 |
| Bödét is bevetették a paksiak (fotó: teol.hu) |
2025. november 15. Paks, Paksi FC Sporttelep. NB III, Dél-nyugati csoport, 16. forduló. 100 néző.
Vezette: Sveda Marcell (Máyer Gábor, Balogh Bence).
Góllövők: Böde (36.), ill. Helesh (73.).
Sárga lap: Éger 69' ill. Helesh 87'.
Paks II: Gyetván – Szekszárdi M., Éger Zs., Májik – Hinora (Palóka, a szünetben), Gyurkits, Köllő, Jáksó, Pető M. (Tóth K., 90+1.) – Galambos, Böde. Edző: Kindl István.
PMFC: Helesfay – Horváth L. (Gyánó, 72.), Ikonomou, Németh, Berekali – Horváth P., Novák (Varga, a szünetben.) – Beke (Csörgő, a szünetben), Bukovics (Bachesz, 85.), Hegedűs M. – Helesh (Orbán, 89.). Edző: Vas László.
Bödével állt fel a Pals
A válogatott szünet miatt néhány NB I-es visszajátszóval, többek között Böde Danival állt fel a Paks második csapata. Hogy ez szabályos, nem kétséges, de semmiképp sem jelent azonos esélyt azokkal a csapatokkal szemben, akik nem a válogatott szünetben csapnak össze a zöld-fehérekkel. Ezzel, ahogy Vas mester is kifejtette, nem a paksi klubot, és főleg nem Bödét akarjuk minősíteni, de a helyzet nagyon is visszás, akár a bajnokság kimenetelét is befolyásolhatja.
A meccs változatos küzdelmet hozott, de sok gólhelyzetet nem. Böde azonban a pályán volt, s ez már önmagában veszélyhelyzetet jelent számunkra. A 36. percben el is sült az a láb, egy középre adott labdát tizenöt méterről tekert a felső sarokba (1-0).
Már az első félidőben egyenlíthettünk volna, de Helesh helyzetét a hazai csapat kapusa ártalmatlanította.
A fordulás után is inkább a mieink maradtak támadásban, ám a paksi védelem magabiztosan állt a lábán. Egészen a 73. percig, amikor Varga beadása Helesh elé került, aki közvetlen közelről vette be a zöld-fehérek kapuját (1-1).
Az utolsó negyed órában mindkét csapat szerette volna megszerezni a győzelmet, ehhez a mieink álltak közelebb, amikor Horváthot tizenegyest érően lökték fel. Egyedül a átékvezető nem látta így, ezáltal egy teljesen jogos büntetőtől fosztotta meg a csapatot.
A döntetlennel a veretlenségi sorozat folytatódott, ám ez a két pont még hiányozni fog a végelszámoláskor.
Szép volt, fiúk! Csak a Munkás!
Mestermérleg:
Vas László: – A mérkőzés előtt azt hangsúlyoztam a játékosoknak, hogy az igazi versenyzőt az különbözteti meg a vesztestől, hogy a nehéz helyzetek inspirálják. Az pedig, hogy a túloldalon NB I-es, sőt válogatott játékosok szerepeltek, óriási dolog, és inkább motiváló erő, mintsem félelemkeltő tényező kell, hogy legyen. Az ilyen feladatok tesznek naggyá egy játékost, ha képes megoldani őket. Úgy érzem, tettük a dolgunkat. NB III-as szinten jó minőségű és iramú mérkőzést játszottunk. Az első félidőben egy szerencsétlen fejsérülés miatt a belső védőnket le kellett hozni ápolás miatt, és rosszul rendeztük újra a sorokat, amit a Paks fél percen belül kihasznált és gólt lőtt. Az első félidő hátralévő részében volt két óriási lehetőségünk is, amelyből gólt kellett volna szereznünk. A szünetben elmondtam a csapatnak, hogy több hitre és bátorságra van szükség, ha meg akarjuk fordítani a meccset. A játékosok erre reagáltak, nagyon jól kezdték a második félidőt. Sok helyzetet alakítottunk ki, nyomás alá tudtuk helyezni a Paksot, bár meg kell jegyeznem, hogy a hazaiak minőségi játékosai is veszélyesek voltak, akár 2-0-ra is alakíthatták volna a mérkőzés állását. Mentünk és dolgoztunk a mérkőzés alakításért. Hasonlóképpen az első félidőhöz, az utolsó passzoknál és a befejezéseknél hiányzott a precizitás. Erőfeszítésinket azonban góllá értett, az egyenlítéstől kezdve pedig nyílsisakos küzdelem zajlott a gyepen. Mindkét oldalon adódtak lehetőségek, és az utolsó percben is nekünk volt meccslabdánk, amit vissza kell nézni, hogy szabálytalanság előzött-e meg. Összességében igazságos döntetlen született. Természetesen egy kicsit bosszantó, mert benne volt a győzelem is, de minden mérkőzésből meg kell találni a pozitívumokat. Ugyanakkor azokat a hibákat, amelyek javításra szorulnak, elemeznünk kell, értékelni és kijavítani a jövő érdekében. Gratulálok a csapatomnak, főképpen a második játékrészben nyújtott teljesítményhez.
Vas László: – A mérkőzés előtt azt hangsúlyoztam a játékosoknak, hogy az igazi versenyzőt az különbözteti meg a vesztestől, hogy a nehéz helyzetek inspirálják. Az pedig, hogy a túloldalon NB I-es, sőt válogatott játékosok szerepeltek, óriási dolog, és inkább motiváló erő, mintsem félelemkeltő tényező kell, hogy legyen. Az ilyen feladatok tesznek naggyá egy játékost, ha képes megoldani őket. Úgy érzem, tettük a dolgunkat. NB III-as szinten jó minőségű és iramú mérkőzést játszottunk. Az első félidőben egy szerencsétlen fejsérülés miatt a belső védőnket le kellett hozni ápolás miatt, és rosszul rendeztük újra a sorokat, amit a Paks fél percen belül kihasznált és gólt lőtt. Az első félidő hátralévő részében volt két óriási lehetőségünk is, amelyből gólt kellett volna szereznünk. A szünetben elmondtam a csapatnak, hogy több hitre és bátorságra van szükség, ha meg akarjuk fordítani a meccset. A játékosok erre reagáltak, nagyon jól kezdték a második félidőt. Sok helyzetet alakítottunk ki, nyomás alá tudtuk helyezni a Paksot, bár meg kell jegyeznem, hogy a hazaiak minőségi játékosai is veszélyesek voltak, akár 2-0-ra is alakíthatták volna a mérkőzés állását. Mentünk és dolgoztunk a mérkőzés alakításért. Hasonlóképpen az első félidőhöz, az utolsó passzoknál és a befejezéseknél hiányzott a precizitás. Erőfeszítésinket azonban góllá értett, az egyenlítéstől kezdve pedig nyílsisakos küzdelem zajlott a gyepen. Mindkét oldalon adódtak lehetőségek, és az utolsó percben is nekünk volt meccslabdánk, amit vissza kell nézni, hogy szabálytalanság előzött-e meg. Összességében igazságos döntetlen született. Természetesen egy kicsit bosszantó, mert benne volt a győzelem is, de minden mérkőzésből meg kell találni a pozitívumokat. Ugyanakkor azokat a hibákat, amelyek javításra szorulnak, elemeznünk kell, értékelni és kijavítani a jövő érdekében. Gratulálok a csapatomnak, főképpen a második játékrészben nyújtott teljesítményhez.
Abszolút nagy tisztelője vagyok a paksi klubnak, mert ami évek óta náluk zajlik, az óriási dolog. Komoly szakmai munka folyik, remek a kiválasztás, és az, hogy csak magyar játékosokkal érnek el sikereket, magáért beszél. Mai napig tapsolok, amikor Böde Danit látom, mert meggyőződésem, hogy ő a fiatalok számára valódi példakép. Le a kalappal előtte: az a hozzáállás, az a szenvedély, amit a foci iránt érez, elképesztő. Ugyanakkor példátlannak tartom a jelenlegi szabályozást. Azok a játékosok, akik egy héttel korábban még egy bajnokesélyes, listavezető NB I-es csapatban kezdenek, gólt rúgnak, jó teljesítményt nyújtanak, egy hét múlva már egy NB III-as meccsen játszhatnak, ráadásul olyan hatással a mérkőzésre, mint ahogy azt Dani is tette. Még egyszer hangsúlyozom: nem vele és nem a Pakssal van problémám, ha van egy versenyszabályzat, azt mindenkire egyformán kell alkalmazni. De úgy gondolom, hogy ez az esélyegyenlőséget jelentősen torzíthatja, akár egy féléves vagy éves munkát is tönkretehet. Őszintén szólva szerintem a világon nincs még egy olyan hely, ahol valaki a saját nemzeti bajnokságának listavezetőjében játszik, majd egy hét múlva végig 90 percet kap az NB III-ban, ráadásul tiszta szívvel és óriási alázattal. (pmfc.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése