Ferencvárosi TC II. - Pécsi MFC 1-1 (0-0)
 |
| Daru (pirosban) egyenlített (fotó: fradi.hu) |
2025. március 9. Budapest, Kocsis Sándor Sportközpont, NB III., Dél-nyugati csoport, 19. forduló. 500 néző.
Vezette: Nagy Róbert (Punyi Gyula, Bán Kristóf Patrik).
Gólszerző: Gólik (58.), ill. Daru (59.).
Sárga lap: Fenyvesi 50', Kokovai 71' illetve Rabatin 52', Vas B. 67', Szalánszki 91', Bukovics 93'.
FTC II: Radnóti – Lukács, Horváth B., Takács, Bolgár – Fenyvesi, Madarász – Ladányi (Henrique, 69.), Gágyor, Kokovai – Gólik. Vezetőedző: Korolovszky Gábor.
PMFC: Varasdi – Ócsai, Ikonomou, Füredi, Beke (Németh, 84.) – Rabatin, Hleba (Vas, 46.) – Vajda (Szalánszki, 60.), Fejős (Bachesz, 68.), Hegedűs (Bukovics, 60.) – Daru. Vezetőedző: Aczél Zoltán.
Sovány dönci
Gyerekkorunkban volt egy macskánk, a Dönci. Cirmos is volt meg nem is, attól függően, hogyan esett a fény a bundájára. Mint minden macska, szeretett enni, s idővel azt vettük észre, hogy Dönci nem csak a mi macskánk volt, hanem a szomszédságban mindenkié. Dönci így több helyre is járt dorombolni, s olyan volt, mint a Csengetett, mylord? című tévésorozat Wilson kapitányja, aki mindenhova betér, s mindenhol kap egy kis vacsorát. Dönci így szépen elhízott, s egyszer csak moccanni sem tudott.
A moccanásképtelen állapota épp nálunk érte őkelmét, s mivel a fejadagja így igen lecsökkent, Dönci fogyni kezdett, s a bundája alól egyszercsak előtűnt a formás macska. Sovány Dönci, mondogattuk, ő pedig csakhamar újra hízásnak indult.
Valahogy ez a történet jutott eszembe a PMFC Üllői úti ferencvárosi vendégjátéka után. Húztuk az orrunkat Aczél mester felvezető nyilatkozata után, miszerint rangadó lenne a Kisfradi elleni meccs. Nem, Mester, rangadót a PMFC a Nagyfradi ellen játszik, Albert, Dalnoki, Nyilasi, Telek és Lipcsei ellen. Persze, merjünk szerények lenni, a múlt sikereiből ma nem lehet megélni, s fogadjuk el, hogy a mai Pamacs legalábbis fontos mérkőzésre utazik Kőbányára, az egykori Törekvés-pályára.
Nem, nem tudunk elégedettekm lenni a döntetlennel, főleg annak fényében nem, hogy számunkra kedvezően alakultak a rivális mérkőzések eredményei. A Kaposrvár és a Nagykanizsa szintén remire jutottak egymással, csak az Iváncsa tarolta le a PEAC-ot. Ahelyett, hogy két pontra feljöttünk volna a listavezető mögé, továbbra is négy egység a hátrányunk.
Magát a mérkőzést rengeteg szabálytalanság tördelte. Volt kisebb és nagyobb, taktikai fault és durva belépés egyaránt. Mindkét gól a második feélidőben esett. A vezetést a Fradi szerezte meg az 58. percben, amikor Gólik lövése egy védőnkön is megpattanva jutott a kapuba (1-0). Hiába, a spílernek a nevében van a gól...
Gyorsan sikerült egyenlítenünk, egy perccel később Rabatin végzett el egy szabadrúgást, Daru pedig a védők szorongatásából egalizált (1-1).
A folytatásban kimaradt egy-két helyzet, sőt, talán tizenegyest is kaphattunk volna, de még az NB III-ban sem fújnak döntetlennél tizenegyest a Fradi ellen hazai pályán. Maradt az iksz, Döncike pedig remélem, hízásnak indul.
Csak a Munkás!
Mestermérleg:
Aczél Zoltán: Azért véltem rangadónak, mert az is volt, A Fradi eddig nem veszített, ennek a csapatnak az otthonába látogatni rangadót jelent. Egy nappal korábban jöttünk, mert korán, 11.00 órakor kezdődött a meccs. Küzdelmében, párharcában, iramában valóban rangadó volt. Mindkét csapat nagyon szerette volna a győzelmet. Voltak felesleges, voltak brutális, vagy kisebb belépők, de ez benne van a futballban. A ferencvárosi fiatalok jól küzdöttek, az én csapatomnak kellett negyed óra, mire felvette a ritmust. Hektikus mérkőzés volt, helyenként 5-10 percre a Fradi vette át az irányítást, utána mi irányítottunk. A Fradi góljára azonnal válaszoltunk. A csapatunk nem játszott igazán jól, nem volt a játékunkban a győzelem, az egyenlítő góllal szerencsénk is volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése