1991. június 15. Pécsi MSC - Váci Izzó MTE 0-0

Pécsi MSC - Váci Izzó MTE 0-0

Megyeri volt a mezőny legjobbja
(háttérben a búcsúzúLázin játékvezető)
(Dunántúli Napló)

1991. június 15. PÉcs, Újmecsekalja. NB I., 30. forduló. 8.000 néző.

Vezette: Lázin (Huták, Nagy L.)

Sárga lap: -.

Szögletarány: 8:1 (2.0) a Vác javára.

PMSC: Bodnár — Braun, Balog, Bódog - Tomka, Megyeri, Medgyes, Palaczky — Lovász (Kocsis, a 64. percben), Czéh, Belamsky. Edző: Garami József. 

Váci Izzó: Koszta — Nagy (Lénárt, a 81. percben), Fekete (Répási, a 22. percben), Szalaí — Bánföldi, Gyimesi, Vig, Romanek — Füle, Zinkó. Edző: Csank János.

Krónika:

(Lovász Ferencet köszöntötték a klub és a baráti kör vezetői a mérkőzés előtt T50. NB l-es mérkőzése alkalmából.) 

Elbúcsúzott a játékvezetéstől Lázin János, aki elérte azt a felső korhatárt, amely nálunk a bíráskodás végét jelenti. 1968-ban vizsgázott, 1983- ban lett az NB I-es keret tagja, és a mostani volt a 80. élvonalbeli mérkőzése. 

9. perc: Belansky ívelt be szabadrúgást a bal oldalról. Koszta kifutva a mezőnybe öklözte a labdát, amely éppen Medgyes elé került. A középpályás kapásból, 22 méterről lőtt, a labda a bal oldali kapufát találta telibe, majd visszapattant, ott termett Braun, de 11 méteres lövését Koszta hárította. 

Bódog fejeli ki a labdát
(Dunántúli Napló)

14. perc: A vendégek ráijesztettek a pécsiekre: Zirko 15 méterről kapura suhintott, a csavart labda meglepte Bodnárt, aki csak másodszorra tudta elcsípni azt. 

18. perc: Bánföldi a 16-os vonalánál a bal oldalon egyedül érkező Zirko elé gurított, ám a csatár meglepődött a nagy helyzettől, s „lányos” zavarában a kapu fölé emelt, de rosszul lépett és a földön maradt. Az első pillanatban úgy tűnt, komoly a baj, ezért a vendégek orvosa a pályára kérte a mentőautót. Szerencsére később kiderült, hogy a hátvédet mégsem kell kórházba szállítani, elegendőnek bizonyult a gyógykezelés a mentőautóban. Az első diagnózis: porcsérülés... 

30. perc: Egy újabb Zirko-megmozdulás borzolta a hazai szurkolók idegeit. A váci középpályás a jobb oldalon nyargalt el két pécsi védő között, majd két lépéssel az alapvonal előtt középre adott, ám az ötösön állomásozó Répási fejéről a kapu mellé került a labda. 

43. perc: Romanek a bal oldalról kanyarintott a hazai kapu elé, ám Füle nagy bosszúságára, Bodnár festői ívű röppályára kelve, a 2I-es ponton magához ölelte a labdát. 

58. perc: Hosszú csend után veszélyeztetett ismét a PMSC. Czéh szlalomozott előre a váciak térfelén, a 16-os vonalánál nekigyürközött egy lövésnek, de a labda bágyadtan hullott lá a kapu mögött. 

66. perc: Czéh csavart középre a jobb oldalról, a 11-es ponton Bódog ugrott fel fejelni, de a labda Koszta ölében landolt. 

70. perc: Romanek tesztelte Czéh futógyorsaságát a bal szélen, majd miután magára hagyta a pécsi játékost, középre adott. Répási várta a labdát 15 méterre a kaputól, de emelése jócskán mellészállt. 

77. perc: Répási nyesett kapura szabadrúgásból, néhány lépésre a 16-os jobb oldali sarkától. Bodnár nagyot nyújtózva tenyerelte 

Megrendítő ütéssel kezdett a PMSC, s bizony negyedórába tellett, amíg a váciak magukhoz tértek. Az első tizenöt percben ugyanis az történt, amit a házigazdák akartak. A lendületes támadásaikkal, a csatárok helycseréivel sorra-rendre dolgozták ki helyzeteiket. Igencsak feladták a leckét a váci védőknek és alaposan megdolgoztatták Kosztát, akin egyszer a kapufa is segített. A Vác átvészelte a kritikus időszakot, átvette a kezdeményezést. Víg volt az, aki szervezte a vendégekjátékát, és Zirko rendkívül veszélyes volt ebben az időszakban Bodnár kapujára. 

Akárcsak a pécsi fölény, az Izzóé is negyed óráig tartott, és a kihagyott helyzeteket tekintve a vendégek „ledolgozták” a hátrányukat. Eddig nem panaszkodhattak a nézők, hiszen a nagy hőség ellenére kifogástalan volt az iram, akadtak gólhelyzetek és a színvonal is az átlagos fölött volt. Ezután viszont ellaposodott a mérkőzés, esett az iram és egyre kevesebb munkájuk akadt a kapusoknak. 

A második félidő sem volt jobb, mint az első játékrész hajrája Egyszer-kétszer ugyan felcsillant valami a játékból, de az idő múlásával mindkét csapat egyre elégedettebb lett. A játékosok tehát elégedettek voltak, a publikum viszont mérgelődött, időnként fütyült, de a játék képe ettől a méltatlankodástól sem változott. A pécsiek bronzérmesek lettek, ám szurkolóiknak csak egy kis csoportja lelkesedett igazán a harmadik helyért, a többség szebb zárómérkőzésre számított, mert mégiscsak más lett volna úgyünnpelni, hogy nyernek akedvenceik. 

Lázin János: — ötvenéves lettem, és a nyolcvanadik NB I-es mérkőzésemet vezettem. örülök, hogy két kiváló társ volt a segítségemre. Szerencsére sportszerű mérkőzésen köszönhettem el a síptól. 

Mestermérelg:

Garami József: — A nagy tét, és a meleg rányomta bélyegét a mérkőzés színvonalára. Gratulálok csapatomnak egész évben nyújtott kitűnő teljesítményéért. Egy nagyszerű játékvezetőt búcsúztattunk ezen a mérkőzésen, további életében sok szerencsét és egészséget kívánok neki. 

Csank János: — A labdarúgásra alkalmatlan időben nagy taktikai csatában szereztünk egy pontot. Bár dobogósak szerettünk volna lenni, nem mert nyitni a csapat, hiszen a Pécs nagyszerűen kontrázik. Ezért nem volt nagyobb irama mérkőzésen. 

(Nemzeti Sport, 1991. június 16.)