Előkerült a hordágy is, és nem tudta folytatni ajátékot. Az öltözőben megkérdeztük a válogatott középpályást. — Fodor adott jó labdát középre, meg akartam előzni a rám támadó hátvédet, s akkor szúró fájdalmat éreztem a bal bokámban— felelte. — Nem hiszem, hogy bárki is hozzám ért volna. Sajnos, az MTK ellen rúgást kaptam, és azt érzem most újra. A spanyolok ellen, remélem, már ott lehetek a keretben. A szünetben az első orvosi diagnózis az volt, hogy Sassnak bal oldali külső szalagszakadása van, de ezt a röntgennek is meg kel lerősítenie. 

A vendégek egymás után rúgták a szögleteket, egy alkalommal Bérczy jobb sarokra tartó nagy lövését hárította Disztl. 

A 33. percben akár egyenlíthettek volna a pécsiek, jobb oldali szöglet után Bódog tíz méterről fejjel a jobb kapufát találta telibe.Változatos, érdekes volt a félidő hajrája is, egyik oldalon Csehnek, a másik oldalon Lehotának akadt egy-egy jó lövése. 

SZÜNET UTÁN a vendég együttes két szöglettel kezdett. Határozottan veszélyesek voltak a vendégek. Az 50. percben Cseh kapott sárga lapot reklamálásért. Az 55. percben jött az egyenlítő gól. Túri a bal oldalról végzett el szögletrúgást, a labda átszállt a védőkön, s a berobbanó Bérczy mellel besodorta a labdát. 1-1 

Nem sokkal a gól után Pisont két cselt követően futtából megcélozta a jobb sarkot, Bodnár gyors vetődéssel hárított, majd Gregor próbálkozott, labdája elsuhant a bal sarok mellett. Ismét előkerült a sárga lap a gyakran bizonytalankodó Győri zsebéből, ezúttal Pisontnak mutatta fel, mert visszarántotta Bérczyt. Nagy volt a küzdelem, de elég sok hiba is akadt. A harmadik sárga lap a honvédos Nagy birtokába került,azért kapta, mert Lovászt kézzel állította meg a 73. percben.

A 85. percben Fodor 20 m-es szabadrúgása a sorfalon irányt változtatott, Bodnár azonban elcsípte a labdát. 

Disztl ezt a párharcot megnyerte
(Dunántúli Napló, 1989. okt. 6.)

A mérkőzés után megkerestük a portugál Benfica edzőjét, aki végignézte a találkozót. A volt sokszorosválogatott, Antonio Oliveira, aki remek csapatot formált a Benficából, a következőt mondta a Népsportnak : — Nem volt túlzottan erősiramú a mérkőzés, véleményem szerint a Bp. Honvéd BEK-mérkőzésen sokkal többet tud, mint amit most nyújtott. Így messzemenő következtetéseket nem szabad levonni. Mindenesetresok minden bekerült a jegyzetfüzetembe. A mai mérkőzéstől függetlenül tiszteletet parancsoló fegyvertényt hajtott végre a Honvéd azzal, hogy a Vojvodinát elütötte a BEK-ben a továbbjutástól. Mi ez, hanem jó ajánlólevél?) 

Huszáros rohamokkal kezdett a Honvéd, s mindjárt az elején helyzete is akadt a hazaiaknak, s ha Cseh ügyesebb, akkor nem sokkal a kezdés után már vezethettek volna a kispestiek. Ám gyorsan vigasztalódtak, hiszen Sass jóvoltából a kapuba került a labda. Változatos, érdekes volt a játék, a Honvéd kezdeményezett többet, a pécsiek mind bátrabbá váltak. Mindkét csapat a középpályát szállta meg, ott próbálták útját állni az ellenfél támadásainak, és kontrákat kezdeményezni. Nyugodtan kilehelték volna a pálya középső harmadára a „megtelt” táblát is. 

A hazaiak megérezték Sass kiválását, a Pécs is ráérzett, hogy van keresnivalója, és mind veszélyesebben támadott, sőt, kapufát is „szerzett”. Fordulás után a PMSC két szöglettel indított, majd a harmadikból megszületett az egyenlítő gól is. Mind lüktetőbbé és érdekesebbé vált a játék. Hol az egyik, hol a másik kapu forgott veszélyben, ebben az időszakban már kezdett hasonlítani a küzdelem ahhoz, amit a forduló mérkőzésétől elvárhatunk. 

A pécsi egyenlítő gól után mindkét csapat megpróbálkozott, hogy dűlőre vigye a dolgot, érezni lehetett, hogy sem a Pécs, sem a Honvéd nem elégedett a döntetlennel. A Honvéd egyéni megoldásokkal próbálkozott, ezt azonban a jól tömörülő pécsi védelem sorra hárítani tudta, a vendégek kontrái viszont mindig veszélyesek voltak. Úgy tűnik, a Honvéd támadójátéka most sem került még ki teljesen a hullámvölgyből. Jellemző, hogy a hajrában csupán Fodor három szabadrúgása jelentett igazából veszélyt. Dicséret illeti viszont a Pécset, hiszen egyenlített, sőt, lehetősége is nyílt, hogy megfordítsa a találkozót, a befejezésekkel azonban a vendégek is hadilábon álltak, akárcsak a hazaiak, így a döntetlen valós. (Népsport. 1989. okt. 5.)

A sors igazságtalansága lett volna, ha kikap a PMSC, ugyanis jobb volt a Honvédnél. A túl hamar esett kispesti gól után sokat volt a labda a mezőnyfölényben lévő PMSC-nél, helyzetei is akadtak, de azoknál egy félidőn át nem volt szerencséje. Érett a pécsi gól, ami a szünet után eléggé korán be is következett. Ez felébresztette az addig gyengélkedő kispestieket, de akkor már jól zárt a vendégvédelem. Kibírta az utolsó tiz perc nagy hazai nyomását is. 

A helyzetei alapján ezen az estén nyerhetett volna a pécsi együttes. A jobb futballt a piros-feketék játszották, ezt mindenki láthatta. A Honvéd annak örülhet, hogy a PMSC csak egy pontot vitt el Kispestről. 

A PMSC-ben Bodnár a gólt nem védhette, tartja jó formáját. Bódog elöl-hátul előfordult, majdnem gólt is fejelt, ő volt a védelem és a mezőny legjobbja. Túrira most nem lehet panasz, jól szervezett, minden akció tőle indult. Bérczy is sokat futott és szerelt, külön dicséret illeti azért, mert gólt lőtt. A két csatár nem sok vizet zavart. Lovászt jól fogta Nagy S., Lehotát pedig egyszerűen nem lehetett észrevenni. 

A Honvéd legjobbjai: Disztl, Nagy S. és Cseh voltak. (Dunántúli NApló, 1989. okt. 5.)

Mestermérleg:

Both József: — Erőlködésünk csak az igazságos döntetlenhez volt elegendő . . . 

Garami József: — Az első húsz percben nem tudtuk felvenni a Honvéd által diktált iramot. Később, amikor játékunk folyamatossá vált, az egyenlítő gólon kívül további lehetőségek is íródtak, ezeket azonban sorra elpuskáztuk, így aztán elmaradt az igazi meglepetés.