1992. június 6. Ferencvárosi TC - Pécsi MSC 2-0 (1-0)

A vitatott gól pillanata
(fotó: Nemzeti Sport, 1992. jún. 7.)

Ferencvárosi TC - Pécsi MSC 2-0 (1-0)

1992. június 6. Budapest, Üllői út. NB I., 28. forduló. 15.000 néző.

Vezette: Varga L. (Bognár, Kormai).

Góllövők: Wukovics a 30., Lipcsei (11-esből) a 87. percben. 

Sárga lap: Bódog (Albert buktatásáért) a 14., Albert (Jenei buktatásáért) a 18., Simon (sípszó utáni lökésért) a 41., Lőrincz (Albert gáncsolásáért) a 75. percben. 

Kiállítva: Kovácsevics a 87. percben. 

Szögletarány: 10:3 (7:1).

FTC: Balogh T. - Simon, Telek, Keller - Albert, Fodor, Kuznyecov, Lipcsei - Nagy (Páling, a 76. p.), Balogh G., Wukovics. Edző: Nyilasi Tibor. 

PMSC: Kovácsevics - Kónya, Balog, Lőrincz, Vókó - Jenei (Magyar, a 72. p.), Túri, Medgyes (Dárdai, 72. p.), Bódog, Kocsis - Czéh. Edző. Garami József.

Krónika:

A találkozó előtt ünnepélyesen köszöntötték a félszázadik bajnoki mérkőzésére készülő Wukovics Lászlót, majd egyperces gyászszünettel emlékeztek a közelmúltban, 35 éves korában elhunyt úszóbajnoknőre, Ernszt Ágnesre. 

5. perc: Medgyes iramodott meg középen (a ferencvárosi védelem csak hátrált), Túri remekül futott lyukra, mintaszerűen kapta is a labdát, ám 11 m-ről, a balösszekötő helyéről, óriási helyzetben elgurított a bal alsó sarok mellett. 

10. perc: Albert 20 m-ről tüzelt, a léc alá tartó lövést Kovácsevics nagyot nyújtózkodva szögletre tolta. 20. perc: Simon jobbról ívelt középre, Kovácsevics kimozdult a labdára, Lőrincz azonban megelőzte és hazapasszolt. A kapus visszavetődve a gólvonal elöl mentett. 

21. perc: Wukovics középről gurított jobbra, Nagy elé, aki 13 m-ről egyből, hatalmas lövést zúdított a bal alsó sarokra, ám Kovácsevics bravúrral védett. 

30. perc: A Ferencváros az 1966-os VB-döntőben megítélt Hurst-találathoz kísértetiesen hasonlító góllal jutott vezetéshez. Fodor jobbról beívelt szögletét Wukovics 8 m-ről, előredőlve fejelte a földre, ahonnan a labda a kapu bal oldalára tartott. Kovácsevics beleütött a fejesbe, s az a léc alsó lapjára, majd onnan a gólvonalon fekvő kapus lábára pattant. A lelátóról nem lehetett megállapítani, hogy a labda teljes terjedelmével áthaladt-e a gólvonalon, ám Varga játékvezető partjelzője beintésére — a kezdőkörre mutatott, 1-0. (Mint a tévéfelvételből kiderült, jól döntött Varga, merthogy a labda a léc mögött a hálót érte.) 

41. perc: A labda Balogh kapusnál már biztos kezekben pihent, amikor Simon teljesen feleslegesen nekiugrott Bódognak, s a földre küldte őt. Varga játékvezető igencsak elnéző volt a ferencvárosi játékossal szemben, a piros lap helyett csak a sárgát mutatta fel neki. 

52. perc: Túri labdáját Czéh a balösszekötő helyéről, 14 m-ről küldte a kapu jobb oldalára — Balogh a helyén volt. . 

57. perc: Fodor ugratta ki Wukovicsot a balösszekötő helyén, aki egy csellel ügyesen lefordult Lőrinczről, majd 17 m-ről alig tévesztette el a jobb alsó sarkot. 

61. perc: Wukovics 14 m-ről lőtt a bal alsó sarok mellé. 

70. perc: Simon emelt jobbról a balösszekötő helyére, a 16-os területére. Kovácsevics indult a kapujából, de nem érte el a labdát, Wukovicsnak viszont mozdulnia sem kellett, csak fejjel megcélozni a kaput. A labda a felső lécre hullott, majd onnan a mezőnybe pattant... 

86. perc: Lipcsei ellenállhatatlanul tört előre a bal szélen, a beadás átszállt a kapujából kirepülő Kovácsevics felett, de a csatártársak belül lemaradtak. 

87. perc: Wukovics húzott kapura a balösszekötő helyen, a 16- os bal oldali sarkánál megtolta a labdát, érkezett Kovácsevics, és rávetődött a lábára. A játékvezető 11-est ítélt, majd — az új szabályoknak megfelelően — kiállította a kapust. Bódog állt a kapuba, s kis híján megfogta Lipcsei gyengén a jobb alsó sarkára helyezett büntetőjét. 2-0.

Nyilasi, az aranykovács
(forrás: TempóFradi)

Egy darabot az aranyból már a szertárban őriznek

Hiába, a Fradi, az csak Fradi! Szerencsére! Igen, a magyar futball szerencséjére, mert hiszen játszhat a nemzeti válogatott kiábrándítóan, akár veszíthet is a legjobbaknak ítélt tizenegy, ha a Ferencváros fellép az Üllői úton, akkor a szurkoló ott van és buzdít! Igaz, azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a zöld-fehérek játszhatnak ugyan kiábrándítóan, ám az még mindig messze nem olyan gyenge produkció, mint amit például a magyar válogatott legutóbb, Izland ellen bemutatott. És ez a futballnak jó! Jó, mert legalább az Üllői úton egy időre el lehet feledkezni a magyar labdarúgás szánalmas helyzetéről. 

A PMSC elleni találkozón az első percekben eléggé akadozott a ferencvárosi gépezet. Fodorék kissé öregurasra vették a kezdést, persze, az is lehet, hogy meglepődtek azon, hogy a vendég pécsiek rendkívül nyugodtan és magabiztosan kezdtek játszani. Garami együttese futballozni jött az Üllői útra, szó sem volt eleve feltartott kézről. Nem álltak be védekezni, hanem bátran letámadták a hazai játékosokat, a megszerzett labdákkal pedig ügyesen adogatva lendültek támadásba, és bizony, néhányszor zavarba is hozták a zöld-fehérek védelmét. 

A Ferencváros ekkor csak erőlködött. Hiányzott a zöld-fehér játékosokból a frissesség, az ötletesség. Nagyon sok volt az oldaladogatás, és gyakran előfordult, hogy a labdát birtokló ferencvárosi játékos egyszerűen nem tudta, mit kezdjen a játékszerrel. Húsz perc elteltével azért enyhe mezőnyfölényben játszott a zöld-fehér együttes, ám ennél nem történt semmi több. 

Nem is történhetett, mert szinte megszámlálhatatlanul sok volt az eladott labda, s nagyon hiányzott a középpályán és elöl, a csatársorban a sok mozgás. Feltűnő volt, hogy Fodor teljesen kivonta magát a játékból, alig-alig ért labdához, így nem volt, aki mozgassa a Ferencváros együttesét. Az utóbbi hetekben fantasztikus formában játszó ferencvárosi karmester a találkozó első félidejében csak arra vállalkozott, hogy a szögleteket elvégezze. Igaz, az ő szögletrúgása után fejelt gólt Wukovics, amelynek valódiságáról csak a videofelvétel adhat majd teljes bizonyságot, nevezetesen arról, hogy egyáltalán túlkerült-e a pécsi csapat gólvonalán a labda. 

Vezetett tehát a Ferencváros, és azt gondoltuk, most majd a játékban is változás következik. Ám erre az első félidő hátralévő részében hiába vártunk. Inkább az történt, hogy a vendég pécsiek látogatták Balogh kapujának előterét, és volt olyan eset, amikor csak a szerencse mentette meg a ferencvárosiakat attól, hogy gólt kapjanak. A pihenőt követően megpróbált nagyobb sebességre kapcsolni a Ferencváros, ám ez olyanra sikeredett, mint amikor az újvezető autós túráztatja a kocsi motorját, amely pörög is, de a négy henger közül csak három dolgozik, s így nem képes felgyorsulni. 

A vendég pécsiek viszont ott folytatták, ahol az első 45 percben abbahagyták. Rendkívül fegyelmezetten védekeztek, és amikor megszerezték a labdát, pontos adogatással vitték rá a hazai védelemre. Igaz, komoly veszedelmet nem jelentettek Simonéknak, mert a ferencvárosi 16-os előtt nagyon elbátortalanodtak, így vagy szerelték őket, vagy saját maguk rontották el a lehetőségeket. A Ferencváros továbbra is erőlködött, s bár most is megőrizte harmatos mezőnyfölényét, de most sem ért többet vele, mint az első félidőben. Megérezte ezt a szurkolósereg is, s amint a zöld-fehérekhez került a labda, zúgott a Hajrá Fradi! Rá is fért a buzdítás a zöld-fehérekre, mert valahogy ezen a délutánon semmi sem akart nekik öszszejönni. A második félidő közepétől aztán még a csekélyke mezőnyfölényét is elveszítené a Ferencváros, és teljesen kiegyenlített erők küzdelmét láthattuk. 

A vendég pécsiek különösebb gond nélkül szerelték a kevés elképzeléssel bíró ferencvárosi támadgatásokat, ám többre, veszélyes kontrákra már nekik sem futotta az erejükből. Úgy látszik, a Ferencvárosnak egyáltalán nem tett jót a hosszú bajnoki szünet. Legutóbbi találkozójukon, Veszprémben valósággal kiszenvedték a győzelmet, és most a PMSC ellen is ugyanez történt. A kettő közötti különbség csupán anynyi, hogy most az Üllői úton játszottak ... Persze, a bajnokság felé vezető úton a legfontosabb mindig a győzelem. Az pedig most is megvolt. A többi? Folytatás a jövő héten ... (Nemzeti Sport, 1992. június 7.)

Szenvedett a Fradi, veszített a Pécs

Egyáltalán nem kezdett valami fergetegesen a ferencvárosi együttes, a PMSC játékosai nyugodtan és főleg higgadtan állították meg az erőtlen ferencvárosi próbálkozásokat. Több esetben ügyes adogatások végén érkeztek a ferencvárosi kapu elé, ám ott elfogyott az önbizalmuk és a legjobb lehetőségekben is hibáztak. Egy szerencsétlen gólt kapott a PMSC, amely nem törte le Garami együttesét, hiszen továbbra is jobb futballt játszottak, mint a Ferencváros. 

A zöld-fehér együttes szenvedett a mérkőzésen. Keveset futottak Fodorék és a támadásvezetéseikben alig-alig lehetett felfedezni valami elképzelést. Tompák és enerváltak voltak a ferencvárosiak, nem volt egyetlen játékos sem, aki fürgeségével felhívta volna magára a figyelmet. 

Érezte ezt a hazai szurkolótábor is, mert a második félidő közepétől kezdve, amikor a zöld-fehér játékosnál volt a labda, zúgott a stadionban a hajrá Fradi, gólt viszont nem sikerült szerezni a zöld-fehéreknek, mert a pécsi védelem jól állt a lábán, elsősorban azért, mert a középhátvéd Balog kitűnően irányította játékostársait. Végül egy pillanatra kihagyott a pécsi védelem, és Kovácsevics már nem tehett mást, mint a 16-oson belül elhúzta az őt kicselező Vukovics lábát. Összeségébe a PMSC egyáltalán nem vallott szégyent az Üllői úton és veresége ellenére kulturáltabban futballozott a bajnoki aranyért küzdő ferencvárosiak ellen. 

Jók: Telek, Vukovics, ill. Balog, Bódog, Kocsis.

Mestermérleg:

Nyilasi Tibor: - Számunkra a szoros versenyben csak a győzelem elfogadható. Ezt teljesítettük, igaz nem a legjobb játékkal. Válogatottjaink nem voltak frissek, és a remekül védekező Pécs ellen nagyon mélyről kellett támadásokat indítani. 

Garami József: - Le akartuk lassítani már a középpályán a Fradi támadásait, a sikeres végrehajtáshoz azonban nem voltunk elég gyorsak. Meglepetésre készültünk, de ehhez egy-két gyors játékos hiuány- zott. Bár a Fradi sokat veszélyeztetett, elkerülhető gólokat kaptunk.