 |
| Hegedűs lőtte az első pécsi gólt (fotó: Máté Réka/Majosi SE) |
2025. október 5., Bonyhád, Majosi sporttelep. NB III., Dél-nyugati csoport, 10. forduló. 150 néző.
Vezette: Horváth Patrik (Perák András, Berkes Keve Boldizsár).
Góllövők: Kajári (46.), Dávid (51.), ill. Hegedűs (57.), Orbán (91.).
Sárga lap: Pál 31', Varga B. (kispad) 43' Keresztes Z. 84', Gellér A. 90' illetve Jásper B. 26', Németh M. 55', Jásper P. (kispad) 71'.
Kiállítva: Ikonomou 70'.
Majosi SE: Vukman– Pál M. (Husvéth, a szünetben), Dávid Z., Sági– Kása (Kovács L., 79.), Gellér, Hatvani, Kajári– Ángyán (Stampfel, 85.)– Tóth M. (Marosi, 88.), Keresztes. Vezetőedző: Varga Balázs.
PMFC: Helesfay – Beke (Galacs, 58.), Ikonomou, Németh, Berekali – Jásper, Pintér (Bachesz, 77.) – Helesh (Bukovics, 58.), Horváth P., Hegedűs – Csörgő (Orbán, 58.). Vezetőedző: Vas László.
Férfimunka!
Önmagában lehangoló, hogy Majosra megyünk rangadót játszani, és ezzel nem a derék zöld-fehér csapat tagjait is szimpatizánsait szóljuk le, csak nehezen tudunk megbarátkozni a harmadosztállyal.
Az első félidőben a mieink domináltak, Helesh révén többször is gólhelyzetet alakítottunk ki a hazaiaj japuja előtt. Fájdalom, hogy az egykori pécsi kapus, Vukman Donát elég jó napot fogott ki. A legnagyobb lehetőséget a 42. percben kaptuk, amikor Hegedűs buktatásáért tizenegyeshez jutottunk. Helesh lövése sajnos, a kapufán csattant. Örök igazság, hogy annak a játékosnak nem szabad büntetőt rúgnia, akinek kimaradnak a helyzetei. Vagy csak akkor, ha már eldőlt a meccs.
A második félidőt túl korán indította a spori, a védelmünk még az öltözőben maradt. Csak így fordulhatott elő, hogy a 46. percben Kajári labdát szerzett, majd Helesfay mellett laposan a kapuba lőtt. (1-0). A védelmünk még öt perc múlva sem volt a pályán, ekkor Dávid maradt üresen, és fejelt a kapuba (2-0).
Több se kellett Vas mesternek, lehozta a pályáról Helesht és Bekét, helyükre Galacs és Bukovics került. Küzdeni tudásból, akaratből jelesre vizsgáztak a pécsiek, mert kétgólos hátrányban sem adták fel a mérkőzést. Az 57. percben Hegedűs szerzett meg egy kipattanő labdát, majd 17 méterről kilőtte a kapu sarkát (2-1). A 70- percben Ikonomou második sárga lapos büntetéssel a kiállítás sorsára jutott, így gól- és emberhátrányban folytattuk a rangadót. Az egyenlítő gólt Orbán szerezte a 91. percben, amikor már-már lemondtunk a pontszerzésről.
Sőt, Horváth lábában volt a slusszpoén, de lövését bélokkolták a bevetődő hazai védők. Maradt a döntetlen, de mennyivel más ez az iksz, mint volt néhány hete a PEAC vagy az Érd ellen.
Ez valódi férfimunka volt!
Szép volt, fiúk! Csak a Munkás!
Mestermérleg:
Varga Balázs: Kettős érzések vannak bennem, mert értékes pontot szereztünk egy kiváló csapat ellen, amely nagyobb erőforrással rendelkezik, és más célokat is fogalmaztak meg. Ma is bizonyítottuk, hogy fel tudjuk venni a versenyt a legjobbakkal. Ellentétes félidőket játszottunk, bár jól kezdtük a mérkőzést, két gólszerzési lehetőségünk is volt. A harmincadik perctől kezdve a Pécs ránk erőltette az akaratát, teljesen beszorultunk, nekik több lehetőségük volt. Szerencsénkre kimaradt a tizenegyes, maradt a döntetlen. A második félidőben 5-10 perc alatt rúgtunk két gólt, a két másik helyzettel lezárhattuk volna a találkozót. Az, hogy nem tudtunk érni a kiállítás utáni lehetőséggel, az hiba a csapat részéről. De az ellenfélnek a cserejátékosai nagyobb minőséget képviselnek, ők hozzá tudtak tenni annyit a játékohoz, hogy egyenlítsenek. A játék képét nézve igazságos a döntetlen.
Vas László: Az első félidőben akár el is dönthettük volna a mérkőzést a javunkra. Gyakorlatilag nem engedtünk helyzetet az ellenfélnek, miközben több lehetőségünk is volt arra, hogy előnyt szerezzünk. A szünetben átbeszéltük, min kell változtatnunk ahhoz, hogy mindez eredménnyel is párosuljon, és el tudjuk hozni a három pontot. Ehhez képest a második félidő elején pont az ellenkezőjét csináltuk annak, amit az öltözőben megbeszéltünk, ami nyilvánvalóan a csapatot és a stábot is sokkolta. Volt egy nagyjából negyedórás rövidzárlat, amikor semmi nem működött abból, amit terveztünk, az ellenfél pedig ezt jól kihasználta. Ugyanakkor a végén gratuláltam a játékosoknak, mert 2-0-ról, ráadásul emberhátrányban fel tudtunk állni, és még a győzelmet is megszerezhettük volna. Mégis, újra ugyanoda jutok vissza: nem értem, miért kell mindig valamilyen külön impulzus ahhoz, hogy a csapat megfelelő hőfokon és intenzitással futballozzon. Ezt már múlt héten, a Kaposvár ellen is elmondtam. Ott a kiállítás után hittük el igazán, hogy képesek vagyunk megfordítani a meccset, most pedig 2-0-nál láttam viszont azt az arcunkat, amire ez a csapat valójában képes, és amivel eredményes tud lenni. Ettől függetlenül nagyon fájó pontokat hagytunk itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése