2010. november 13. Pécsi MFC - Szigetszentmiklósi TK-Erima 2-1 (1-0)

PÉCSI MFC – SZIGETSZENTMIKLÓSI TK-ERIMA 2-1 (1-0)

2010. november 13. Pécs, PMFC-st. 700 n. NB II. Nyugati cs. 14. forduló.

Vezette: Pánczél Krisztián (Kis Zoltán, Kiss Balázs). 
Góllövő: Gyánó Sz. 11’, A. Stojanovski 65’ ill. Kincses P. 73’. 
Sárga lap: Stark P. 43’, Lantos L. 60’, Horváth A. 87’.

PMFC: Dibusz 6 – Nagy J. 5, Stark 6, Todorovics 6, Törtei 6 – Pintér 6, Lantos 6 – Lovrencsics 5 (Horváth –, 80.), Wittrédi 5 (Kvekveskiri 5, 57.), Nagy O. 6 – Gyánó 6 (Sztojanovszki –, 61.). Vezetőedző: Kiss László.

Szigetszentmiklós: Szabó K. 5 – Koszó 5 (Csák –, 87.), Király 6, Szamosszegi 0 (Somorjai 5, 18.), Szamosi 5 – Csepregi 5, Kozma 5, Csurka 6, Majoros 6 – Kincses 6, Mojzer 5 (Madar –, 69.). Vezetőedző: Várhidi Péter.

Szamosszegi mentővel hagyta el a stadiont
(bama.hu)

"A mérkőzés tíz perccel később kezdődött, mert a vendégek beragadtak az autópályán. Aztán úgy tűnt, hogy a buszon is feledkeztek, mert a PMFC rögtön magához ragadta a kezdeményezést, és Gyánó révén már a 11. percben megszerezte a vezetést. A gólpasszt Nagy Olivér adta, aki a folytatásban is nagyon fickándozott, ritmus- és irányváltásait csak szemmel tudták követni a szigetszentmiklósiak.

Sajnos fél óra után elfogyott a pécsiek lendülete, elmaradtak a helyzetek, de nem csak hazai oldalon – Várhidi Péter együttesének nem volt veszélyes akciója.

Hogy szereti-e a cseresznyét Kiss László és Várhidi Péter, nem tudjuk. Abban viszont biztosak vagyunk, hogy egy tálból soha nem fogják fogyasztani. A szombati bajnokin ugyanis már meccs közben kiderült, hogy nem kedvelik egymást. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy egymás felé fordulva vehemensen oda-odamondogatnak a másiknak, s a pécsi vezetőedző szavaiból anynyit sikerült elcsípnünk, hogy „Legalább most maradnál csendben!” Néhány pillanat múlva lehiggadtak – elvégre mégis csak mérkőzésük volt, amelyen a saját csapatukkal kell foglalkozniuk, nem a másik trénerrel –, de az esetnek volt folytatása. A mérkőzés utáni sajtótájékoztatóra ugyanis hiába vártuk Várhidi Pétert, nem jött, mert nem akart egy teremben tartózkodni Kiss Lászlóval. Amikor mindezt megtudta az éppen helyet foglaló hazai szakvezető, így kezdte értékelését: „Látják, itt mellettem üres a szék, azért, mert nagy tudású kollégám nem tiszteli meg az ellenfelet azzal, hogy nyilatkozzon. Korábban a játékosom volt, jól edzett, jól dolgozott, aztán évtizedekkel később már edzőként azt mondta rólam, hogy én vagyok a magyar labdarúgás szemete…”

Furcsa, de mintha a pályán is visszaköszönt volna az edzők közötti elmérgesedett viszony. Volt ápolás bőven, s bár a legrosszabbul járó Szamosszegi Gábort saját kapusa tarolta le a 15. percben (néhány percre az eszméletét is elveszítette, s mentő vitte kórházba), a pécsi és a szigetszentmiklósi játékosok nem kímélték egymást. Akadt néhány kakaskodás, megesett, hogy Lantos Leventét akarták móresre tanítani egy rossz ütemű becsúszást követően, de volt amikor Todorovics lökdöste meg a szemtelenkedő Mojzert. Sok volt az ápolás, Stark Péternek az orra vérzett, Gyánó az oldalát fogta, de Nagy Olivérnek is kijutott a jóból.

A második félidőben az újabb pécsi gólnál már mindenki azt hitte, zsebben van a három pont, ám Kincses gyönyörű találata után váratlanul izgalmas lett a meccs. A vendégek megérezték, hogy lehet keresnivalójuk, mint statisztikánkból is kiderül, tüzeltek is rendesen – szerencsére kevésszer találtak, s többször nem is tudták bevenni Dibusz kapuját.

A furcsa kakaskodásokkal tarkított mérkőzés végén viszont csak egy győztest „hirdettek”, az pedig a 2-1-re nyerő PMFC volt. Mint statisztikánkból kiderül, nem volt ez olyan egyértelműen biztos győzelem, a vendégek például többször lőttek kapura (de szerencsére kevésszer találtak), több szögletet is végezhettek el, de pontosabb a pécsi csapat volt, hiszen kétszer betalált – ráadásul ha lenne olyan rubrika, hogy kapufát eltaláló lövés, akkor ott is Kiss László együttese nyert volna 2-0-ra." (bama.hu)