1992. március 28. Pécsi MSC - Vác FC-Samsung 1-3 (0-2)

Pécsi MSC - Vác FC-Samsung 1-3 (0-2)

ifj. Dárdai bemutatkozott az NB I-ben
(Dunántúli Napló, 1992. márc. 29.)

1992. március 28. Pécs, Újmecsekalja, NB I., 19. forduló. 6.000 néző.

Vezette: Vezette: Vágner (Varga S., Fekete).

Gólszerző: Nagy a 10., Horváth a 19., Orosz a 83., Jenei a 88. percben. 

Sárga lap: Kónya (Orosz felvágásáért) a 22, Simon (nem engedte elvégezni a szabadrúgást) a 32., Lőrincz (szövegért) az 52., Kriska (Magyar buktatásáért) az 54. percben. 

Szögletarány: 7:4 (2:2).

PMSC: Kovácsevics - Lőrincz, Balog, Bódog - Kónya, Ulveczki (Hánzs az 59. percben), Jenei, Szabó (ifj. Dárdai a 74. percben), Palaczky, Kocsis - Magyar. Edző: Garami József.

 Vác: Koszta - Hahn, Nagy, Szalai - Kriska (Puglits a 66. percben), Fekete, Zombori, Horváth, Simon (Luis Carlos a 79. percben) - Répási, Orosz. Edző: Csank János.

Krónika:

 10. perc: Orosz összecsapott Palaczkyval. A váci játékos húzta a rövidebbet, a földre került, de csapata szabadrúgást kapott. Nagy 20 m-ről, mesterien a jobb felső sarokba küldte a labdát. (0-1)

19. perc: Nagy előreívelését Répási fejjel maga elé tette a jobb szélen, majd középre emelt. Az ötösön Orosz és Horváth ugrott fel, a labdát Horváth érte el előbb, és a bal alsó sarokba fejelte. 0-2 

34. perc: Horváth bal oldali beívelését Hahn 7 m-ről fejelte kapura, de Kovácsevics bravúrral védett. Újabb nagy gólszerzési lehetőség volt. 

64. perc: Előbb a pécsi kapu előtt Horváth, majd a másik oldalon Hanzs hagyott, ki gólhelyzetet. Utóbbi esetnél Hanzs nyújtott lábbal beleszállt Kosztába, akit ápolni kellett. 

74. perc: Egy, a védőkről lepattant labdát Balog 10 m-ről a jobb kapufa mellé lőtt. Újoncot avatott a PMSC. A 16 (!) éves Dárdai lépett Szabó helyett a pályára. 

83. perc: Ismét Nagy ívelt be jobbról szabadrúgást. Orosz  a kapu közepébe fejelte a labdát, 0-3 

88. perc: Dárdai adott olyan jó labdát, amivel Jenei gólhelyzetbe került. A pécsi középpályás hét m- ről úgy lőtte meg a labdát, hogy kiszakadt a háló! 1-3

Váci szlogen: vigyázat, nagyon jó!

A nézők rémülten nézték a szereptévesztést: már az első perctől kezdve úgy játszott a Vác, mintha otthon lenne. Gyakori támadásaival a tartalékos pécsiektérfelén tartotta a labdát. Erre a hazaiak nem voltak felkészülve, meg is zavarta őket és két hibájuk nem egész 20 perc alatt eldöntötte a mérkőzést. Később kiderült, nemcsak átmeneti rövidzárlatról van szó, hanem tartós gyengélkedésről. Sokáig még igazi gólhelyzetet sem tudtak összehozni a piros-feketék. A Vác úgy nyert, ahogy akart. Gyorsabban, stílusosabban futballozott, a kontrái életveszélyesek voltak, míg a pécsiekakciói elgondolás nélküliek. Bár a szünet után mezőnyfölénybe kerültek a hazaiak, mégis újabb gólt kaptak, ekkor már kifütyülte őket a közönség. Dárdai beállítása lendített a játékukon, a tizenéves fiatalember alig adott el labdát, és a szépítésben is érdemei voltak. Arra azonban már nem volt idő, hogy a hazai csapat újabb gólt szerezzen, s megszoríthassa a Vácot. (Nemzeti Sport, 1992. márc. 29.)

Korán eldőlt

Nem irigylem ezért a 90 percért Garami Józsefet. Ha eddig nem, most biztosan elkezdett őszülni a haja. Annyi elgondolás nélküli, befejezetlen, vagy kialakulásakor hatástalanított akció végigné- zése ugyanis, mint amennyi neki saját játékosaitól kijutott, ráadásként egyéni védelmi hibák tömkelegével fűszerezve, talán még Maha- reshi jógit is kizökkentette volna lelki egyensúlyából. A vendégek pillanatokon belül magukhoz ragadták, majd behozhatatlanná is tették a vezetést előnyt, amit az első félidőben nem is hevert ki a PMSC. Szünet után aktívabbak lettek ugyan a piros-feketék, de az egy szem csatár, Magyar kevésnek bizonyult a jól játszó váci védősorral szemben. 

Ez a jelző kevésbé illik a hazai védelemre, amely mindhárom gólban benne volt: egyszerűen nem találták meg a mélyről érkező beívelések ellenszerét, amihez még hozzájárult, hogy' Kovácsevics sem mindig jó ütemben indult a badásokra. A középső hatosból Ulveczki, Kocsis és Szabó kifejezetten gyengén játszott, Palaczkytól is nézőbosszantó hibákat láthattunk. Bár 15 percnyi játékból nem ildomos messzemenő következtetéseket levonni, az egész mezőnyben a kis Dárdai megmozdulásai voltak a legígéretesebbek. Az egyszemélyes csatársor a védőgyűrűben eleve kudarcra volt ítélve. 

A vendégek közül Nagy volt a mezőny legjobbja, mellette Horváth és Orosz emelkdett ki.

Mestermérleg:

Csank János: - A tartalékos pécsiek ellen magabiztos játékkal, bár néha öregurasan futballozva győztünk. 

Garami József: - A Vác jobban játszott, de két könnyen elkerülhető gólt is kaptunk. Bár mindenki a képességeinek megfelelően küzdött, a befejezéseknél nem sikerült semmi. 

1992. március 21. Győri Rába ETO - Pécsi MSC 2-1 (1-0)

Győri Rába ETO - Pécsi MSC 2-1 (1-0)

1992. március 21. Győr, NB I., 18. forduló. 2.000 néző.

Vezette: Stamler (Vad, Molnár I J.).

Góllövők: Miriuta a 28., Csertői a 46., Czéh a 69. percben. 

Sárga lap: Rugovics (reklamálásért) a 41., Pena (reklamálásért) az 52., Miriuta (Kocsis buktatásáért) a 63., Balog Z. (Csertői (eltartásáért) a 65., Palaczky (kakaskodásért) a 90. percben. 

Szögletarány: 7:6 (7:0).

Rába ETO: Végh - Bognár, Bimbó, Sánta - Tóth, Miriuta, Urbán, Farkas (Korsós a 66.p.) - Rugovics, Csertői, (Csikós a 89.p.) Pena. Edző: Szentes Lázár. 

PMSC: Kovácsevics - Kónya, Balog, Lőrincz, Palaczky - Jenei, Bódog, Ulveczki, Czéh (Szabó a 89.p.) - Magyar, Kocsis. Edző: Garami József.

Krónika:

19. perc: Bal oldali győri támadás végén Urbán 14 méteres kapáslövését Kovácsevics bravúrral ütötte ki. 

25. perc: Tóth Lajos 20 méterről küldött labdáját üldözéssel hárította a pécsiek kapuvédője. E

ddig minden úgy történt, mint amit száz ember közül száz előre megjósolt. A saját kapu elé húzódó pécsiekkel szemben egyre nagyobb fölényben játszott a győri csapat, amit 6:0-ás szöglet arány is bizonyított. A sajtópáholyban egymás mellett helyet foglaló két egykori ETO- játékos, majd edző — Glázer Róbert és Győrfi László — is árgus szemekkel figyelte az eseményeket és mondott véleményt is. íme: Győrfi László: — „Ezt a nyomást nem lehet sokáig bírni. Véleményem szerint rövidesen jön az első gól.” Glázer Róbert: — Széleken kellene sulykolni a támadásokat, mert ha ezt játssza a csapat, akkor zavarba lehet hozni a pécsivédelmet. A szakemberek meglátásai mintha eljutottak volna a játéktérre is, mert... 

28. perc: Csertői a bal oldalon vettetett támadást, amikor a 16-os közelében buktatták. A megítélt 30 méteres szabadrúgásból Miriuta fejmagasságban bombaerővel küldte a kapu bal oldalába a labdát. 1-0 40. perc: Palaczky a 16-os magasságában bal oldalról végezhetett el szabadrúgást. A kapura ívelt labdát a berobbanó Jenei négy lépésről emelte a keresztléc fölé. 

46. perc: Farkas jobbról, az öt és feles magasságából jól adott középre, Pena továbbfejelte a labdát, amely a lendülettel érkező, előrecsúszó Csertői lábáról, 8 méterről a meglepődő Kovácsevicset érintve a hálóba került 2-0 

58. perc: Rugovics lövése a keretléc felső szélét érve hagyta el a játékteret. 

69. perc: A győri védők ,jóvoltából Czéh került helyzetbe, elhúzott Bimbó mellett, 14 méterről a bal alsó sarokba talált 2-1 

84. perc: Óriási egyenlítési lehetőséget hagytak ki a pécsiek. Czéh jobb oldalról a támadást középen fedezetlenül kísérő Kocsis elé játszott, aki átvette a labdát, de a jó ütemben kivetődő Véghnek sikerült leszedni azt a pécsijátékos lábáról. 

85. perc: Rugovics 12 méteres lövése a jobb oldali lécen csattant. 

90. perc: Palaczky — legalábbis a nézőtérről úgy látszott — megrúgta Mitrutát. A játékvezető a pécsijátékos megmozdulását csak kakaskodásnak minősítette és így sárga lappal büntette.

Kovacsevics elnéző volt

A győri stadion játékterének északi fele lényegesen nagyobb igénybevételnek volt kitéve ezen az esős délutánon, mint a másik. Történhetett ez azért, mert az első félidőben a pécsieka várakozásnak megfelelően kapujuk elé húzódva átadták a területet a győrieknek, akik így a labdát jobbára a vendégek térfelén terelgették. A győriek fölényét ekkor a 7:0-ás szögletarány is bizonyította, de a győri támadások csak akkor váltak veszélyessé, amikor a széleken próbáltak támadásokat vezetni, a védők mögé kerülni, mert ilyenkor rendre zavar támadt a pécsiekvédelmében. Egy ilyen támadás szabálytalan megakasztásából megítélt szabadrúgás eredményezte az első gólt. Fordulás után újabb szélen vezetett támadásból hamar növelte előnyét a győri csapat, s ekkor úgy tűnt, hogy eldőlt a két pont sorsa. A pécsiekazonban változtattak játékukon, kitámadtak, és most már egyértelműen ők irányítottak. Szinte állandóan a győri térfélen folyt a játék. A hazai védelem gyakran kapkodott, különösen azután, hogy megszületett a pécsiekszépítő gólja. A találkozó vége felé egyre izgalmasabbá vált a mérkőzés, de a győrieknek sikerült tartaniuk az eredményt, s ezzel megszerezniük a számukra fontos bajnoki pontokat. (Nemzeti Sport, 1992. március 22.)

Nem sikerült a pontrablás

Egy veretlen és eddig még nyeretlen csapat találkozott a tavaszi bajnokság 3. fordulójában a dunántúli rangadón. A két napja tartó eső előrevetítette árnyékát annak, hogy a sportág szépségéből aligha láthat majd sokat a győri közönség. Amint az várható volt, a ETO hatalmas ellenállással kezdett, csakhogy hamar kénytelen volt konstatálni, hogy a vendégek nem hiába kapták az egész mezőnyben a legkevesebb gólt. 10 perc próbálkozás után alább is hagyott a hazaiak lendülete, s ha Kónya elkerüli azt a szabálytalanságot, amire valóban nem volt szükség, aligha jut gólszerzési lehetőséghez a zöld-fehér együttes. Szünet után lélektanilag szerzett nagy előnyt a Rába, mert azonnal kezdés után újabb gólt ért el egy mintaszerű támadás végén (igaz ehhez szükség volt a pécsi védők hibájára is). 60 perc elteltével a Rába megpróbált „ráülni” az eredményre, s majdnem ez lett a veszte, mert a mindent egy lapra feltevő vendégek sorozatban dolgoztak ki helyzeteket a hazai kapu előtt. A piros-feketék szerencsétlenségére Czéhnek nem akadt társa, s bár Kocsis kétszer is már csak a kapussal állt szemben, ezúttal is a tapasztalatlanság, a rutintalanság döntött abban, hogy a pécsi játékos nem iratkozhatott fel a góllövők közé. 

Kovácsevics számtalan bravúrja mellett a második gól előtt ha határozottabb, háríthatott volna. A hátvédek között ezúttal Balog és Lőrincz vállalt sokat, kevés hibájukból (a második) azonban gól született. A középpályán Bódog mind hátul, mind elől sokat volt játékban, ebből következően többet is hibázott, mint a labdával kevesebbszer találkozó társai. Az első félidőben Czéh nagyszerű keresztlabdákkal foglalkoztatta a jobboldali támadókat, azok azonban adósak maradtak a befejezéssel. A középpályán Jenei megmozdulása érdemel említést, a csatároknál Magyar eltűnt a sokat hibázó győri védőfalban. 

A vendégeknél a söprögető Bimbó mellett az újonnan igazolt Miniuta a gólhelyzetet teremtő Farkas és a sokat vállaló Csertői érdemel dicséretet. (Dunántúli Napló, 1992. március 22.)

Mestermérleg:

Szentes Lázár: - Az első félidőben egyértelműen jobbak voltunk. Szünet után feljöttek a pécsiek, góljuk: zavart okozott néhány játékosunk fejében, de az összkép alapján győzelmünk megérdemelt. 

Garami József: - Az első félidőben a Rába, szünet után már mi játszottunk jobban. A találkozó sorsát a jobb helyzetkihasználás döntötte el a hazai együttes javára. 

1992. március 18. Pécsi MSC - Kispest-Honvéd FC 0-1 (0-1)

Pécsi MSC - Kispest-Honvéd FC 0-1 (0-1)

Garami József

1992. március 18. Pécs, Újmecsekalja. Magyar Kupa nyolcaddöntő, visszavágó. 4.000 néző.

Vezette: Vezette: Pillér (Vad, Szabó A.).

Gólszerző: Kovács K. a 42. percben. 

Szögletarány: 2:5 (0:2).

PMSC: Kovácsevics - Kónya, Balog, Lőrincz, Palaczky - Ulveczki (Szabó Zs., a 70. percben), Jenei, Bódog, Kocsis - Magyar, Czéh. Edző: Garami József.

Kispest HFC: Gulyás - Kovács E., Csepregi, Bánfi - Pisont (Komódi, a 60. percben), Csábi, Márton (Urbányi, a szünetben), Cseh - Kovács K„ Negrau, Vincze. Edző: dr. Mezey György.

Krónika:

42. perc: Márton a lehető legjobb ütemben ugratta ki középen Kovács Kálmánt, aki nyolc méterről a kiinduló Kovácsevics felett a kapu közepébe emelt. 0-1 

A bajnokcsapat csak annyit adott ki magából, amennyi a továbbjutáshoz kellett, s mivel ahhoz kevés szükségeltetett, a Kispest-Honvéd keveset is mutatott. Igaz, a hazaiak még kevesebbet. A pécsiek az első félidőben elképzelés nélkül, hihetetlenül gyengén játszottak, a kapura alig jelentettek veszélyt. Szünet után ugyan feljavult a PMSC, egyenlítési lehetőségei is voltak, de azok kimaradtak. Eléggé gyenge mérkőzés volt. 

Jó: Czéh, ill. Negrau, Márton, Csepregi, Kovács K. (Nemzeti Sport, 1992. márc. 19.)

Mestermérleg:

Garami József: — A két mérkőzésen kialakult 2-0-ás Honvéd-győzelem az erőviszonyokat figyelembe véve reális. Sajnos, nem tudtunk meglepetést okozni. Gratulálok, a Kispestnek, további sikereket kívánok nekik a kupában. 

Dr. Mezey György: — Tipikus kupamérkőzésen és kupahangulatban, nyílt sisakkal játszottak a csapatok. Megérdemeltük a győzelmet. 

1992. március 14. Diósgyőri FC - Pécsi MSC 0-1 (0-0)

Czéh László

Diósgyőri FC - Pécsi MSC 0-1 (0-0)

1992. március 14. Diósgyőr, NB I., 17. forduló. 10.000 néző.

Vezette: Hartmann (Piller, Tóth V.).

Góllövő: Czéh 67'.

Sárga lap: Palaczky (rossz becsúszásért) a 3., Czéh (akasztásért) a 75. percben. 

Szögletarány: 8:4 (7:3).

DFC: Knotz - Bém, Leskó, Kertész, Budai - Kiser, Petcu, Szabó, Farkas - Gábor (Cigánkov, a 64. percben), Szvisztun (Váczi, a szünetben). Edző: Vlád László.

PMSC: Kovácsevics - Kónya, Balog, Lőrincz, Palaczky - Jenei, Bódog, Túri (Vókó, a 88. percben), Kocsis (Magyar, a 68. percben) - Ulveczki, Czéh. Edző: Garami József.

Krónika:

18. perc: A 16-oson belül Jenei emelgetett, aztán 12 m-ről megcélozta a kaput, de lövése gyatrára sikeredett, így Knotz könnyedén lógta a labdát. 

21. perc: Farkas jobb oldali szögletét követően Budai került ígéretes helyzetbe, ám a balösszekötő helyéről, nyolc m-ről a vetődő Kovacsevicset találta el.

35. perc: Budai ellopta a labdát a körülményeskedő Kónyától, az alapvonalig vezette, ám visszagurítás helyett hosszan keresztbe ívelt a kapu előtt. 

41. perc: Szabó Zs. 23 m-ről ballal célozta meg a pécsi kaput, de „eltörte” a labdát. .. 

59. perc: Jobb oldalon veszélyes pécsi akció bontakozott ki. Jenei visszagurított labdáját Ulveczki 10 m-ről, nagy helyzetből a jobb sarok mellé durrantotta. 

63. perc: Budai ballábas félmagas lövését Kovácsevics a jobb saroknál szögletre tisztázta. 

67. perc: A diósgyőri 16-oson belül több hazai védő is elrúghatta volna a labdát, ehelyett késlekedtek, Czéh ébredt a leggyorsabban, és 12 m-ről, a bámészkodó hátvédek gyűrűjéből a bal alsó sarokba helyezett. 0-1 

88. perc: Kiser 13 m-es kapáslövése az üres kapu előtt posztóló Balog testéről vágódott vissza a mezőnybe.

Három perc alatt öt diósgyőri szöglet — ettől jobb nyitányt a legvérmesebb hazai drukkerek sem igen reméltek. A dolog szépséghibáját az jelentette, hogy közvetlen veszélyhelyzetet egyik sem idézett elő a magukat földbe ásó pécsiek kapujának előterében. A rohamozó kedv negyedórát tartott, aztán elcsitult a „hullámverés”, s leült a találkozó. A pécsiek nekibátorodtak, előbbre merészkedtek állásaikból, de ez jobbára csak amolyan árnyékbokszolás volt, mindössze ijesztgető jellegét lehetett érezni. A labda általában a vendégek térfelén pattogott, de a találkozó ritmusa csak a poroszkálás szintjére ért. A második játékrészben negyedórás diósgyőri gyömöszölés kezdődött, s ez azzal az eredménnyel járt, hogy a Garami-legénység is felhagyott a túlzott védekezéssel. Nyíltabb lett az összecsapás, jött a gól is. Igaz, nem úgy, ahogy azt a hazaiak elgondolták. A hátrányos helyzetű DFC labdarúgóinak elfogyott a hitük, a játékuk pedig igencsak döcögősre sikeredett. Mentek előre, de könnyen elveszítették a labdát, a kapura pedig semmi veszélyt nem jelentettek. A találkozó összeképe döntetlent ígért, ám elegendő volt egy „hagyományos” védelmi kihagyás, és ezt azonnal góllal büntette az összeszokottabb együttes benyomását keltő PMSC. (Nemzeti Sport, 1992. március 15.)

Szünet után feljavultak a pécsiek

A hazaiak az elején főleg a széleken vezettek gyors támadásokat a pécsi kapu felé. Negyed óra elteltével magukra találtak a vendégek is. Az első játékrészben kiegyenlített, látványos akciókat nélkülöző mezőnyjáték volt a pályán. Gyúrták-gyömöszölték egymást a csapatok, a 16-osokon belülre azonban ritkán jutottak. Legtöbbször a csatárok jó elképzelése híján, majdnem ugyanilyen gyakran azonban őket földre kényszerítő hátvédsor jóvoltából, ami miatt néhol elég szagatottá vált a játék. A szünetben mintha csak plusz vitamin kúrán esett volna át mindkét gárda, annyit változott a játék képe. Ismét a hazaiak kezdtek aktívabban és már-már mindenki azt hitte, hogy a számtalan kidolgozott helyzet az ő csapatuknál érik először góllá. Ám meglepetésre ez nem így történt, és a félidő második felétől feltámadó, egyre harciasabbá váló, és immár a játék olyannyira várt szép megoldásaiból is néhányat bemutató vendégek szerezték meg a győzelmet jelentő egyetlen találatot. Garami József az utolsó percekig örülhetett csapata győzelmének, ekkor is csak az árnyékolhatta be kissé jókedvét, hogy a két év kihagyás után pályára lépő Túrit egy szabálytalan hazai megmozdulás nyomán ölben kellett lehozni a pályáról. 

A kapuban Kovácsevicsnek talán háromszor kellett védenie, ezeket a próbákat jól állta ki, a mérkőzés java részében azonban nyugodtan és távolról figyelhette az eseményeket. A védősorban mind a négy játékos egyaránt dicsérhető, egyformán vették ki részüket abból, hogy a vendégek a számtalan akció ellenére sem tudták bevenni a pécsi hálót. Ezúttal a középpályások is jól mozogtak, mindenki igyekezett megtalálni a maga helyét és feladatát és ha nem is mindig sikeresen, de arra törekedett, hogy ezt meg is valósítsa. (Dunántúli Napló, 1992. március 15.)

Mestermérleg:

Garami József: - Az első félidőben gyengén játszottunk, a másodikban átvettük a kezdeményezést, és egyik helyzetünkből megérdemelten szereztünk vezetést. A végén nagyon vártuk a bírói sípszót és erre majdnem ráfizettünk. 

Vlád László -Bár a Pécs jobb csapat, egy x-et azért megérdemeltünk volna.

1992. március 7. Pécsi MSC - Videoton-Waltham FC 0-0

Czéh László csatázik a vendég védővel
(fotó: Dunántúli Napló, 1992. márc. 8.)

Pécsi MSC - Videoton-Waltham FC 0-0

1992. március 7. Pécs, Újmecsekalja. NB I., 16. forduló. 2.500 néző.

Vezette: Molnár (Kovács II.., Fazekas).

Sárga lap: Molnár (buktatásért) az 55., Takács (reklamálásért) a 89. percben. 

Szögletarány: 6:12 (4:3). 

PMSC: Kovácsevics - Lőrincz, Balog, Bódog - Kónya, Jenei, Túri, Palaczky - Magyar (Kocsis, a 75. percben), Czéh, Ulveczki. Edző: Garami József. 

Videoton: Mitring - Molnár, László, Németh, Vadász - Kuttor, Sallói, Bekő, Salacz (Varga, a 84. percben) - Takács, Horváth (Dubecz a 74. percben). Edző: Burcsa Győző.

Krónika:

2. perc: Sallói mintaszerű átadásával Takács kilépett, aztán jó helyzetben 8 m-ről a jobb kapufa mellé lőtt. 

29. perc: Egy mesteri Kónya-indítással Lőrincz került volna gólhelyzetbe, ha Mitring előrevetődve fel nem szedi a labdát. 

36. perc: Megint Sallói és Takács volt a fehérvári akció két főszereplője. 9 m-ről leadott, erőtlen lövésével a csatár Kovácsevicset tette naggyá. 

81. perc: Czéh tálalt középen Ulveczki elé, de mielőtt a csatár a 16- os vonalnál lövőhelyzetbe jutott volna, Salacz mentett előle. A fehérvári játékos a szerelésnél megsérült, le kellett cserélni. 

89. perc: Ismét Czéh „gyötörte” át magát a vendégvédőkön, aztán Ulveczki elé pattant a labda, aki kapura emelt, ám a tömörülés álljt parancsolt a próbálkozásnak.

Csak reménykedni lehet, hogy jobb lesz a folytatás az NB I-ben, mint amilyen a pécsi kezdet volt. Kifejezetten gyenge futballt kellett végigszenvedniük azoknak a nézőknek, akik az eső ellenére ezt a szombat délutáni programot választották. Az első félidőben a Videoton-Waltham dolgozta ki a nagyobb helyzeteket, de ki is hagyta valamennyit. Később is a vendégek voltak jobbak a mezőnyben, ám csak a szögletek jelezték, hogy veszélyesebbek ellenfelüknél. A második játékrészben csak két említésre méltó esemény történt, s az is az utolsó tíz percben, a labda jobbára a két 16-os között pattogott. (Nemzeti Sport, 1992. márc. 8.)

Balog Zoltán védőmunkája
válogatott kerettagságot ért
(fotó: Dunántúli Napló, 1992. márc. 8.)

Se kép, se hang

Kétszeresen is csalódniuk kellett azoknak a szurkolóknak, akik azt tervezték, hogy a héten már megérkezett kellemes tavaszi időben egy jó kis focimeccset néznek végig szombat délután. Nem csak az időjárás fordult ugyanis ismét hidegre, de a pályán sem történt olyasmi, amiért érdemes lett volna bárkinek is bőrig áznia.

A Videoton kezdett lendületesebben, csaknem a kapujához szögezte a piros-feketéket, akiknek csak a félidő közepétől sikerült valamelyest szabadulniuk a vendégek szorításából. 

Támadtak, támadtak a csapatok mindkét oldalon, a 16-osok azonban mintha csak betonból lettek volna, olyan áthatolhatatlannak tűntek. A Videoton fiatalokkal teletűzdelt együttese látszott harciasabbnak és veszélyesebbnek, ám a befejezésekkel rendre adósak maradtak. A második játékrésztől kezdtek ráülni az eredményre, ami lehetőséget adott egyre több pécsi akció kidolgozására is, ám megfelelő befejező csatárok híján ezek a vendégekéhez hasonlóan az ellenfél kapuja előtt többnyire csírájukban elhaltak. Olyannyira, hogy ha maradt volna a jobb idő, a két kapus nyugodtan fölsétálhatott volna a Mecsekre ibolyázni, senkinek sem tűnt volna föl a hiányuk. 

Nagy taktikai csata sem dúlt ezúttal a pályán, láványos akciónak is kevésnek tapsolhattak a nézők, ha bármelyik csapat egy véletlen gólt talált volna, az rögtön el is dönti a találkozó kimenetelét. 

Ezen a találkozón a pécsiek közül senki nem játszott igazán kiemelkedően, Magyar, Jenei, Palaczky és Túri pedig kimondottan szürkén.

Mestermérleg:

Garami József: - Úgy érzem, igazságos a döntetlen, az első félidőben a Videoton volt jobb, később feljöttünk ugyan, de a helyzetkihasználással adósak maradtunk, ez teljes egészében csatárgondjainkkal magyarázható. 

Burcsa Győző: - Ott tudtuk folytatni, ahol az ősszel abbahagytuk. Azt hiszem, a helyzetek alapján nyerhettünk volna. 

1992. március 4. Kispest-Honvéd FC - Pécsi MSC 1-0 (1-0)

Márton Gábor
az ellenfél piros-fekete mezét viselte

Kispest-Honvéd FC - Pécsi MSC 1-0 (1-0)

1992. március 4. Budapest, Bozsik-stadion. Magyar Kupa, nyolcaddöntő, 1. mérkőzés. 1.500 néző.

Vezette: Bognár (Kurmai, Lója).

Góllövő: Pisont a 37. percben. 

Sárga lap: Vókó (visszahúzta Kovács Kálmánt) az 50., Negrau (akadályozta a szabadrúgás elvégzését) az 58., Ulveczki (fellökte Urbányit) a 73. percben. 

Szögletarány: 14:2 (8:1).

KISPEST-HFC: Gulyás — Plókai, Csepregi, Csábi — Urbányi, Pisont, Márton, Kovács E. (Halmai, sz.), Cseh — Kovács K., Negrau (Cservenkai 65'). Edző: dr. Mezey György. 

PMSC: Kovácsevics — Kónya, Balog, Lőrincz — Jenei, Bódog, Túri, Palaczky (Vókó 42'), Kocsis — Ulveczki (Knézics 71'), Magyar. Edző: Garami József. 

Krónika:

37. perc: Urbányi a bal oldalról keresztbe rúgta a labdát, Lőrincz felszabadított, Pisont érkezett és 20 méterről kilőtte a jobb alsó sarkot. 1-0 

Az történt, ami várható volt. A tartalékos Pécs az első perctől kezdve behúzódott saját kapuja elé. Az elején a kispesti együttes körüllövöldözte a Pécs kapuját, igazi nagy helyzete negyedóra elteltével Negraunak volt, de elhibázta. A hazai együttes gyűrte, gyömöszölte ellenfelét, hiányzott azonban az igazi befejező csatár. Vincze nélkül a bal oldalon vezetett akciók kevésbé voltak veszélyesek. A félidő derekától egyre több alkalom nyílt a házigazdák előtt a gólszerzésre, de ezek sorra kimaradtak. A Pécs egyszer próbálkozott, Túri igyekezett betalálni a Kispest kapujába — nem sok sikerrel. A második játékrészben a Kispest időnként felpörgött, ilyenkor komoly veszély fenyegette a pécsieket, de aztán alábbhagyott a lendület. A hazaiak győzelmét nem veszélyeztette semmi, inkább az volt a meglepő, hogy csak egyetlen találatot tudott „bevinni". 

Jó: Pisont, Márton, Urbányi, Kovács K., ül. Balog, Bódog, Lőrincz. (Nemzeti Sport, 1992. márc. 5.)

Nyomasztó Honvéd fölénynyel telt az első játékrész, úgy tűnt, a kispestiek ezúttal már az elején biztosra akartak menni és nem hagyják, hogy megismétlődjék a két évvel korábbi MNK-döntőbeli vereségük. A pécsi játékosok talán kétszer lépték át a felezővonalat, szinte felbillent a pálya, akkora volt a különbség a két együttes között. Mindenfajta elképzelés nélküli volt a vendégek játéka, erejük jobbára a hazai rohamok hárításában őrlődött fel. Szünet után valamivel többet támadtak a piros-feketék, akiket az első félidővel ellentétben ezúttal az erős szél is segített, ám kapura igazán veszélyes akciót alig tudtak kidolgozni. A mérkőzés színvonala nem volt igazán a Magyar Kupa legjobb nyolc csapata közé kerülésért vívott találkozón elvárható, eleinte az egyoldalú játék miatt, a gól után pedig azért, mert a hazaiak is csökkentettek valamit a tempón. 

A piros-feketéknél a játékidő nagy részében szinte mind a tíz mezőnyjátékos védőszerepre volt kárhoztatva, a középpályás Bódog, a csatár Jenei, vagy Túri alkalmi támadó kísérletei fehér hollónak számítottak. Annak ellenére, hogy a lövést takarták előle, Kovácsevics is ludas volt a gólban, ezt leszámítva, amikor szükség volt rá jól védett. A mezőnyből Bódog lehet még kiemelni, sokat javított azonban múlt vasárnapi teljesítményén a hátvédsorban majdhogynem újoncként „beugró” Lőrincz. (Dunántúli Napló, 1992. márc. 5.) 

Mestermérleg:

Dr. Mezey György: — Tipikus kupamérkőzés volt. A Pécs védekezésre rendezkedett be ellenünk. Mi az első félidőben játszottunk jobban. Vincze sérült volt, azért nem játszott, Kovács Ervint le kellett cserélni, mert rúgást kapott a lábára. Véleményem szerint biztosan bejutunk a legjobb nyolc közé. Garami József: — Végig a kispestiek irányították a küzdelmet, az egygólos győzelem azonban egyáltalán nem nagy előny a számukra. Ha a visszavágóig rendbejönnek a sérültjeink, akkor egészen biztosan sokkal veszélyesebbek leszünk. Úgy érzem, teljesen nyílt a továbbjutás. 

1992. március 1. III. Kerületi TVE - Pécsi MSC 0-1 (0-0)

III. Kerületi TVE - Pécsi MSC 0-1 (0-0)

1992. március 1. Budapest, Hévízi út. Magyar Kupa, 16 közé jutásért. 1.500 néző.

Vezette: Molnár I. J. (Bay, Kiss). 

Gólszerző: Magyar a 87. percben. 

Sárga lap: Bódog (buktatásért) a 64. percben. 

Szögletarány: 6:4 (3:1)

III. KER. TVE: Zay — Tóth — Földházi, Pálvölgyi, Kovács J. — Perger, Szajcz, György, Tóth II — Árky, Jankov (Lilik 17'). Vezetőedző: Eich László. 

PMSC: Kovácsevics — Lőrincz — Balogh, Palaczky — Kónya, Bódog, Jenei, Túri — Magyar, Czéh, Ulveczki (Kocsis 60'). Vezetőedző: Garami József. 

Krónika:

87. perc: Sorozatos pécsi támadások után Czéh a hazaiak tizenhatosának jobb oldalánál vehette át a labdát, majd a hátráló hazai védőik között pontosan játszott Magyarhoz. A pécsi csatár tíz méterre a kaputól lekezelte a labdát, majd a kifutó Zay alatt a kapu közepébe gurított. 0-1 

Egy órán át nem igazán emlékeztetett NB I-es csapatra a PMSC. „Műkedvelők’ módjára passzolgattak a pécsiek, körülményesen jutottak el a hazaiak kapujához. Alig három perccel a találkozó vége előtt mégis a pécsi Magyar volt az, aki a hálóba talált. Igaz, akkor már különösebb meglepetést nem okozott a gól, hiszen a találkozó hajrájára egyértelművé vált, hogy melyik az első és melyik a másodosztályú együttes... (Nemzeti Sport, 1992. márc. 2.)

Túri még nem felejtett el focizni 

Ami azt illeti, nem sok hiányzott a hosszabbításhoz a III. Kerületi TVE és a PMSC öszszecsapásán a vasárnap délutáni kupameccsen, és ha ez végül is tényleg megtörtént volna, a vendégek játékosai csak magukat okolhatták volna. 

Amilyen huszáros magabiztossággal rohamoztak ugyanis a mérkőzés első öt percében, éppolyan könnyedséggel engedték át a kezdeményezést az első félidő nagy részében a hazai kék-fehér csatároknak. Ők pedig, ha ez végül gólban nem is nyilvánult meg, éltek is vele, és jobban veszélyeztették a Bodnár helyén most debütáló Kovácsevics kapuját, mint a piros-fekete támadósor Zayét. 

Főként a balszél bizonyult átjáróháznak, Lőrincz mellett Árky akkor húzott el, amikor csak akart, bár két méternél messzebb ezután sosem jutott, a pécsi jobbhátvéd „cselgáncsban” ugyanis mindig jobbnak mutatkozott nála. 

Nem remekelt a kissé foghíjas csatársor sem az elején, Magyarról például a 60. percre már minden jobb játékosszervező lemondott volna, ám a meccs végére nyilván meg is bánta volna kishitűségét. A pécsi fiút ugyanis az utolsó félórában mintha kicserélték volna, egymás után alakította ki a helyzeteket, és végül siker is koronázta próbálkozásait, hiszen ő döntötte el csapata javára a találkozó sorsát. 

Ha már a játékosokról esik szó, feltétlenül a jó hírek közé tartozik, hogy kellemes benyomást tett mindenkire a már emberemlékezet óta tartó sérüléséből kigyógyult, és a csapatban most ismét bemutatkozó Túri. Fel is ugrott egyből a pécsi kispadon mindenki, amikor egy ütközést követően a földön maradt, hiszen egy esetleges újabb sérülése most már valóban érzékenyen érintené, az alkalmasint egyébként is kórházi különítményhez hasonlító pécsi legénységet. 

Meghálálta Garami József bizalmát a kapuban Kovácsevics is, aki a lefújás előti pillanatokban, amikor talán már a pályán is mindenki elkönyvelte a PMSC továbbjutását, egy villámgyors óbudai akció végén rúgott kapáslövést hárított igazán látványosan, ám ezen kívül is jól védett. 

Ami pedig végül a találkozót a pécsiek javára döntötte el, az a vendéglátók gyengébb erőállapota volt. Ahogyan múlt az idő, úgy vált ugyanis egyre egyértelműbbé, hogy e téren nem vehetik föl a versenyt ellenfelükkel, és a mérkőzés végén már ismét nem volt kétséges, hogy melyik együttes is szerepel a magasabb osztályban. (Dunántúli Napló, 1992. március 3.)