2025. május 24. Pécsi MFC - Bonyhádi VLC 3-2 (1-1)

Pécsi MFC - Bonyhádi VLC 3-2 (1-1)

Bachesz volt a mezőny legjobbja
(fotó: Kurdi József, pmfc.hu)

2025. május 24. Pécs, PMFC-stadion., NB III., Dél-nyugati csoport. 30. forduló. 400 néző.

Vezette: Holczbauer Flórián (Perák András, Szabados Dániel).

Gólszerző: Bachesz (33., 53.), Szalánszki (86. – büntetőből) ill. Lerch (44.), Sajnovics (56.).

Sárga lap: Bozóki 26', Sárai 70' (kispad).

PMFC: Ipacs – Ócsai, Preklet, Füredi, Németh – Hleba (Morvai, 67.), Bachesz, Rabatin – Vajda (Jásper, 89.), Szalánszki (Kaszás, 89.), Bukovics (Vas, 67.). Megbízott edző: Jásper Péter.

Bonyhád VLC: Paceka (Kátai-Urbán, 46.) – Friedszám (Rituper, 46.). Bozóki, Brecska, Kajári – Sásdi, Lerch (Antal, 88.) – Ladányi (Keszler, 82.), Márkvárt, Ulrich (Nagy, 59.) – Sajnovics. Vezetőedző: Sárai György.

Keserédes győzelem

Legyőzte bonyhádi riválisát a PMFC, ezzel két egymást követő győzelemmel zárta a bajnokságot, mégsem felhőtlen az örömünk.

Nem, mert ebben a szezonban több volt, mint egy ötödik hely. S nem azért kesergünk, mert nem jött össze a bajnoki cím, hanem azért, mert irtó messze voltunk tőle, miközben a játékosállomány az NB II-ben is megállná a helyét. Legalábbis a nevek. Hogy akkor mégis, hol, miért csúszott el a bajnokság, arra nem tudjuk a választ.

Szép volt. fiúk! - mondtuk a meccs végén, de az elismerő szavak csak ezért a meccsért jártak. Pedig harminc meccsből tizennyolcat megnyertünk, rúgtunk 66 gólt, szóval igazán nem lehet azt mondani, hogy eredménytelen volt a csapat. A keserűség azért fájó, mert a gárda messze elmaradt attól a szinttől, amit vártunk. Ez pedig, ha nem is a bajnoki cím, de az mindenképpen, hogy az utolsó pillanatig harcban legyen érte. S ha egy picivel, ha egy orrhosszal megelőz minket bárki, akár a Nagykanizsa, akár más csapat, lehet mondani, hogy balszerencse, lehet bírózni. De így, hogy már fordulók óta tudjuk, hogy még a dobogóra sem férünk fel, nem lehet balszerencsére vagy játékvezetői tévedésre hivatkozni, így csak magunkban kereshetjük a hibát.

Ami a meccset illeti...

Már az első tíz percben volt két lehetőségünk, de Hleba és Bukovics próbálkozása is elkerülte a kaput. Hleba szabadrúgásból is kísérletezett, de lövése a kapufáról vágódott a játéktéren kívülre. A vezetést a 33. percben szereztük meg, amikor Szalánszki labdáját Bachesz három méterről továbbította a bonyhádi kapuba (1-0). Néhány perc múlva kis híján növeltük az előnyt, de Vajda lövését Pacéka óriási bravúrra tolta a léc fölé. Szép volt a lövés és a védés is. Kimaradt helyzet itt, belőtt ziccer ott: a 44. percben Lerch lövése kötött ki a hálóban, pedig Ipacs közel volt a labdához. (1-1)

Látszott a mieinken, hogy meg akarják nyerni a meccset, hogy kozmetikázni akarnak valamit az elcsúszott szezonon, de ahogy az egész bajnoki évben, úgy a második félidőben is görcsbe fordult a nagy akarás. De legalább a győzelem összejött. Az 53. percben újra Bachesz találta meg a labda kapuba vezető útját, s ezúttal fejjel volt eredményes (2-1), ám a vendégek kisvártatva újra egynlítettek, az egykor pécsi, Sajnovics lövése nyomán (2-2).

A három pontot egy véleményes büntetővel szereztük meg, amikro a 86. percben a vendégek a mezőny legjobbját, Bacheszt buktatták. A megítélt tizenegyest Szalánszki értékesítette (3-2).

A győzelemmel az ötödik helyen zártunk. Ha valaki nyár végén azt mondja nekem, hogy az NB III-ban az ötödik helyen végez a csapat, minimum megmosolygom. De ez lett.

Jön  a nyár, s kíváncsian várjuk, mit hoz számunkra. Ha van pénz, lehet győztes mentalitású játékosokat igazolni. Ha nincs, akkor inkább építsünk a saját utánpótlásra, vállalva esetleg az ideinél is gyengébb szereplést. Bachesz, Bukovics, Vas, Ócsai lehetnek a pillérei a jövő csapatának, s rájuk építve néháyn év múlva meg lehet célozni a feljutást.

Addig is:

Csak a Munkás!