1992. április 4. Újpesti TE - Pécsi MSC 3-1 (1-0)

Újpesti TE - Pécsi MSC 3-1 (1-0)

Vezette: Puhl.

1992. április 4. Budapest, Megyeri út. NB I., 20. forduló. 3.000 néző.

Vezette: Puhl Sándor (Nagy II J., Szabó J.).

Góllövők: Palaczky (öngól) a 14., Véber a 73., Ulveczki a 77., Miovecz a 90. percben. 

Sárga lap: Lőrincz (visszahúzta Bácsit) a 32., Szlezák (reklamálásért) a 45. percben. 

Szögletarány: 6:6 (4:2).

UTE: Brockhauser - Kaspar, Aczél, Szlezák - Miovecz, Véber, Rubold, Balázs - Cigan, Bácsi (Lovász, az 56. percben), Eszenyi. Edző: Kovács Ferenc. 

PMSC: Kovácsevics - Kónya, Balog, Lőrincz, Palaczky - Ulveczki, Bódog, Jenei, Kocsis (Szabó, a 69. percben) - Magyar, Knézics. Edző: Garami József.

Krónika:

12. perc: Bácsi lépett ki a védők között, de aztán nyolc méterről a bal sarok mellé gurított. 

14. perc: Újpesti támadás indult a felezővonaltól. Vébertől Balázs kapta a labdát, középre adott, s a felszabadítani akaró Palaczky olyan szerencsétlenül nyúlt a labdához, hogy róla nyolc méterről a jobb felső sarokba vágódott a labda. Öngól! 1-0 

36. perc: Bácsi elől, harmincméteres vágta után, Kovácsevics kapus vitte el a labdát. Tapsot érdemlő megoldás volt. 

73. perc: Cigan húzott kapura, majd tizennégy méterről lőtt, és a bal kapufát találta telibe. Eszenyi érkezett, közeli, erős lövését Kovácsevics csak kiütni tudta, Véber ott termett, és hat méterről a kapu bal oldalába gurított. 2-0 

77. perc: Kónya hozta fel a labdát, a jobb oldalon, pontosan adott középre, Ulveczki villámfejessel az ötösről a jobb felső sarokba továbbított. 2-1 

90. perc: Miovecz hozta fel a labdát, nem támadták, leadást vártak tőle, a középpályás viszont tizennyolc méterről, futtából kilőtte a bal felső sarkot. 3-1

Hagyományhoz illően

Három újpesti szöglettel kezdődött. Úgy tűnt, hogy a lilák hamar dűlőre akarják vinni a dolgot, gyors vezetésre törekedtek. A Pécs a szokásos taktikáját választotta. Játékosai betömörültek a kapujuk elé, megpróbálták megakadályozni a várható találatokat, s akkor érte őket egy „váratlan tőrdöfés”. A volt válogatott Palaczky úgy találta el a labdát, hogy sok csatár megirigyelhette volna. A lilák a vezetés után is támadtak, de nem volt igazi befejező emberük. A 30. perctől már bátrabbakká váltak a pécsiek, egyre több ellentámadást vezettek, s ha Magyar Zsolt valamivel ügyesebb, két helyzetéből egyet biztosan értékesíthetett volna, ám ez nem következett be. 

A támadások arányát nézve, 3-1 volt a különbség a lilák javára, de meg kell mondani, hogy voltak „holt idők” a találkozón, amikor a középpályás sorok csak gyűrték, gyömöszölték egymást a játéktér középső harmadában. 

A második félidő egy darabig kevés eseményt hozott. Ennek oka az volt, hogy egy időre a középpályások elszürkültek, így aztán egyik oldalon sem alakulhatott ki helyzet. 2-0 után a pécsiek feladták védekező taktikájukat, s nagyon hamar szépítettek. Később is volt még lehetőségük. Már mindenki elkönyvelte a szoros hazai győzelmet, amikor egy ritkán látható bombagóllal Miovecz is letette névjegyét. 

Összességében a helyzeteket és lehetőségeket jobban kihasználó hazaiak rászolgáltak a győzelemre, de ehhez kellett ez a mai pécsi együttes is, amely 2-1-nél nem érzett rá a nagy lehetőségre. (Nemzeti Sport, 1992. április 5.)

Egy csatárral nem megy

A hazai csapat hatalmas rohamokkal kezdett, amit hősiesen bekkelt a sérültjei miatt alaposan meggyengült pécsi gárda. Amikor a lila-fehérek már-már feladták a kísérleteket, akkor segített nekik Palaczky, aki remekbe szabott kapásgólt lőtt saját kapujának jobb felső sarkába. Az első negyedóra elteltével a PMSC vette át a játék irányítását, s egyre határozottabban ők diktálták az iramot. Hiába volt azonban nagy mezőnyfölényük, a kapu előtt képtelenek voltak .élni a lehetőségekkel. A mérkőzés legnagyobb részében így hiába uralta a mezőnyt Bódog, Jenei és Kocsis, gólveszélyt nem jelenthettek a hazai kapura. Szünet után tovább folytatta bátor támadójátékát a Pécs, de Kocsis, Magyar és Szabó sem talált a lila-fehérek hálójába. A szórványos újpesti támadások nagyobb veszélyt jelentettek a vendégek kapujára, s mert mellettük szólt a szerencse is, tovább folytatódik a hazaiak veretlenségi sorozata a Pécs ellen. 

Kovácsevics a harmadik gólnál kicsit elaludt. A hátvédsorban Kónyát gólpassza emeli társai fölé, s mivel palaczky éppen ellenkezően gólt vétett, ő kerül a védőrangsor végére. A középpályán a sokat mozgó Bódog és Jenei, s amíg pályán volt, Kocsis emelhető ki. Az egyszemélyes csatársort, Magyart gólja dicséri, ám a sors iróniája, hogy akár hármat is szerezhetett volna. 

A hazaiaknál Aczél és gólokat szerző két középpályás, Miovecz és Véber dicsérhető. (Dunántúli Napló, 1992. április 5.)

Mestermérleg:

Kovács Ferenc: - A gyenge korábbi szereplés miatt mindkét csapat számára nagyon nehéz mérkőzés volt. Nem könnyű a Pécsnek három gólt rúgni, úgy érzem, végül is valós a 3-1. 

Garami József: - A két csatársor közti különbség döntött. A sok sérült miatt jelenleg csupán egyetlen csatárunk van, és ennek természetes következménye, hogy csak egy gólt rúgtunk.