2014. szeptember 3. Ligakupa H-csoport, 1. forduló Szigetszentmiklós, SZTK Sporttelep, 200 néző. Játékvezető: Nagy Róbert (Demeter J., Galán R. – Bereczki M.)
Gól: Rácz (84.).
Kiállítva: Kvekveskiri (85.). Sárga lap: Fekete 41’, Vágó 44’, Benkő-Bíró 82’.
SZTK-ERIMA: Sánta – Puskás (Kvekveskiri 46.), Kornis, Vágó (Szini 61.), Benkő-Bíró – Barna (Zsivóczky 46.), Mészáros – Bonifert (Kollega 46.), Sipos, Ducic – Fekete (Jasarevic 70.) Vezetőedző: Vágó Attila
PMFC-MATIAS: Gőcze – Nagy (James 65.), Causic, Romic, Uzoma – Horváth, Szatmári, Kővári (Pölöskey 46.) – Wittrédi (Rácz 46.), Fröhlich (Lantos 88.), Heffler (Beke 61.) Vezetőedző: Véber György.
"Kezdett egyre kínosabbá válni: ment, ment az idő kedd délután a Szigetszentmiklós–PMFC-MATIAS mérkőzésen, és a vendégek képtelenek voltak begyötörni egy gólt.Pedig helyzetük volt temérdek, de vagy a kaput nem találták el a játékosok, vagy a hazai kapus, Sánta védett.
Aztán a 84. percben megtört az átok, Rácz Ferenc végre betalált, s mint kiderült, ez az egyetlen gól győzelmet ért a másodosztályú ellenfél otthonában. Nyert tehát a PMFC-MATIAS, ám mint a fentiekből kiderült, sajnos ez nem a bajnokságban történt meg, hanem a Ligakupában – nem mindegy.
Ráadásul az igazsághoz tartozik, hogy a 81. perctől kezdve emberelőnyben voltak a pécsiek, mert Ducic megsérült, és a Szigetszentmiklósnak már nem volt cseréje. A 85. perctől pedig már ketten voltak kevesebben a hazaiak, a forrófejű korábbi PMFC-játékos, a grúz Kvekveskiri ugyanis csúnyán beleszállt Bekébe, amiért piros lapot kapott." (bama.hu),
Edzői nyilatkozat - Véber György (bama.hu):
– Ez a meccs élet-halál kérdés volt! – mondta Véber György, a PMFC-MATIAS vezetőedzője. – Legalábbis én úgy mentem Szigetszentmiklósra, és eszerint is készítettem fel a játékosokat. Aznap igenis ez volt életem mérkőzése. Ebből a helyzetből, amiben most vagyunk, ugyanis csak a sikerek rángathatják ki a csapatot. Nem mellékes: a játékosok vevők voltak az adásomra, még ha az eredmény ezt nem is tükrözi számszerűen. Nyolc nullára kellett volna nyernünk… Agresszíven, fegyelmezetten, jól futballoztunk, egészen addig, amíg a kapussal szembe nem kerültünk. Ha látja ezt a meccset, három erős italt fizet nekem, amiért kibírtam. Ezek után természetes, hogy a gólunk is olyan volt, amilyen csak rajzfilmekben szokott születni, begurult, bepattogott a labda a kapuba – igaz, az MTK elleni bajnokin ugyanilyen gól indított el minket lejtőn.
– Ahogy láttam, nem kímélte a társaságot: szinte kivétel nélkül azok játszottak, akik szombaton.
– Sikerélmény és terhelés is kellett a társaságnak. Két hét múlva a Soroksár ellen is a legjobb összeállításban fogunk kiállni, az a meccs lesz a csúcsterhelés a Pakssal szembeni bajnoki előtt. Nálam eddig is csak elvétve fordult elő, hogy ifistákat küldtem pályára a Ligakupában. Én ugyanis el akarom érni, hogy a csapatom bírja a szerda–szombat ritmust, amiről ugyan sokan beszélnek, de csak kevesen tesznek érte. Szégyellje magát az a játékos, aki nem bírja, és aki nem örül annak, hogy egy héten két meccset játszhat!
– Ha már szombat: ugorjunk vissza a Kecskemét elleni bajnokira. Sajnos úgy tűnt, nem változott semmi, elkeserítő volt az egész.
– Én is nagyon nehezen éltem meg azt a mérkőzést. Elsősorban azért, mert, ahogy korábban is mondtam, a szereplésünk nincs arányban, összhangban az elvégzett munka mennyiségével és minőségével, valamint a csapat valós tudásával. A legszomorúbb az, hogy meggyőződésem, ennek a csapatnak az ötödik–hatodik helyre jó futballal oda kell érnie. És oda is fog érni! Biztos ismeri: Lakat doktor mondta annak idején, hogy aki hét közben firkál, a hétvégén nem tud majd szépen írni. Nálunk meg pont fordítva van, mi hét közben szépen írunk, a hétvégén pedig firkálunk. Na, ez a baj!
– A mérkőzés után a megszokottnál keményebb hangot ütött meg, úgy fogalmazott, hogy hiányzott a kellő elszántság, és nem mindenki számára volt ez a meccs élet-halál kérdés.
– Ez így is volt! Eközben a mai edzésen három sérülés is történt… Meg is állítottam a fiúkat, s megkérdeztem tőlük, mikor lesz az, hogy a három pontért is így lerúgják az ellenfelet! Jöjjön már elő végre a gyilkos ösztön a bajnokikon is! És persze a taktikai fegyelmet is jobban be kell tartani, mert nyilván nem azt kértük a belső védőktől, hogy engedjék besétálni kettejük között Bebetót.
– A múlt pénteki sajtótájékoztatón elárulta, az első büntetés már megvolt, Nagy József kapta, amiért hagyta, hogy Gosztonyi lefejelje, s ebből gól született. Ha jól sejtem, most megvolt a második, harmadik…
– Nem volt meg. Jövő hét szerdán elmegyünk a SZEOL elleni Magyar Kupa-meccsre, és onnan már nem is jövünk haza, hiszen a hétvégén Debrecenben lépünk pályára. Tiszafüreden leszünk majd, ahol rengeteg időnk lesz arra, hogy átbeszéljük a helyzetünket, és megtaláljuk a megoldásokat.
– Reméljük, hogy megtalálják, mert aki tisztában van a PMFC sorsolásával, az tudja, hogy a neheze még csak most jön!
– Ráadásul az eddigi hat meccsünkből négyet hazai pályán játszottunk… De, higgye el, csak akkor kell félnünk, ha ezt az utat folytatjuk. Ha tiszta aggyal, taktikailag felkészülten megy ki a pályára ez a csapat, ugyanannyi esélye van a győzelemre a nagyok, mint a kicsik ellen. Biztos vagyok benne, hogy akárcsak tavaly, most is meg fog fordulni minden, és elindulunk felfelé."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése