1992. április 18. MTK - Pécsi MSC 1-0 (1-0)

Bódog figyeli Morozov fejesét
(Labdarúgás, 1992. május)

MTK - Pécsi MSC 1-0 (1-0)

1992. április 18. Budapest, Hungária körút. NB I., 22. forduló. 2.000 néző.

Vezette: Nagy L. (Stamler, Aczél).

Gólszerző: Bognár a 32. percben. 

Sárga lap: Kónya (Hámori felvágásáért) a 31., Lőrincz (felült Morozov hátára) az 58., Hámori (földre húzta Lőrinczet) a 60., CzéhVancsát rúgta meg a 82. percben. 

Szögletarány: 7:1 (3:0).

MTK: Zsiborás - Talapa, Híres, Bognár - Horváth, Vancsa, Balog T., Kecskés - Ivanics, Morozov (Vincze, a 70. percben), Hámori (Szabó, a 65. percben). Edző: Verebes József. 

PMSC: Kovácsevics - Kónya, Balog Z., Lőrincz, Vókó - Jenei (Hánzs, a 78. percben), Bódog, Túri, Medgyes, Kocsis (Knézics, a 78. percben) - Czéh. Edző: Garami József.

Krónika:

23. perc: Kecskés únta meg, hogy a mérkőzés addig a húsvéti ünnepek jegyében telt. Huszonhét méterről, a balösszekötő helyéről nagy lövést engedett el és labdája a keresztléc felső lapján landolt. Kovácsevics „árnyékolt”, de ha a lövés lejjebb megy , beakad. 

30. perc: Czéh az első félóra legnagyobb helyzetét puskázta el. Az egy szem pécsi támadó jó labdát kapott a bal oldalon — a mélyen bentragadó Híres miatt szó sem lehetett lesről — megiramodott, a felzárkózó középpályásokkal együtt már hárman álltak az MTK söprögetőjével szemben, de pontos beadás helyett Híresbe passzolt. 

32. perc: A Hámori felvágásáért megítélt szabadrúgást Bognár a balösszekötő helyéről, huszonöt méterről rúgta a kapu közepébe. A lövés nem volt igazán erős, ám a sorfalon megpattant, s az elmozduló Kovácsevics mellett a kapu közepében kötött ki. 1-0 

41. perc: Újabb huszonötméteres Bognár-szabadrúgás. A védő ezúttal középről, nagy erővel lőtt, de Kovácsevicsnek szerencséje volt, a kezéhez ment a labda és balra dőlve ki tudta bokszolni azt. 

43. perc: Hámori jobb oldali szögletét a középen liftként emelkedő Morozov fejelte hét méterről a keresztlécre. Alkalmasint Garami is várta, hogy Nagy játékvezető lefújja a félidőt, és megkérdezhesse védőit: ki tiltotta meg nekik, hogy egy beívelésnél felugorjanak? 

66. perc: Czéh a balösszekötő helyén tolta a tizenhatos vonala előtt az üresen mozgó Túri elé a labdát, a pécsi középpályás Horváth Csabával a nyakán gyalogolt a kapu felé, majd ordító helyzetben Zsiborás kapuja fölé durrantott. 

76. perc: Kecskés a tizenhatoson belül a bal oldalon parádés csellel csapta be Kónyát. A pécsi jobbhátvéd „rutinból” utánanyúlt, s lehúzta a földre az őt átjátszó MTK-st. Kecskés elterült, mint a levelibéka, Nagy játékvezető pedig továbbot intett, holott a szabálytalanság ténye akkor is nyilvánvaló volt, ha Kecskés nagyobbat is esett, mint „kellett volna”. (Nagy László játékvezető: A pécsiek egyik akciójánál számomra teljesen érthetetlenül fogta meg a labdát a gólhelyzetben lévő Czéh, nem volt ugyanis lesen, s így nem is sípoltam. Miként a másik oldalon Kecskés alakításánál sem, mivel nem láttam szabálytalanságot, s szerintem a hátvéd csak eljátszotta, hogy felvágták.)

Jenei próbálkozik a hazai védők között
(Dunántúli Napló, 1992. ápr. 19.)

Egy gólt ért a hegyi beszéd

Újabb vonással bővült az eddig ismert Verebes-portré. A Mágusnak kötélből vannak az idegei. Az MTK, amely pontszáma alapján akár még bajnok is lehet, „fix 1-es" mérkőzésen fogadta azt a PMSC-t, amely ezer sebből vérezve gyakorlatilag eleve feladta a támadás lehetőségét, és amely bizony — és ez nem csak ennek a meccsnek a tapasztalata — a kapus poszton is „lyukas”. Nos, ezek után Verebes olyan taktikával küldte pályára csapatát, amely alapvetően arra épült, hogy kivárják, amíg a pécsi védelem „gólt érő” hibát követ el. Miután az első fél órában erre nem került sor, így a pályán unalmas, csapkodó játék alakult csak ki, amelyben a labdát többet birtokló, mezőnyfölényben játszó MTK hibázott többet. Bognár szabadrúgásgólja után lett csak jobb a játék. Vezetése tudatában felpörgött az MTK — és itt tulajdonképpen igazolva látszott Verebes taktikája — a kék-fehérek tíz-tizenöt percig valóban úgy futballoztak, ahogy azt tőlük joggal elvárható. Érthetetlen viszont, hogy ahelyett, hogy a fordulás után is a szellemes, lendületes futballt folytatták volna, visszaálltak az első fél óra unalmas, meddő tologató játékára. A meccsnek a két csapatnál csak egy (három?) gyengébb szereplője volt: Nagy László játékvezető és a leseket összevissza beintő partjelzői elképesztően rosszul bíráskodtak, bár az eredmény alakulását nem befolyásolták. Az MTK gyenge játékával is megérdemelten nyert, így ha másnak nem is, annak azért örülhetnek, hogy a tabellán ezért at produkcióért is két pont jár. (Nemzeti Sport, 1992. ápr. 19.)

A góllövés nem a pécsiek műfaja

A góllövés továbbra sem a PMSC műfaja. Mert ha az lenne, akkor nem kapott volna ki. A legfájóbb az, hogy egy gyenge MTK-tól szenvedett vereséget. Először azt hittem, hogy nem fél-, hanem negyedgőzzel játszik a hazai csapat, aztán rájöttem: nem tud többet. Legalább is ezen a délutánon nem tudott. Helyzet nélkül, az első épkézláb lövésből talált egy gólt az első félidőben kapura teljesen veszélytelen PMSC ellen, ami végül is elég volt a győzelemhez. 

Pedig a szünet után feljött a PMSC, több egyenlítési lehetősége is volt, de azok kimaradtak. Azzal a játékkal, amit az MTK mutatott, a PMSC-n kívül nem sok NB I-es csapat ellen nyert volna. Jellemző: a kék-fehérek három legrosszabb embere a három csatár volt, közülük kettőt le is cseréltek. Ugyanakkor az is igaz, hogy Zsiborás szinte nem is kapott lövést. 

A PMSC-ben a gól nem Kovácsevics lelkén szárad, volt több jó védése, de az a Zrínyi-féle kirohanása ijesztő volt. Vókó bizonyult a pécsiek legjobbjának, „lekapta” a pályáról Ivanicsot, bár a támadásokat nem segítette, nem merte átlépni a felezővonalat. Balog megbízhatóan futballozott, Kónya „sarabolt”, sok megmozdulása szabálytalan volt. Jenei „törte” a labdát, amivel Kocsis elvétve találkozott. Túri két helyzetet kihagyott, ez lerontja a teljesítményét. 

Az MTK-ban Kecskés és Bognár dicsérhető. (Dunántúli NApló, 1992. ápr. 19.)

Mestermérleg:

Verebes József: -A fáradtság érződött néhány játékosomon, a sorozatmérkőzések terhelését nem mindenki bírja erővel. A győzelmünk megérdemelt. 

Garami József: - Az első félidőben jobban játszott nálunk az MTK, többet is támadott. Mégis akkor egy szerencsétlen gólt kaptunk, mi a kontratámadásainkat pedig sorra elrontottuk, egy-egy átadási hiba miatt. A szünet után feljöttünk, csak nekünk voltak helyzeteink, azok befejezésénél viszont óriásikat hibáztunk.