Pécsi MSC-Fordan - Ferencvárosi TC 0-0
1993. október 9. Pécs, Újmecsekalja. NB I., 9. forduló. 15.000 néző.
Szögletarány: 1:1 (0:1).
PMSC-Fordan: Csaban - Zare - Dienes, Bódog, Vókó - Ulveczki (Csoboth 63'), Rózsa, Fehér, Kocsis - Lengyel (Tököli 63'), Azoitei. Edző: Koller Nándor.
FTC: Szeiler - Telek - Simon, Kuznyecov (Szekeres 65') - Páling, Détári, Lipcsei, Keller - Nagy, Kovács, Gregor (Wukovics 62'). Edző: Nyilasi Tibor.
Krónika:
2. perc: Zare és Nagy Zsolt összefejelt a felezővonalnál. Zare homlokán felszakadt a bőr, három percig ápolták, utána kötéssel a fején tért vissza.
4. perc: Gregor balról beadott, Kovács középen ugyan elcsúszott, de Nagy a tizenhatosról lőhetett, Csaban vetődve védett.
11. perc: Az első pécsi kapura lövés Azoitei nevéhez fűződik, húsz méterről kísérletezett, de inkább ne tette volna.
25. perc: Lipcsei tizennyolc méteres lövése nyomán a labda egy védőt érintve alig csúszott a jobb kapufa mellett.
27. perc: Lipcsei kényszerítőzött Détárival. Előbbi a visszakapott labdát a tizenhatosról egyből rálőtte, az a keresztlécről vágódott fölé.
31. perc: Az ígéretesnek indult hazai támadást Ulveczki erőtlen lövéssel fejezte be. 37. perc: Balról Détári emelt középre, Nagy az ötösről szabadon fejelhetett Csaban kezébe.
41. perc: Azoitei beadása megpattant Keller fején, ezzel Lengyel került gólhelyzetbe, ám elrontotta azt egy gyatra, tizenöt méteres lövéssel.
42. perc: A ferencvárosi védőket Azoitei több csellel megforgatta, aztán a jobb oldalon felfutó Rózsához továbbított, akinek a beadását Ulveczki az ötösről kapura fejelte, a labda azonban középre ment, így nem okozott gondot Szeilernek.
54. perc: Kocsis jobb oldali szögletrúgása után a labda átszállt a vendégvédőkön. Bódog a túlsó kapufánál érkezett, de kissé kisodródva, közelről mellé fejelt.
60. perc: Nagy Zs. szlalomozott a jobb oldalon. Pálingot szöktette, akinek a jobb oldali beadását Kovács az ötösről a bal kapufa mellé perdítette.
69. perc: Zare ívelt előre. A frissiben beállt újonc Tököli meglódult, Szekeres és Simon gyötörte, így aztán a fiatal pécsi csatár kisodródott, és tíz méterről, jobbról Szeilert találta telibe.
81. perc: Azoitei sarokkal szöktette Tökölit. Ő tizenkét méterről célozta meg a ferencvárosi kaput, lövése kishíján megakadt a jobb alsó sarokban.
83. perc: Tököli hozta helyzetbe Kocsist a tizenhatoson belül, de az elfáradt pécsi középpályás ahelyett, hogy tiszta erőből kapura lőtt volna, bal külsővel tíz méterről mellé helyezett.
Mindkét csapat szempontjából nagy volt a mérkőzés tétje. A hazaiaknak falat kenyérként kellett a pont, a vendégek pedig csak győzelem esetén reménykedhettek volna az első helyben. Ők voltak határozottabbak, s bizony negyven percen át gyűrték, gyömöszölték kapujuk előtt a hazaiakat. Ezen időszakban bizony csak ők játszottak. Szünet után nemcsak térfelet, de szerepet is cseréltek az együttesek. A magabiztosabbá vált hazai védők támogatásának köszönhetően mindinkább a piros-feketék lettek veszélyesebbek, s ha ezen játékrészben csak egy kicsivel is több szerencséjük van, akkor bizony megszerezhették volna a győzelmet jelentő gólt is.
A hazaiak kapujában Csaban a helyén volt, amit védenie kellett, azt védte. A hátvédsor volt a PMSC-Fordan legegységesebb, s egyben legeredményesebb csapatrésze. Nemcsak az ellenfél veszélyes csatártrióját tették hidegre, de ők jelentették az igazi támogatást Azoiteinek is. A középpályán csak azért tudott „egálban” maradni a Pécs az FTC-vel, mert a vendégek sem remekeltek. Mindez nem von le semmit a fiatal Fehér teljesítményéből, mert fő feladatát - Détári őrzését -, ha nem is mindig a legszabályosabban, de megoldotta. A csatársorban az agilis, de rettenetesen sokat reklamáló Azoitei mellett csak a csereként beállt, fiatal Tököli érdemel említést.
A Ferencvárosban a kapuban Szeiler, előtte Telek és Simon volt csapata legjobbja.
Mestermérleg:
Koller Nándor: - Gratulálok a játékosaimnak. Bizonyították, hogy van tartásuk és, hogy nincs edzőválság. Meggyőződésem: a további találkozókon a csapat szerez annyi pontot, ami a 8-10. hely megszerzéséhez elegendő.
Nyilasi Tibor: - Küzdelmesnek és két ellentétes félidőnek nevezném a mérkőzést. Az első félidőben egykapuztunk és elmulasztottuk, már ekkor bebiztosítani a győzelmünket. Szünet után lehetőségeket kínáltunk a hazaiaknak, s ők éltek is vele.
(Nemzeti Sport és Dunántúli Napló)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése