 |
| Lehota próbálkozik kapura lövéssel (Dunántúli Napló, 1988. július 21.) |
1988. július 20. Pécs, Újmecsekalja. Nemzetközi mérkőzés, 1.200 néző.
Vezette: Kovács N.
Góllövők: Lehota, Megyeri, ill. Li Jen.
Sárga lap: Jang Gvan
Kiállítva. Hámori illetve Djan Gim (mindkettő a 40. percben)
PMSC: Bodnár — Braun (Csoboth), Toma, Hámori, Márton — Megyeri, Túri, Bérczy — Lehota (Vén), Lovász (Kádár), Balogh (Czéh). Edző: Garami József.
KNDK hadseregválogatott: Kan Un — Coj Hek, Ju Gvan, Hon Szón (Kim Szán), Jung Gvan — Coj Gvan, Szin Cser, Li Don (Kim Den) — Li Jen, Coj Cser, Djan Gim (Men Szén). Edző: Ma Den U.
Pedig hálás volt a közönség...
Lehota riogatta meg kétszer a vendégek kapusát, majd két hazai szöglet következett, ám a belül jól tömörülő koreaiak hárítani tudtak. Bodnárnak csak a 10. percben kellett játékba avatkoznia, amikor egy hazaadást szedett fel a rátámadó Coj Cser elől. A vendégek a játék lassítására törekedtek, s mivel a piros-feketék mindent belül akartak megoldani, ez sokáig eredménnyel is járt.
A 18. percben egy újabb szöglet beívelése után a védőkről kipattant labdát Túri 20 méterről a bal kapufa tövére vágott, majd a visszaérkező labdát Lehota a kapus lábának lőtte, ám másodszorra már nem hibázott, a léc alá helyezte a labdát (1-0). A
gólt követően az addig is sokat kakaskodó Djan Tomával került kemény párharcba, ám ekkor még megúszta figyelmeztetéssel. Aktívabbá vált a Pécs, aminek következtében a 27. percben Lovász 8 méterről lőtt labdáját védte a jól helyezkedő kapus, majd Hámori pöccintett 7 méterről Kan Un kezébe. Aztán, mint derült égből a villámcsapás, egy ártalmatlannak tűnő ellentámadás végén a kaputól 19 méterre Li Jen lövésre szánta el magát, és a jól eltalált labda a bal sarokba vágódott, a napfénytől zavart Bodnár mellett (1-1).
A következő percben Djan Gim Hámoriba akadt bele, s mivel a pécsi játékost nem lehetett lecsillapítani, a játékvezető kiállította, majd amikor a koreai játékos is felkelt, néki is felmutatta a piros lapot.
Aztán, ahogy lecsillapodtak a kedélyek, egy Lehota—Braun váltás után a hátvéd 18 méterről megcélozta a jobb felső sarkot, de a lövés centiméterekkel elzúgott a léc fölött. Egy perc múlva Jang Gvan kapott sárgalapos figyelmeztetést Megyeri lerántásáért. A szabadrúgás után Túri pörgetett 10 méterről a kapus kezébe, amire válaszul a pécsi kapunál Li Don lőtt 22 méterről zúgó kapufát. S, hogy ez nem volt véletlen, azt bizonyították a vendégek, mert az utolsó percben Toma csak üggyel-bajjal szerelte a kapura törő Li Jent.
Szünet után egyre nagyobb lett a pécsiek fölénye, szinte percről percre dolgozták ki helyzetüket a hazaiak, ám a befejezéssel rendre adósak maradtak. Nem így az 56. percben, amikor Lehota, Czéh, Lovász gurigázott a futkosó védők között és a 16-osra betörő Megyeri futtából 14 méterről kilőtte a bal alsó sarkot (2-1). Húsz percen át „szívta” még magát a PMSC, ám a legnagyobb helyzeteket is kihagyták, s ebben főleg Túri és Bérczy járt elől. Az utolsó tíz percre pedig beletörődve az eredménybe, unalomba füllt a találkozó.
Szép, emlékezetes pillanatok, valamint erőlködő, elképzelés nélküli tíz percek váltogatták egymást. A pécsiek meg-megvillantak, ám a mindig mindent belül erőltetett kezdeményezéseik rendre elhaltak a jól tömörülő vendégek védelmén. Pedig ezen a napon hálás közönséget kaptak a piros-feketék. Szinte nem volt olyan említést érdemlő megmozdulásuk, amit ne tapssal jutalmazott volna az igazi megoldásokért örömet áhitó publikum. Különösen Lehota, Czéh és Lovász megoldásai kaptak elismerést.
(Dunántúli Napló, 1988. július 21.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése