1991. október 26. Szombathelyi Haladás VSE - Pécsi MSC 0-0

Bodnár válogatott formában védett

Szombathelyi Haladás VSE - Pécsi MSC 0-0

1991. október 26. Szombathely, NB I., 10. forduló. 6.000 néző.

Vezette: Márton (Molnár L., Kovács L.).

Sárga lap: Szekér (visszarántásért) a 43., Kónya (buktatásért) a 69., Braun (buktatásért) a 77., Czéh (a labda elrúgásáért) a 90.percben. 

Szögletarány: 6:5 (3:2) a Haladás javára.

Haladás: Kutasi — Szekér, Talapa, Görög — Marton, Illés, Róth, Topor, Elekes - Schöffer (Deéry, a 64. percben), Berbás. Edző: Török Péter. 

PMSC: Bodnár - Bódog, Balog, Braun - Kónya, Jenei, Czéh, Kocsis, Palaczky - Ulveczki (Mörtel, a 78. percben), Belansky Edző: Garami József.

Krónika:

22. perc: Talapa tétovázott a felszabadítással, Belansky rácsapott a labdára és nyolc méterről lőtt, a labda a meglepett Kutasi mellett a bal kapufa mellé csúszott. 

33. perc: Illés—Márton adogatás után a csapatkapitány beemelését Borbás a bal sarok felé fejelte, de Bodnár magabiztosan magához ölelte a labdát. 

35. perc: Bal oldali zöld-fehér akció végén Schaffer és Illés egymást zavarta, így Illés nem találta el jól a labdát, magasan fölé durrantott. 

50. perc: Illés nagy bombája nem sokkal zúgott el a bal kapufa mellett. 

53. perc: Berbás Elekest szöktette, aki 14 méterről futtából lőtt, de Bodnár a helyén volt. 

81. perc: Borbás középen kiugrott, de Bodnár nagy bravúrral, vetődve hárított. 

88. perc: Mörtel Czéh labdájával tisztán húzhatott kapura, de Kutasi szögletre ütötte a labdát a cserejátékos elől.

Tavaszi fáradtság - októberben

 Egy héttel a BVSC elleni zűrzavaros bajnoki után, és négy nappal a norvégok elleni EB-selejtező előtt, nagy nyugalommal várták a szurkolók a PMSC vendégszereplését. A korzóülések előtt megmagasították a kerítést, az ülőlelátón új dísz- és sajtópáholy épült. Mindez persze nem a Mecsekaljáról érkezett csapatnak szólt, az UEFA előírásai ezek, nem lenne jó, ha szerdán szó érné a ház elejét. 

A pályán kevés említésre méltó dolog történt, úgy játszottak az első félórában a csapatok, mintha tavasz lenne, és az olyankor szokásos fáradtság jelei mutatkoznának. Pedig a csípős hidegben kellett volna egy kis izgalom is, de sem komoly helyzetek, sem kapu előtti kavarodások nem borzolták a nézők idegeit. A Pécs a tőle megszokott szervezettséggel futballozott, letámadta a hazaiakat, így csak ritkán, akkor is tervszerűtlenül alakulhattak ki a Haladás akciói. 

Szünet után aktívabb lett a Haladás, néha percekre nyomás alatt volt a pécsikapu, de Bodnár jó napot fogott ki. Most már több volt az esemény is, a hazai nyomásra menetrendszerűen jöttek a pécsi kontrák, de gólt nem láttunk. Az egy ponttal mindenki elégedett volt, hiszen akarást, lelkesedést láthatott, és manapság már az sem kevés. (Nemzeti Sport, 1991. október 27.)

Az egy pont kettő is lehetett volna

Ki tudja, hogy alakulhatott volna az eredmény, ha Belansky berúgja azt a nagy helyzetét az első félidőben. De kihagyta, ez felhozta a Haladást. Szerencsére nem annyira, hogy megszerezze a vezetést. Tovább folytatta a darálását a szünet után a vasi együttes, ám a PMSC jól védekezett. Olykor ellentámadásokra is vállalkozott, ám azok rendre elhaltak a hazaiak tizenhatosánál, góllal nem kecsegtettek. Ezt nem is bánták igazán a pécsiek, mert valójában döntetlenre játszottak. Ehhez a hajrában „bekkelni" is kellett. Az általuk megszerzett egy pont azonban kettő is lehetett volna, ha Mörtel higgadtabb a végén. 

A PMSC-ben a védelem a jól védő Bodnárral az élen megállta a helyét. Czéh igazában nem tudott fazont adni a csapat játékának, rengeteg labdát rossz helyre passzolt. Jenei hasznosan futballozott, a többi középpályás „brusztolt”, de semmi több. Palaczky a sérülése után eléggé visszafogott volt. A csatárok közül Ulveczky gyengén játszott, Belansky pedig kevés sikerrel birkózott a túlerővel. Mörtel alighogy beállt, eldönthette volna a mérkőzést. A Haladás legjobbjai: Szekér, Illés és Görög voltak. (Dunántúli Napló, 1991. október 27.)

Mestermérleg: 

Török Péter: — Jóiramú, küzdelmes mérkőzésen főleg a második félidőben mindent egy lapra feltéve támadtunk, de nem bírtunk a szervezetten védekező pécsiekkel. A közönség értékelte a nagy akarást, az utolsó percig biztatta a csapatot. 

Garami József: — Mind a két csapat győzelemre tört, küzdelmes, változatos volt a játék, csak a qól hiányzott.