2012. november 3. Pécsi MFC-Matias - BFC Siófok 2-1 (1-1)

Pécsi MFC-Matias – BFC Siófok 2-1 (1-1)
2012. november 3. Pécs, PMFC-st. NB I., 13. forduló. 1200 néző.

forrás: bama.hu

Vezette: Szőts Gergely (Bozó Zoltán, ifj. Varga Gábor – Farkas Tibor).

Gól: Bajzát 30’., Okoronkwo 79’ ill. Pál 17’.

Sárga lap: Bajzát (64.), Demjén (73., 86.), Zseljkovics (90.), illetve Zamostny (92.).

Kiállítva: Demjén 86’. ill. Mogyorósi 66’.

PMFC: Dibusz – Bodnár L., Causic, Krejci, Zeljkovic – Horváth A. (Demjén 57’), Wittrédi, Akassou, Okoronkwo (Uzoma 82’) – Bajzát, Grumic (Nagy O. 42’). Vez.edző: Supka Attila.

Siófok: Kurucz – Mogyorósi, Fehér, Fejes, Melczer (Fodor M. 77’) – Kecskés, Pál, Gál (Windecker 82’), Nyári – Zamostny, Sluka (Dajic 18’). Vez.edző: Horváth Károly.

"Most, vagy soha, gondoltuk a mérkőzés előtt. A PMFC időtlen idők óta nem nyert hazai pályán bajnokit (pontosabban tavaly novemberben), most pedig azt a Siófokot fogadta, amely győzelem nélkül az utolsó helyen szerénykedett. Ha ezt az ellenfelét sem gyűri le Supka Attila együttese, amelynek a játékosállománya alapján sokkal előkelőbb helyen kell állnia, akkor senkit!

Nos, legyűrte.Ennek végre lehetett örülni, lehetett pacsizni a lelátón, hiszen a piros-feketék megszerezték a három pontot. A játékosoknak nyilván nagyon jót tett ez a siker, végre fellélegezhettek, mert megtört a hazai átok.

Ugyanakkor itt be is lehet fejezni az örömujjongást.

A mérkőzés ugyanis kínkeserves kilencven perc volt. Kezdve azzal, hogy „természetesen” a vendégek szereztek vezetést, s ekkor már sejteni lehetett, hogy vért kell izzadni a pécsi győzelemért. Ha valamiért lehet dicsérni a hazai játékosokat, hát azért biztosan, hogy ezt meg is tették. Nem futballoztak jól (most sem), de egyenlíteni, majd fordítani is tudtak. Elsősorban néhány jó egyéni teljesítménynek köszönhetően: Bajzát régi önmagát idézve harcolt, rúgott egy gólt, valamint többször is helyzetbe került – más kérdés, hogy rendszerint nem volt szerencséje. Wittrédi a tőle megszokott pontos passzokkal indítgatta társait, míg Okoronkwo szép megoldása önmagáért beszélt. De mielőtt kifelejtenénk, ahhoz, hogy a második pécsi gól is megszülessen, nagyon sokat tett még Mogyorósi! Ki tudja, ha ő nem állíttatja ki magát nagyon buta módon, talán most sem örülhetett volna Supka Attila. Aki láthatóan fellélegzett a mérkőzés végén, s ahogy az egyik szurkoló megjegyezte, szinte látni lehetett, ahogy a kispadnál görgették a szívéről leeső hatalmas követ.

Ez a győzelem talán megmentette a trénert, aki azért a nagy örömujjongás közben remélhetőleg belátja: ennél sokkal, de sokkal több kell a folytatásban! Nem csak a játékosoktól, tőle is!" (bama.hu)

Nemzeti Sport, 2012. november 4.