Ferencvárosi TC - Pécsi MFC 3-1 (3-0)
2006. május 12. Budapest, Albert-stadion. NB I. 27. forduló. 4.065 néző.
Vezette: Kassai Viktor (Ortó, Szpisják).
Góllövők: Jovánczai 13, 29, Lipcsei 15 illetve Kulcsár 71'.
Sárga lap: Tőzsér 34', illetve Pavicsevics 38' Schindler 86'.
FTC: Kemenes - Bognár Zs., Tímár, Botis, Leandro - Lazics - Szalai (Fitos 53'), Lipcsei, Tőzsér (Laczkó Zs., 72') - Bajevszki (Erős G. 87'), Jovánczai. Vezetőedző: Gellei Imre.
PMFC: Herbert - Schindler, Dienes, Bajúsz, Kulcsár - Pavicsevics - Jevdovics (Kalina 58'), Berdó, Balaskó (Tarcsa 71'), Sipos J. - Vujics (Lantos 36'). Vezetőedző: Keszei Ferenc.
MECCSKRÓNIKA:
3. perc: Jovánczai kilencméteres lövését blokkolta Dienes, a labda Leandro elé pattant, ám a balbekk hatméteres, éles szögből, balról ballal leadott ismétlésének ezúttal Schindler állta útját.
9. perc: Leandro szerzett labdát saját tizenhatosa előtt középen, Jovánczai elé passzolt, majd sprintbe fogott, a pécsi térfél közepén visszakapott labdát átvette, majd ballal 25 méterről a bal alsó sarokra lőtt, de Herbertnek nem okozott gondot a hárítás.
13. perc: Bognár felborításáért járt szabadrúgás az FTC-nek a jobb oldalról, a tizenhatos vonalából. Tőzsér lőtte be a pécsi ötös környékére a labdát, Bajúsz nem ugrott eléggé magasra, de a mozdulatával megzavarhatta Herbertet, akinek a kezéről a háta mögé perdült a labda, és Jovánczai három méterről jobbal, kapásból a kapu jobb oldalába bombázott. 1-0
15. perc: Leandro emelt balról a két védő közé belépő Bajevszki elé, a csatár a tizenhatos vonalánál le-, majd visszavette a labdát a jobb lábára, és az érkező Lipcsei elé tálalt. A csapatkapitány egy lövőcsellel elfektette Kulcsárt, és jobbal, 14 méterről higgadtan a bal felső sarokba emelt. 2-0
19. perc: Berdó passzolt jobbról laposan a ferencvárosi tizenhatosra érkező Balaskó elé, Botis behátrált, de a pécsi irányító egy köténnyel ziccerig verekedte el magát, csakhogy a hatméteres, jobblábas pöckölése után Kemenes bravúrral hárítani tudott a bal alsó saroknál.
29. perc: Gyors, precíz akció végére tett pontot Jovánczai: Lipcsei saját térfele közepén Tőzsérnek, ő pedig a bal szélen elfutó Leandrónak passzolt, aki rövid labdavezetés után laposan centerezett, miközben Bajúsz egészen közelről figyelte, hogy a mögötte érkező Jovánczai négy méterről, jobbal, a célt nem elvétve, a kapu közepébe belsőzik. 3-0
43. perc: Szalai szöktette a jobb oldalon Bajevszkit, a macedón középre húzott, a pécsi büntetőterülethez érve egy biciklicsellel hintába ültette Schindlert. végül jobbal tíz méterről a kivetődő Herbert felett a lécre emelt. A kipattanó labdát Dienes fejelte el a középen ólálkodó Jovánczai elől.
55. perc: Kulcsár bólintotta a Bajúsz lövése után levágódó labdát a tizenhatoson belül tőle balra ólálkodó Balaskó elé, aki tíz méterről ballal, kapásból a lécre lőtt.
57. perc: Lipcsei bal oldali szögletrúgása után Botis csúsztatott hat méterről a rövid saroknál, Herbert a kapu közepén, a gólvonalon hárította a lábához érkező labdát, majd a védők felszabadítottak,
71. perc: Balaskó ívelt a kapu elé jobb oldali szögletből, az érkező Kulcsár pedig Botist megelőzve, hét méterről a léc alá fejelte a labdát. 3-1
83. perc: Fitos, Bajevszki, Lipcsei volt a labda útja a jobb oldalon, utóbbi Sípos mellől remek ütemben emelte középre a labdát. Jovánczai pedig tizenegy méterről, fejjel, centikkel tévesztette el a jobb felső sarkot.
 |
| MESTERMÉRLEG (Nemzeti Sport, 2006. május 13.) |
Magabiztos első félidei játékával a Ferencváros gond nélkül gyűjtötte be a három pontot, a 27. forduló pénteki nyitó mérkőzésén a Pécs ellen.
Újpest-Ferencváros 0-1. Gólszerző: Nyilasi. Nem Tibor, hanem Bálint, de a 16 éves tehetség édesapja, az 1982-ben ezüstcipős Fradi-legenda a Megyeri úton született győztes gólra talán még büszkébb, mint a saját találataira.
Ez az utánpótlás emígyen a Ferencváros jövője, a jelene pedig egy, a szokásos mérsékelt érdeklődés mellett megrendezett bajnoki mérkőzés volt. Gellei Imre vezetőedző kicsit módosított a megszokott ferencvárosi hadrenden: Bojan Lazics volt a szűrő a védelem előtt, de időnkét Lipcsei Péter is visszalépett melléje a középpályáról, ilyenkor Alekszandar Bajevszki a csatárposztról lépett vissza egy sorral és csak Jovánczai Zoltán maradt elöl. A vendég pécsiek közül hiányzott a legrutinosabb játékos, a középső védőként bevethető Szabados József, igaz, ez sem lehet mentség a vendéggárda hátsó alakzatának időnkénti rémes megoldásaira. E rémisztgetésre elegendő egyeden példa is: Radivoje Jevdovics egy támadás során két feltűnően rossz passzal foglalt állást a magyar futball immár évtizedes kérdésében: kellenek-e nekünk idegenlégiósok?
A botladozások közepette a babonás 13. perc nem hozott szerencsét a baranyaiaknak, az pedig a csapategységgel kapcsolatos gondokra utal, hogy Herbert Roland és Bajusz Endre csaknem összeverekedett Jovánczai Zoltán gólja után (amúgy az volt az FTC negyedik kapura lövése ezen a meccsen, és az első, amely el is találta a kaput).
A második, kaput eltaláló lövésből is gól lett. „A gyorsasága már nem a régi” - hallhatjuk mindig a szakembereket, amikor Lipcsei Péter, az FTC rutinos, és nyugodtan állítható legjobb játékosát jellemzik. Ennek némileg ellentmond, hogy az FTC kapitánya ért fel a csatársorba elsőként egy gyors kontra végén és higgadtan értékesítette a helyzetet.
Az idegtépő péntek délutáni fővárosi közlekedési dugóban vélhetően elakadt csapatnyi (azaz tizenegy) pécsi szurkoló késett mintegy 25 percet a meccsről, és a drukkerek az eredményjelzőt meglátva igencsak bánatos arccal pakolták fel a zászlójukat a kerítésre. Sovány vigasz: a harmadik Fradi-gólt már látták... A hazaiak különösebb erőlködés nélkül szereztek háromgólos előnyt a rendkívül enervált pécsi csapattal szemben.
A szünetben visszatérhetett a Fradi-szurkolók jövőbe vetett hite, és kiderült, immár Nyilasi Bálintnak is vannak utódai. A szünetben ugyanis a közönség vastapssal köszöntötte az FTC kilencéveseit: „a törpék” a bejelentés szerint megnyerték a nem hivatalos Világkupát, többek között az olasz Juventus hasonló korú alakulatát is (3-1) legyőzve.
Szünet után a pécsi együttes megpróbálta feljebb tolni a védekezését, és ez nem volt rossz ötlet, hiszen stabilabbá vált a piros-feketék hátsó alakzata. A fővárosi együttes ebben az időszakban már messze nem volt olyan motivált, mint az első játékrészben, a nyugodtan, türelmesen futballozó ferencvárosiak pontosan tudták, hogy a mérkőzést már megnyerték, és hogy bőven elég a három ponthoz, ha őrzik előnyüket.
A pécsiek többször jutottak el a hazai kapuig, Balaskó Iván lécen csattanó labdája jelezte a vendégek támadókedvét, majd Kulcsár Árpád fejelt szép gólt, de ez ezúttal csak az eredmény kozmetikázásához volt elegendő. A Ferencváros ezzel a győzelmével megerősítette ötödik helyét a táblázaton, a pécsiek teljesítményét viszont kevésbé lehetett dicsérni. A vendégek nem hitték el, hogy van keresnivalójuk az Üllői úton. (Nemzeti Sport, 2006. május 13.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése