Pécsi MFC - Szombathelyi Haladás 0-0
2021. március 3. Pécs, PMFC-stadion. NB II., 27. forduló. Zárt kapuk mögött.
 |
| Újabb nullnull |
Sárga lap: Grabant 28' illetve Kállai 43', Dragóner 71', Verpecz 84', Holdampf 93'.
PMFC: Helesfay – Króner (Sági, 83.), Rácz L., Preklet, Németh Márk – Grabant (Hegedűs, a szünetben), Futó, Geiger (Bartha, 61.), Kónya (Bajner, 61.) – Keresztes B. (Szabó Z., 72.),Óvári. Vezetőedző: Vas László.
Haladás: Verpecz – Schimmer, Mocsi, Németh Mi., Debreceni (Doktorics, 89.) – Kállai (Tóth D., 82.), Kiss B., Holdampf, Bosnjak – Tóth M. (Németh Márió, a szünetben), Dragóner (Rácz F., 74.). Vezetőedző: Mátyus János.
Újabb nullnull
Egy éven belül negyedszer csaptak össze egymással a pécsi és a szombathelyi egylet legjobb labdarúgói. Tavaly júliusban Siófokon, a nyári felkészülés jegyében aratott kétgólos győzelmet a vasi csapat. A bajnokságban döntetlen eredmény született Szombathelyen, a Kupában pedig néhány héttel ezelőtt a zöld-fehérek diadalmaskodtak egy, a végjátékban szerzett góllal.
Ilyen előzmények után nem csak gólt, hanem győzelmet és visszavágást vártunk a mieinktől, hiszen három mérkőzés óta bevenni sem tudtuk szerdai ellenfelünk kapuját. S ha ehhez hozzá tesszük azt a tényt, hogy támadójátékban mostanában nem jeleskedünk... nos, akkor nem igazán tudjuk mire vélni saját, három pont megszerzésébe vetett várakozásainkat.
Azt vártuk, hogy letámadunk, hogy zavarba hozzuk a vendégek védelmét, hogy érvényesül Kónya Dávid gyorsasága, Geiger kiváló hekyzetfelismerése, s hogy végre talán Bajner is megmutatja, miért hívják őt a pécsi Dzsudzsáknak... Sajnos, ebből semmit sem láttunk, és nem azért, mert zártkapus volt a találkozó, hanem mert a YT-csatornán közvetített mérkőzés teljesen másról szólt.
Harcolt, küzdött a két csapat, s igazán nem mondhatjuk, hogy eseménytelenül teltek a percek. Hol egyik, hol másik kapu került veszélybe, mindkét hálóőrnek több alkalma is volt bizonyítania képességét. Verpecz előbb Geiger lövését hatástalanította, majd jó fertályórával később Preklet fejesét kotorta ki a kapu torkából az egyik szombathelyi védő.
Fél óra után engedett a szorításból a Pamacs, és Helesfay percei következtek: előbb Dragóner labdáját fogta, majd alig valamivel később Tóth fejesét hárította igen nagy bravúrral. Hiába, a mi kapusunk különleges reflexekkel rendelkezik.
A szünetben - talán a közelmúlt emlékéből felderengő kupavereség hatására - erősebb volt bennünk a vereségtől való félelem, mint a győzelembe vetett hitünk. Hiszen amit az első játékrészben láttunk azt mutatta, hogy ez a Haladás bizony hátul masszív, elöl pedig veszélyes. Fanatikus edzője pedig űzi, hajtja a tanítványait.
A második félidőben ugyanazt az egysíkú küzdelmet láttuk, mint az elsőben, de a játék képe szemernyit sem változott. Pedig nem volt igazi futballidő, már csak azért is érdemes lett volna többet futni, hogy ne fázzanak meg a spílerek. Mondhatjuk, hogy mindkét csapat pontosan betartotta az edzők taktikai utasításait, ám ugyanez miatt volt kiszámítható a játék. Most jobbra, most középre - szinte előre lehetett látni, merre fog fordulni vagy passzolni labdát birtokló játékos. Értjük, hogy a kongó stadionban nehezebb minőségi focit játszani, de lassan fél éve tart a zárt kapuk korszaka - volt is megszokni és felkészülni rá.
Igen, elégedetlenek vagyunk a játékkal, s ebben az elégedetlenkedésben csak némi gyógyír, hogy a tabella negyedik helyén áll a csapat. Legalább azt elmondhatjuk, hogy gyűjtögeti a pontokat a csapat - tíz bajnoki döntetlennél járunk ebben a szezonban -, s biztosan kijelenthető, hogy nem lesznek kiesési gondjaink.
Egy újonc csapattól ne is várjunk többet. A krónikás helyzete pedig roppant könnyű, mert a múlt heti borítóképet most is felhasználhatja.
Csak a Munkás!
Mestermérleg (NS Online):
Vas László: – Szerintem a döntetlen egyik csapatnak sem igazán kedvező, de az egy megszerzett ponttal ennek ellenére sem lehetek elégedetlen. Játékunkból azonban hiányoztak azok a megoldások, pluszok, amelyek a sportágra annyira jellemzőek, de ebben a kilencven percben nem sok akadt.
Mátyus János: – A két csapat utóbbi meccseire inkább a küzdelem jellemző, mint a jó játék. Talán közelebb álltunk a három pont megszerzéséhez de a tizenegyest is kihagytuk, ezért aztán nem lehetek boldog, mégsem vagyok szomorú.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése