1989. szeptember 30. Pécsi MSC - Békéscsabai Előre Spartacus SC 1-1 (0-0)

Pécsi MSC - Békéscsabai Előre Spartacus SC 1-1 (0-0)

Lovász gólja. Gulyás kapus csodálkozik, a csatár pedig ünnepel
(Dunántúli Napló, 1989. okt. 1.)

1989. szeptember 30. Pécs, Újmecsekalja. NB I., 8. forduló. 8.000 néző.

Vezette: Fekete (Plasek, Hazafi).

Góllövők: Lovász az 52., Mracskó a 74. percben. 

Sárga lap: Bánfi a 25., Túri az 55., Czérna az 59., Mracskó az 59., Fabulya a 68. percben. 

Szögletarány: 7:4 (5:3) a PMSC javára. 

PMSC: Bodnár - Kónya, Márton, Czérna — Megyeri (Nagy T., a 84. percben), Túri, Bódog, Bérczy — Lovász, Czéh, Lehota. Edző: Garami József. 

Békéscsaba: Gulyás - Báinfi (Belvon, a 73. percben), Fabulya, Szenti, Ottlakán - Mracskó, Csató (Pásztor, az 57. percben), Csanálosi, Horváth - Major, Miklya. Edző: Vigh Tibor.

Krónika:

Röviden el lehet könyvelni az első félidő történéseit. Egy-egy helyzet, illetve sárga lap. A helyzetet a 12. percben a PMSC hagyta ki. Megyeri jobbról érkező beadásába Lovász az ötösön beleszúrt, a kivetődő Gulyásról felpattant a labda, amit a kapus, a földről felugorva, szögletre ütött. A sárga lapos figyelmeztetés a 25. percben Bánfinak járt ki, mert felvágta Lehotát. Közben igazi góllövési lehetőség nélküli pécsi támadások követték egymást, sok vendég szabálytalansággal tarkítva. 

SZÜNET UTÁN Márton rögtön meglódult a felezővonaltól, balról, majdnem az alapvonalról visszagurított, aztán egy kis kavarodás után Túri elől felszabadítottak a védők. Később Gulyásnak kellett kifutva mentenie. 

Az 52. percben született meg a PMSC vezetőgólja. Lovász kapott labdát a jobb oldalon, a tizenhatos és az alapvonal közli területről beívelt, és a kimozduló Gulyás mögött a labda a hálóbahullott. 1-0 

A gól után Gulyás a fejéhez kapva elterült a földön, miután repültek befelé a pénztárgépcsíkok. Ápolták, aztán visszaállt akapuba. „Fejbe dobtak valamivel a nézőtérről, a nyoma meglátszik a homlokomon" — mondta a kapus.

Az 56. percben Túrit sárga lappal büntette a játékvezető, mert ütközött Gulyással. Három perc múlva Mracskót és Czérnát kellett lehűteni sárga lappal, kakaskodásért. Lovász lábában volt a második pécsi gól, azonban egyedül elfutva, elhamarkodottan, az ötösről mellé durrantott. A következő „besárgult" Fabulya lett, a 68. percben, Megyeri visszarántásáért fegyelmezték meg így.

A 74. percben egyenlített a Békéscsaba.Márton fejelte ki a tizenhatoson kívülre Pásztor bal oldali szabadrúgását. Mracskó huszonöt méterről, bődületes erővel egyből rávágta az eléje pattant labdát, ami úgy akadt meg a bal felső sarokban, hogy Bodnár csak érinteni tudta. 1- 1

Turi Zsoltnak nem ment jól a játék
(Dunántúli Napló, 1989. okt. 1.)

Komótosan végigkocogta az első félidőt a PMSC, hagyta, hogy elaltassa a Békéscsaba. Szinte állandóan a vendégek térfelén pattogott a labda, de Lovász helyzetén kívül igazán nem került veszélybe Gulyás kapuja. Átlátszóak voltak a hazai akciók, emiatt mindig könnyen szerettek a csabai védők. Ha pedig nem tudtak szabályosan közbeavatkozni, akkor nem riadtak vissza a meg nem engedett eszközöktől sem. Feljavult a pécsiek játéka a szünet után a hamar lőtt góljukat követően. Ekkor már lendületesek voltak a szélsők, több gólszerzési lehetőség is adódott a piros-feketék előtt. A legnagyobbat Lovász kihagyta, ennek meg is jött a böjtje. 2-0-ás pécsi vezetés helyett 1-1 lett Mracskó váratlan távoli lövése nyomán. 

Utána már hiába „nyomott” a PMSC, a győztes gólt nem sikerült bepréselnie. A vendégek pontszerzése némiképp szerencsésnek mondható, főleg azért, mert jóformán egyetlen kapuralövésükkel döntetlenre mentették a már elveszni látszó mérkőzést. 

Megilletődött volt a Békéscsaba majdnem egy órán át, ezt nem tudta kihasználni a PMSC, illetve azt hitte, hogy azzal az egy góllal mindent elintézett. Erre most a piros-feketék ráfizettek. „Köszönhetik” ezt elsősorban annak, hogy helyzeteikből csak egyet értékesítettek. (Népsport, 1989. okt. 1.)

Nem ízlett a Pécsnek a csabai

Nem a legjobb előjelekkel indult a találkozó. A csabaiak - ahogy az az öt vereség után várható volt - védelmük megerősítésével léptek pályára. Kemény fél órán át kísérletezett a fal feltörésével a Pécs, a szögleteken kívül azonban csupán egyetlen helyzetet sikerült teremteniük. Szünet után mozgékonyabbá vált a pirosfekete gépezet, ezen időszakban Megyeri és Czéh próbálta lendületbe hozni társait, csakhogy Lovászt leszámítva, ezen a délutánon nem akadt még egy góllövésre vállalkozó. Illetve akadt Túri személyében, csakhogy a pécsi játékos nagyon rossz napot fogott ki, mert szinte mindig a fordítottját tette annak, amit kellett volna. Végülis két ritkán látható szerencsés gól alakította ki a döntetlent, amivel nem szakadt meg a csabaiak pécsi nyeretlensége, viszont befejezettnek tekinthetnek egy álomnak is rossz, öt vereséget megért sorozatot. 

A pécsiek kapujában Bodnár háromszor is bátran hárított, szerencsétlenségére ritka nagy gólt kapott. A hátvédek sorában a támadások vezetésére is vállalkozó Márton volt a legjobb, de megfelelt Bódog is. A két szélső hátvédnek nem sok sikerült a 90 perc alatt. A középpályán egyedül Megyeri nyújtott elfogadható játékot. Túri ugyan sokat vállalt, csakhogy semmi sem jött össze neki. A csatársorban Czéh az irányitó feladatot úgyahogy ellátta, kapura azonban teljesen veszélytelen volt. Lehota a kezdeti lendülete után elszürkült. Lovász hetekre kibérelhette volna helyzetei alapján az NB I. góllövőlistájának élét, csakhogy négy hatalmas helyzetéből egyetlen egyet tudott kihasználni. A vendégeknél Gulyás kapus, Fabulya, Szenti, Csanálosi és Miklya érdemel dicséretet. (Dunántúli Napló, 1989. okt. 1.)

Mestermérleg:

Garami József: — Döntőnek bizonyult, hogy 1-0-ás vezetésünk után három gólszerzési lehetőséget kihagytunk. 

Vígh Tibor: — Úgy érzem, jól játszottunk, és megérdemelten szereztünk pontot. Remélem, kikapaszkodunk abból a gödörből, amiben eddig voltunk. 

1989. szeptember 22. Csepel SC - Pécsi MSC 0-0

Palaczky és Stefanov csatája a Népsport fotóján

Csepel SC - Pécsi MSC 0-0

1989. szeptember 22. Budapest, Csepel. NB I., 7. forduló. 4.000 néző.

Vezette: Szilágyi (Molnár, Lázin).

Sárga lap: Tompos a 12., Palaczky a 15., Bódog a 43.,Czéh a 62. percben. 

Szögletarány: 9:5 (6:4) a Csepel javára. 

Csepel: Szieben - Gyiimesi, Tyulkodi, Nagy J., Tompos - Varga, Rixer, Horváth A. — Stefaaov, Ivanics, Hamar (Kovács, a 70. percben). Edző: Már János. 

PMSC: Bodnár - Braun (Tomka, a 42. pereiben), Márton, Bódog, Palaczky — Megyeri, Túri, Bérczy, Czéh - Lovász, Lehota (Nagy, T., a 76. percben). Edző: Garami József.

Krónika:

(A pécsieknél a keddi edzésen megsérült Kónya nem vállalta a játékot, helyére Marion került, akinek lejárt a három mérkőzésre szóló eltiltása.) 

A 2. percben Hamart buktatta Bódog, a pécsi 16-os oldalvonalánál. Rixer szabadrúgását követően csak nehezen tisztázták a PMSC-védők. Ezután vendég támadások következtek, és a 9. percben Lovász egy csel után visszagurított a felfutó Braun elé, aki a 16-osról a felső lécet találta telibe. 

A 12.percben a csepeli térfél közepén Tompos visszarántotta Lovászt, a játékvezető felmutatta neki a sárga lapot. Nem sokkal később Ivanics közeli fejesét védte Bodnár. 

A 15. percben Palaczky kapott sárga lapot, mert Stefanovot kézzel húzta visszaa pécsi 16-os oldalvonalánál. Támadhatott a PMSC, a 22. percben viszont mégis a Csepel érhetett volna el gólt, de Varga 5 m-es fejesét Bodnár bravúrral kiöklözte. A másik oldalon Szieben is bizonyíthatta jó formáját, Túri 18 m-es bombáját ütötte szögletre. Unalmas időszak következett.

A 32. percben rövid ideig állt a játék, mert a lesről kilépő Varga tíz méterre a pécsi kaputól öszszeütközött a kijutó Bodnárral. Mindkettőjüket ápolni kellett, s előbb Bodnár, majd Varga is visszatérhetett a pályára.

A 36. percben Horváth A. beadását Ivanics az ötösön elvétette. Gólszerzési lehetőség volt. 

A 40. percben Braunt ölben vitték le a pályáról,majd kiderült, hogy nemtudja továbbfolytatni a játékot, mert nem régen műtött bokája újból megsérült. 

A 43. percben Bódog buktattaa pécsi 16-os előtt Ivanicsot, ezért is sárga lapjárt. (A szünetben Kiss Imre ,a Csepel elnöke ajándékkal kedveskedett a kajakkenu világbajnokságon ezüstérmet nyert csepeli sportolóknak, Kőbán Ritának és Huber Henriettnek.) 

SZÜNET UTÁN az 50. percben Horváth A. közeli lövésénél a lyukas oldalhálón keresztül jutott a labda a pécsi kapuba. A hazaiak gólt vitattak, a közelben lévő Szilágyi viszont jól látta az esetet és kirúgást ítélt. Nem volt különösebb iram, ráadásul mindkét oldalon csúszott hiba a játékba. 

A 60 percben Bérczy az ötösről megcélozta a csepeli kaput, de Szieben védte a fejest. Két perccel azután Czéh kapott sárga lapot, mer a pécsi térfélen az oldalvonal közelében fellökte Nagy Jánost. Unalmas volt a mérkőzés, néhány szabálytalanság jelentett csak eseményt. A Csepel valamivel aktívabb volt, de kapura nem jelentett veszélyt. Az utolsó tíz percben a Pécsnek is volt néhány támadása, ezek közül egy gólhelyzet is akadt, de Megyeri a 81. percben 10 mről elhamarkodottan mellé lőtt.

Túlságosan is tiszteltékegymást a csapatok, majd ez a félszegség a PMSC-nél oldódott fel előbb. Az első negyedórában tetszetősebben játszott a vendégcsapat mint a Csepel, de fölénye nem volt meggyőző. A pécsiek rúgtak egy kapufát, egyébként nem tették különösebben próbára Sziebent. A félidő közepétől az enyhe pécsi mezőnyfölény ellenére a Csepelnek adódtak helyzetei, de a korábbi fordulókhoz hasonlóan a piros-kékek most is rendre hibáztak. A hajrában ismét akadt egy-két ügyes akciója a mezőnyben a PMSC-nek, de a 16-osnál elakadtak a kísérletek, erőtlenek voltak ezek a próbálkozások. Így aztán az első félidőben történtek nem hozták tűzbe a publikumot. 

A második negyvenöt percben sem változott a kép. A PMSC nem kockáztatott, elégedett volt a gól nélküli eredménnyel. Érthetetlen, hogy a Csepel nem élt a kínálkozó lehetőséggel. Úgy tűnt, az újonc nem hiszi el, hogy nyerhet. A félidő nagyobb részében ugyan többet kezdeményezett a hazai csapat, de különösebb elképzelés és lendület nélkül játszott. A PMSC csak a hajrában villant fel néha-néha, messze elmaradt legutóbbi teljesítményétől. A nézők csalódottan távoztak és joggal méltatlankodtak a látottak miatt. (Népsport, 1989. szeptember 23.)

Mestermérleg:

Már János: — A csapat végig tisztességesen küzdött. Hiányzik a sikerélmény, pedig helyzeteink most is voltak. 

Garami József: — Változatos volt az első félidő, hol az egyik, hol a másik kapu került veszélybe. Szünet után mezőnyfölényben játszott a Csepel, de nekünk is adódott egy nagy gólszerzési lehetőségünk. A nagy küzdelem miatt a játékvezetőnek sok dolga volt. 

1989. szeptember 16. Pécsi MSC - Újpesti Dózsa SC 4-0 (0-0)

Címlapot ért a győzelem

Pécsi MSC - Újpesti Dózsa SC 4-0 (0-0)

1989. szeptember 16. Pécs, Újmecsekalja. NB I., 6. forduló. 15.000 néző.

Vezette: Győri (Nagy II J, Roxin).

Gólszerző: Braun az 51., Lehota a 66., Bérczy a 77., Lovász a 88. percben. 

Sárga lap: Palaczky az 58. percben. 

Szögletarány: 3:2 (2:0) a PMSC javára. 

PMSC: Bodnár (Kovácsevics a 86. p) — Kónya, Bódog, Braun, Palaczky — Megyeri, Túri (Nagy T. a 81. p.), Bérczy, Czéh —- Lovász, Lehota. Edző: Garami József. 

Újpest: Brockhauser — Huszárik, Kósa, Szlezák — Balog, Kovács E., Ru-bold, Szabó (Schróth az 54. percben), Zsivóczky — Oroszky, Katona. Edző: Varga István. 

Krónika:

Meglehetősen rosszkedvű volt Varga István, a Dózsa szakvezetője. — Hiányzik a csapatból Bácsi és Miovecz, biztosan megérezzük majd hiányukat — mondta. — Felvetődött, hogy kapjanak fájdalomcsillapító injekciót, de ez kockázatos, inkább lemondtunk róluk. 

A Népsport másnapi címlapja

A PMSC mesteredzője, Garami József annak ellenére, hogy tartalékos csapattal érkeztek a vendégek, tartott az Újpesttől. — Bizonyára megszállják majd kapujuk előterét, és életveszélyesek a kontráik — fejtegette gondolatait a pécsiedző. 

A játékvezetői öltözőben sem volt nyugodt a hangulat. Nagy II János partjelző csak az utolsó pillanatban érkezett meg. Késésének oka, hogy Székesfehérvár külterületén egy hétéves kislány figyelmetlenül lépett az úttestre, és nekiszaladt Nagy János kocsijának. Szerencsére nem történt komolyabb sérülés, a partjelző is vétlen volt, de a vizsgálat másfél órát vett igénybe. A találkozó előtt gyászszünetet tartottak. Elhunyt Tüzér Tibor, a PMSCpályamunkása, akit a pályaelőkészítése közben ért a halál. 

Lovász Szlezákkal csatázik

„Altatott” a Dózsa. Ahogy elkezdődött a mérkőzés, a lilák keresztbe kezdtek játszani, várva, hogy kitámadjon a PMSC. Mivel a pécsiek percekig csak szemlélték a vendégek harcmodorát, a találkozó eleje rendkívül unalmas volt. Túri ugyan egyszer meglódult, de 12 méteres lövése elkerülte a kaput. 

A 17. percben Palaczky jobb oldali szögleténél a labda a felső lécről az ötös sapkán lévő Braun elé pattant, de a pécsi játékos egy gondolattal elkésett, így a nagy helyzetből nem lett semmi. Valamelyest élénkült az iram, a PMSC igyekezett magához ragadni a kezdeményezést, de összjátéka pontatlan volt, és így támadási kísérletei már a Dózsa 16-osánál elakadtak a tömörülő védőkben. 

A 28. percben Túri kilépett a jobbösszekötő helyén, tízméteres bombáját Brockhauser szögletre ütötte. Hosszú ideig ismét nemtörtént semmi. A Dózsa meg sem kísérelte, hogy támadjon, a PMSC viszont képtelen volt megtalálni a vendégek taktikájának ellenszerét.) 

A 38. percben Megyeri került helyzetbe, de elhamarkodottan mellé lőtt. Valamivel később ismét Megyeri tört be a Dózsa 16-osára, összecsapott Szlezákkal, majd a földre esett. Győri úgy látta, hogy nem történt szabálytalanság. 

SZÜNET UTÁN folytatódott az „altatás”, majd az 51. percben vezetést szerzett a PMSC. Az alapvonal közelében Szabó buktatta Megyerit. A szabadrúgást Túri ívelte kapu elé,a labda átszállt a jobb oldalra, és mielőtt földre pattant volna. Braun az ötösről a jobb sarokba vágta. 1-0 (Ez volt a Dózsa első kapott góljaebben a bajnokságban. Érdekesség, hogy Brockhauser kapuja pontosan ötszáz percig maradt érintetlen.) 

Megyeri élete formájában játsziott

Az 58. percben Palaczky megrúgta a pécsi 16os közelében Katonát, a játékvezető felmutatta neki a sárga lapot.Változatos lett a mérkőzés, hiszen a Dózsa feladta korábbi taktikáját. 

A 61. percben egyenlíthetett volna a vendégcsapat. Oroszki közeli fejesét Bodnár bravúrral kiütötte, a csatár ismételhetett, de ezúttal a kapufát találta el. 

A 66. percben növelte előnyéta Pécs. Túri indításával Lovász húzott el a jobb szélen, egy csel után középre gurított, Zsivótzky beleért a labdába, de balszerencséjére rosszul találta el, saját kapuja felé szállt, csaknem öngól lett. Brockhausernak azonban sikerült kapufára tenyerelnie. A Dózsa balszerencséjére a labda a berobbanó Lehota elé pattant, akikét méterről a léc alá továbbított. 2-0 

A 71 percben Kovács a 16-oson belül felvágta Túrit, a bíró azonban továbbengedte a játékot. Két perccel később Lehota nyolcméteres perdítését Brockhauser bravúrral ütötte szögletre. Ezután Lovász előtt kínálkozott lehetőség kétszer is, de mindkétszer elügyetlenkedte. Ekkor már az történt a pályán, amit a PMSC alkart. 

A 77. percben Megyeri indításával Lehota futott el a bal szélen, középre gurított. Lovász átlépte alabdát, és az érkező Bérczy tíz méterről a jobb sarokba bombázott. 3-0 

(Remek volt a mérkőzés, zúgott avastaps. Ez nemcsak a pécsiek ötletes játékának szólt, hiszen most már a Dózsa is bátran támadott.) 

A 80. percben ismét kimaradt egy újpesti gólhelyzet, ezúttal Oroszki lövését védte bravúrral Bodnár. A 88. percben megadta a kegyelemdöfést ellenfelének a PMSC: Czéh ügyes cselekután a bal oldalról ívelt a kapu elé, Lehota elengedtea labdát a jobbösszekötő helyén érkező Lovásznak, aki hét méterről óriási erővel lőtt a kapu jobb oldalába. 4- 0

Megyeri tanári játékkal rukkolt elő

Ilyen még nem volt Pécsen!

Az első félidőben minden a Dózsa elképzeléseszerint történt. A lila-fehérek biztonsági játékra rendezkedtek be, csak arra ügyeltek, hogy megőrizzék kapujukat a góltól. Feltehetően arra számítottak, hogy a várható pécsitámadásoknál fellazul a hazai védelem, és valamelyik kontraakció végén már „találnak" egy gólt. Ha ez sikerül, akkor nyert ügyük van. A védekezés hibátlan volt, de a túlzott óvatosságban az ellentámadások elmaradtak. A PMSC viszont hiába birtokolta többet a labdát, csak ritkán jutott el Brockhauser kapujáig. Egyszerűen nem találtak rést a Dózsa védőfalán. Egy ilyen felállt védelemmel szemben nem érvényesült a gyorsaság, s ha mégis sikerült nagy ritkán helyzetbe kerülni, akkor pontatlan befejezések következtek. 

A második játékrészben óriásit változott a mérkőzés képe. Ugyan néhány percig még érvényesült a Dózsa akarata, de Braun gólja után fel kellett adnia taktikáját. Kitámadtak a lila-fehérek és ez lett a vesztük. A lendületes Pécs Megyeri irányításával egyre-másra vezette támadásait és a Dózsa védői egy az egyben rendre alulmaradtak a gyors pécsiekkel szemben. Igaz, a Dózsának az első gól után egyenlítési lehetősége volt, ez azonban kimaradt, és 2-0 után már csak az volt kérdéses, hogy milyen különbségű lesz a pécsigyőzelem. 

Dunántúli Napló címlapja

A hazaiak óriási iramot diktáltak, leiskolázták a Dózsát. A vendégek előtt még ekkor is kínálkozott gólszerzési lehetőség, ezúttal azonban a liláknak nem sikerült semmi. A Dózsa tulajdonképpen magát okolhatja ezért a súlyos vereségért, kockázatos, „altató” taktikájáért. Ez természetesen mit sem von le a PMSC sikerének értékéből. A pécsi piros-feketék szünet után sziporkázóan játszottak, s immár harmadik nagy különbségű győzelmüket aratták hazai pályán, jónevű ellenféllel szemben. A találkozó után érthető volt a pécsi publikum határtalan öröme, a szurkolók egy része elüzönlötte a pályát, és hosszasan éltették nagyszerű teljesítményt nyújtó csapatukat. (Népsport, 1989. szept. 17.)

Mestermérleg:

Garami József: — Az első félidőben rövid időre meglepett bennünket az újpest, de már akkor is voltak lehetőségeink, amelyeket azonban rosszul fejeztünk be. A szünet után olyan lendülettel játszottunk, hogy győzelmünk feltétlenül megérdemelt. 

Varga István: — Gondolom, az első félidő játéka alapján nem is lehetett más az eredmény. Néhány játékosnak sokba fog ez kerülni... 

1989. szeptember 9. Siófoki Bányász SE - Pécsi MSC 2-2 (1-2)

Lovász Ferenc

Siófoki Bányász SE - Pécsi MSC 2-2 (1-2)

1989. szeptember 9. Siófok, NB I., 5. forduló. 4.000 néző.

Vezette: Stamler (Nagy, Kovács II).

Gólszerző: Magyar a 6., Túri a 24., Lovász a 27., Magyar (11-esből) a 85. percben. 

Sárga lap: Aczél a 76. percben. 

Szögletarány: 8:3 (4:1) a Siófok javára.

Siófok: Biró - Kolovics, Aczél, Szabó L. (Czigány, a 73. percben), Marozsán — Keszeg (Herczeg, az 56. percben), Freppán, Palkovics, Zsadányi — Borostyán, Magyar. Edző: Geílei Imre.

PMSC: Bodnár - Kónya, Bódog, Braun, Pakoczky - Megyeri, Túri (Vén, a 84. percben), Bérczy, Czéh - Lovász (Nagy T., a 77. percben), Lehota. Edző: Garami József.

Krónika:

(A mérkőzés előtt már egy órával szép számú közönség foglalt helyet a lelátókon, és a kórusok hangpróbájakor kiderült, hogy a pécsiek lelkesebbek, és jobban fel is készültek a szurkolásra. Dudákkal, kereplőkkel, trombitákkal, dobokkal jelentek meg, s akkora hangzavart csináltak, hogy elnyomták a hangosan beszélőt is .. .) 

A hazai csapat kezdett jobban, és már a hatodik percben megszerezte a vezetést. Keszeg futott el a jobb szélen, pontosan adott kapu elé, hátrafelé futó Braun a partvonalon túlra akart menteni, de rosszul találta el a labdát, és így tulajdonképpen ő hozta százszázalékos gólhelyzetbe Magyar Zs.-t. A nagy lendülettel érkező siófoki csatár 12 m-ről a lécalá bombázott. 1-0 

A gól még hevesebb rohamozásra sarkallta a Bányászt. Percekig kapujához szögezte ellenfelét, és Zsadányi húszméteres bombáját Bodnár csak vetődéssel tudta szögletre tolni. 

(Az első NB I-es mérkőzését vezető Stamlert már a mérkőzés elején,,megmérték” a játékosok. Tekintélyt alapozó belépőkkel, a labda sípszó utáni elrugdosásával, vagy kézben cipelgetésével.  A játékvezető azonban megingathatatlannak bizonyult, mindenütt ott volt, mindent látott, és az esemény súlyának megfelelően ítélkezett. A fiúk egy negyedór aelteltével nem is erőltették a dolgot, inkább a játékra összpontosítottak.) 

A 24. percben váratlanul egyenlített a vendégcsapat. Lehota az oldalvonal mellett megszerzett egy labdát, befelé kanyarodott, és 22 m-ről laposan kapura lőtt. Bíró az előtte állók miatt későn és rosszul reagált, vetődött, de a melléről kipattant a labda. A kapus balszerencséjérea legrosszabb helyre, a berobbanó Túri elé, akit űrről az üres kapuba helyezett. 1-1 

Még fel sem ocsúdhattak a meglepetésből a hazaiak, amikor újra a hálójukban táncolt a labda. A pécsi akció koreográfiája változatlanv olt, csak most Túri 22 m-es lövését tenyerelte Bíró Lovász elé, akinek igazán nem jelenthetett gondotés problémát az üres kapubabetalálni. 1-2 

(Mindkét gólban benne volt a hazai kapus, de legalább ennyire hibáztathatók a hátvédek is, akik nem biztosították, a lövés után állva maradtak, és helyben megfordulva nézték, mi lesz, hogyan alakul a folytatás. Nem így a pécsiek, akik közül ketten-hárman is együtt éltek ajátékkal.) 

A váratlan fordulat megzavarta a Bányászt, hosszú percekig védekezésre kényszerültek, és csak a félidő hajrájára tértek magukhoz. 

Márton próbálja bekiabálni a siófoki kapuba a labdát
(Dunántúli Napló)

SZÜNET UTÁN 

a második félidő első helyzete a pécsi kapu előtt adódott, de Zsadányi éles, lapos lövése elsuhant a jobb oldali kapufa mellett. Az 50. percben Palkovics a 16-oson belül olyan lendülettel szerelte Lovászt, hogy a hazai szurkolóiénak elakadt a lélegzetük a rémülettől, de az akciót követő Stamler továbbot intett. Talán azért, mert Lovász egy kicsit „rájátszott” az ütközésre, és túlságosan nagyot esett. 

A 61. percben egy bal oldali szöglet után Bodnár mellévetődött a labdának, de szerencséje volt, a közelben nem állt hazai csatár. A félidő közepére „leült” a mérkőzés. A siófoki játékosok nagyon igyekeztek, nagy lelkesedéssel harcoltak az egyenlítésért, de a rengeteg technikai hiba és rossz átadás miatt nem tudtak helyzetet kialakítani. 

A 85. percben egyenlített a Bányász. Magyar száguldott el a jobb szélen, kapu elé ívelt, a labda átszállt a gólra éhes siófoki belső csatárok feje fölött, Braun fölött is, de a játékos teljesen érthetetlen módon, kapus mozdulattal, magasan feje fülé emelt kézzel beleütött. Vitathatatlan 11-es! Magyar futott neki a büntetőnek és óriási erővel a kapu jobboldalába bombázott. 2-2 

Mindkét csapat szakvezetése alaposan felkészülterre a találkozóra. A pécsiek a szokott, szívós, szervezett védekezésből gyors ellentámadásos játékukkal operáltak, Gellei Imre pedig teljesen átalakította védelmét. A Pécs két előretolt csatárát, Lovászt és Lehotát Palkovics, illetve Szabó fogta a saját 16-asuk előtt, gyakran követő emberfogással. A gyors, harcos Kolovics és a jól fejelő Aczél felváltva söprögetett, vagy előretörve segítette a támadójátékot. A pécsiek számára a lehető legrosszabb módon kezdődött a mérkőzés, mert a 6. percben, nagy védelmi hibából gólt kaptak. Emiatt változtatni kellett a taktikájukon, középpályásai kevesebb figyelmet fordíthattak a kapu őrzésére, a hátvédek támogatására. Előrébb kellett helyezkedniük, s az erőltetett támadójátékkal,t őlük szokatlan kockázatokat vállaltak. A rohamozás azonban most meghozta a gyümölcsét, mert két gyors találattal megsemmisítették a hazai reményeket, s ettől kezdve a saját játékukat játszva irányíthatták a mezőnymunkát. Biztos győztesnek látszottak, de amikor a hajrában Braun elvesztette a fejét, és talán ő sem tudta megmondani, hogyan és miért, átvette a kapus szerepét. A játék képe alapján igazságos eredmény született annak ellenére, hogy a mérkőzés nagy részébena Pécs játszott szervezettebben.

(Népsport, 1989. szept. 10.)

A kis Braun két nagy hibája

Húsz perc kellett ahhoz, hogy rátaláljon az igazi stílusára a PMSC. Az eltékozolt idő alatt vezetést szerzett a Siófok, mert a pécsiek addig nehézkesen mozogtak, a csúszós fiivön, a gyors embereik pedig nem jutottak területhez. Amikor már az első negyedóra múltán az időt kezdte el ölni a Siófok, a levegőben lógott, hogy erre ráfizethet. Lassan beindult a PMSC gépezete. Akkor már azt játszhatta, amit szeret és amit nagyon tud: a .szervezett védekezésből villámgyors és gólveszélyes ellentámadásokat vezetett. Kiütközött a siófoki védők lassúsága, darabossága, amit jól használtak ki a pécsiek. A PMSC sok apró szabálytalansággal tördelte szét a hazai próbálkozásokat. Már sokan elkönyvelték a pécsiek 

győzelmét, amikor Braun durva hibája meghozta a siófoki egyenlítést. A PMSC a 2-1- es vezetése után, nagyon ráült az eredményre (a második játékrészben jóformán nem is lőtt kapura), ez megbosszulta magát. Pedig ezt a Siófokot legyőzhette volna. 

A PMSC-ben Bodnár tartja jó formáját. Bódog magabiztosan rombolt középen. Braun két hibájából két gólt rúgott a Siófok. Kónya, Palaczky és Bérczy jól védekezett. Túri rengeteget futva, ügyesen osztogatott, Megyeri és Czéh ezúttal halványabb volt. A két ék nem villogott annyira, Lovászt le is cserélték. 

A Siófokban Biró kapus mindkét gólban benne volt, őt nem lehet á jók között emlegetni. Zsadányit, Aczélt, Kolovicsot és a kétgólos Magyart viszont igen. (Dunántúli Napló, 1989. szept. 10.)

Mestermérleg:

Gellei Imre: — Jó iramú, eseményekben gazdag, változatos mérkőzést játszottunk a Péccsel. Jól kezdtünk, gyorsan megszereztük a vezetést, utána három perc alatt kaptunk két gólt és ezután csak óriási erőfeszítéssel sikerült itthon tartanunk az egy bajnoki pontot. 

Garami József: — Nagyszerűen kezdett a Siófok, megszerezte a vezetést, mi pár perc alatt fordítottunk, azután az történt a pályán, amit mi elképzeltünk, de az utolsó percben egy elkerülhető hiba folytán nem tudtuk megszerezni a győzelmet.

1989. szeptember 6. SC Pinkafeld - Pécsi MSC 0-3

Czéh László most is eredményes volt

SC Pinkafeld (osztrák) - Pécsi MSC 0-3

1989. szeptember 6. Pinkafeld (Ausztria), edzőmérkőzés.

Góllövő: Czéh, Lehota. Túri.

PMSC: Bodnár (Kovácsevics) — Kónya, Márton (Berényi), Braun, Vókó — Megyeri, Túri, Czéh (Hánzs), Vén (Szabó) — Nagy T., Lehota. Edző: Garami József.

Az ausztriai Pinkafeldben játszott egy mérkőzést a PMSC. A pécsiek Czéh, Lehota és Túri góljaival 3-0-ra nyertek, így álltak fel: Bodnár (Kovácsevics) — Kónya, Márton (Berényi), Braun, Vókó — Megyeri, Túri, Czéh (Hánzs), Vén (Szabó) — Nagy T., Lehota. 

Lovász, Tomka és Bogyay azért nem játszott, mert tényleges katonai szolgálatukat töltik, Paéaczki sérült, Bódog pedig az u-válogatottal volt. (Dunántúli Napló, 1989. szept. 7.)