 |
| Balog Zoltán |
1990. október 13. Pécs, Újmecsekalja. NB I., 9. forduló. 5.000 néző.
Vezette: Lázin (Vad, Tóth V.).
Gólszerző: Balog 26. percben.
Sárga lap: Csiszár a 21., Belansky a 82. percben.
Szögletarány: 9:5 (3:3) a PMSC javára.
PMSC: Bodnár - Kónya. Balog. Braun, Palaczky — Megyeri, Bérczy, Czérna (Tomka, a 68. percben), Nagy (Lehota, a 72. percben) - Czéh, Belansky. Edző: Garami József.
DVSC: Horváth — Csiszár, (Szűcs a 46. percben), Plókai, Nagy, Balogh — Földvári, Sándor, Moldván (Ulveczky, a 65. percben), Szilágyi — Tulba, Rostás. Edző: Szabó Béla.
Krónika:
9. perc: Czéh jobb oldali beadására Belansky az ötösön bevetődött, de potyára, a feje mellett elcsúszott a labda.
12. perc: Szabadrúgást lőhetett Rostás 25 méterről, ez kipattant a vetődő Bodnár melléről, aztán Bérczy felszabadított.
17. perc: Nagy T. csavart be jobbról, Czéh 8 méterről estében „beleszúrt”, Horváth vetődve védett.
21. perc: Csiszár sokadszor szabálytalankodott, ezúttal Belanskyt rúgta fel, most már kiérdemelte a sárga lapot.
24. perc: Megint Czéh ugratta ki Belanskyt, aki 7 méterről, balról kissé kisodródva alig lőtt fölé.
26. perc: Belanskyt Rostás felvágta a bal oldalon, a 16-os közelében. A sértett beívelt szabadrúgását Balog az ötösről úgy fejelte a bal felső sarokba, hogy a labda a kapus kezét is érintette. 1-0
40. perc: Mintaszerű, gyors pécsi támadás futott végig a pályán. Ennek végén Palaczky balról beemelt, Czéh levette a labdát, lefordult védőjéről, ám 9 méteres lövését Horváth bravúrral mentette.
43. perc: Moldván jobb oldali szögletét Nagy L. 6 méterről fölé fejelte.
45. perc: Megyeri beadásáról Bérczy a kapu torkában egy hajszállal maradt le.
47. perc: Megyeri beívelését Belansky 3 méterről fejelhette kapura, Horváth azonban résen volt.
57. perc: Tulba visszagurítását Plókai 17 méterről egyből rászúrta, Bodnár bravúrral védett.
60. perc: A cselezgető Földváritól Bérczy elvette a labdát a 16-os vonalán, ahelyett azonban, hogy lőtt volna, a lesen álló Belanskyhoz továbbított, így odalett a gólveszélyesnek induló akció.
62. perc: Lázint egy téves ítélete után szidta a pécsi B-közép. A játékvezető megállította a játékot, majd egy perc szünet után engedélyt adott a folytatásra.
64. perc: Czéh közeli fejesét ütötte ki Horváth. Horváth szinte vonzotta a labdát. A gól előtti Balog-fejest is majdnem sikerült kivédenie, később pedig bevehetetlen volt a kapuja.
73. perc: Szűcs kísérletezett 22 méterről, Bodnár megint bravúrral mentett szögletre.
82. perc: Sípszó után Belansky a hálóba rúgta a labdát, ezért sárga lapust kapott.
90. perc: Megyeri visszagurított Czéhnek, aki 11 méterről lőtt, Horváth pedig a keresztléc fölé tenyerelte a labdát.
 |
| Braun lehetőségét tisztázza a vendégek kapusa (fotó: Dunántúli Napló, 1990. október 15.) |
Ha nem Horváth a DVSC kapusa, már az első félidőben több góllal is vezethetett volna a PMSC, annyira sebezhető volt középen a debreceni védelem. Főként a mozgékony Belanskyval gyűlt meg a bajuk a vendégeknek, a csatár sokszor került a földre, szabálytalan szerelés nyomán. Azzal azonban, hogy nem használta ki helyzeteit a pécsi csapat, nehézzé tette magának a folytatást.
Szünet után ugyanis feljött az addig erőtlen DVSC, még a korábban középhátvédként bizonytalan Nagy L.-t is előre vitte „centerbe”, hátha sikerül az egyesítés. Erre meg is volt az esélyük a debrecenieknek, két távoli bombájukat azonban Bodnár bravúrral hárította. Végül is némi hősiesség árán a PMSCmegúszta az egyenlítést.
De ez nem annyira a piros-feketék érdeme, sokkal inkább a vendégek bírálata, akik igazából csak távoli lövésekkel tudták veszélyeztetni Bodnár kapuját. Az eseménydús mérkőzésen kiszenvedte a győzelmet a továbbra sem remeklő PMSC, pedig sokkal több helyzete volt, mint az ellenfelének. Csakhogy a helyzetkihasználás nem az erőssége a hazai gárdának. Azt azonban nem lehet mondani, hogy érdemtelenül jutott a két bajnoki ponthoz. Arra rászolgált, mégha eléggé nehezen is gyűjtötte be azt. Nem is a játékával, hanem a küzdeni tudásával érdemelte ki a sikert. (NS, 1990. október 14.)
Őszi pontvadászat idején
Két elszánt, pontra éhes csapat találkozott szombaton délután a gyér közönséget fogadó újmecsekaljai lelátók előtt.
A hazaiak meglepetésére a vendégek bátran fölvették a „kesztyűt”, s bizony az elején nem mindig a pécsieken múlt, hogy nem dudaversenyt rendeztek velük, a különben folklórfesztivált tartó városban. Az első negyedóra páros „tangója" után magukra találtak a piros-feketék, és azt követően akár többször is bevethették volna a különben nagyszerűen védő Horváth hálóját. Ezen időszakokban a szándékokat ítélve, már tudatosság volt felfedezhető a pécsiek támadásszövésében. A váratlan gólt követően megzavarodott a Debrecen, s bizony ezen időszakban a szerencsével sem álltak hadilábon. Szünet után negyedórán át a hazaiak kezdeményeztek, azt követően azonban visszatértek könnyűlovassági harcmodorukhoz és kicsalogatva a vendégeket, gyors letámadásokkal veszélyeztették Horváth kapuját. Az utolsó tíz percre ismét a PMSC vette át a játék irányítását és a feljavult középpályás soruk révén gkár több gólt is gyűjthettek' volna az őszi pontvadászaton.
A kapuban Bodnárnak sikerült feledtetni tatabányai „szendergését”, mig a hátvédsorban Balog és Braun látta el maradéktalanul feladatát. Balog ezúttal is pontokat érő gólt szerzett. A középpályán Nagy és Megyeri teljesítménye volt elfogadható, Czérnának és különösen Bérczynek semmi sem jött össze. A csatárok közül Belánsky játszott hasznosabban, Czéh -, ha csak egy kis szerencséje van -, eldönthette volna a csapaton belüli gólkirályság kérdését. A vendégeknél a mezőny legjobbjának bizonyult Horváth kapus mellett Plókai, Nagy és Rostás teljesítménye érdemel említést. (Dunántúli Napló, 1990. okt. 14.)
Balog Zoltán: — Saját magunknak tettük nehézzé a meccset azzal, hogy fél szezonra való gólhelyzetet hagytunk ki. Úgy érzem, fölfelé megyünk.
Horváth Béla: — Mindent megtettem a jobb eredményért. A gólnál ugyan beleértem a labdába, de kiütnöm már nem sikerült.
Mestermérleg:
Garami József: — A mutatott játékunk és a helyzeteink alapján megérdemelten nyertünk.
Szabó Béla: — Jó iramú mérkőzésen, nyílt sisakkal támadva szerettünk volna pontot, illetve pontokat szerezni, de a támadójátékunk és az erőink elfogyott a kapu előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése