1989. június 10. Újpesti Dózsa SC - Pécsi MSC 2-1 (1-1)

Tomka ugrik át egy újpesti lábat
(Dunántúli Napló, 1989. június 11.)

Újpesti Dózsa SC - Pécsi MSC 2-1 (1-1)

1989. június 10. Budapest, Megyeri út. NB I., 30. forduló, 1.000 néző.

Vezette: Nagy L. (Győri, Nagy II J.).

Gólszerző: Túri a 12., Bácsi a 18., Bácsi az 56. percben. 

Sárga lap: Szlezák a 31., Túri a 41., Márton a 65. percben. 

Szögletarány: 8:3 (2:1) az Ú. Dózsa javára.

Újpest: Brockhauser — Huszárik, Herédi, Szélpál, Szlezák — Kozma, Kósa, Kecskés — Schróth, Balogh (Szabó, az 59. percben), Bácsi (Süveges, a 80. percben). Edző: Varga István.

PMSC: Bogyay — Tomka (Nagy T., a 63. percben), Márton, Bódog, Palaczky — Megyeri, Túri, Czérna, Vén — Czéh, Lehota. Edző: Garami József.

Krónika:

Meglepetésre a vendégek voltak bátrabbak és a 12. percben vezetést szereztek. Egy lepattant labda Túri elé került az újpesti kapu előtt, s a középpályás nyolc méterről ügyesen, a kapu bal sarkába gurított. 0-1 Látványos góllal egyenlítettek a lilák a 18. percben. Bácsi a védőkről kipattant labdát még a saját térfelén megszerezte, nagy lendülettel tört kapura. Bogyay kifutott elé, a csatár elhúzott mellette, s azután mintegy tizennégy méterről az üres kapu közepébe helyezett. 1-1 

Balogh következett. Közeli fejesét Bogyay kiütötte. Bácsi elé került a labda, a zömök csatár húsz méterről a felső lécet találta telibe. Sárga lapot kapott a 31.percben Szlezák, mert megrúgta Lehotát. Szép akciót láttunk a 35. percben. Túri indította Vént, aki nagy lendülettel tört kapura, tizennégy méteres labdáját Brockhauser gyors vetődéssel kiütötte. Kijárt a sárga lap a 41. percben Túrinak is, mert fütty után elrúgta a labdát. A hajrában Baloghnak volt még egy közeli lövése, és egy Lehota-alakítás következett, a vendégcsatár a felezővonal tájékán leterítette Kósát, akit ápolni kellett. 

SZÜNET UTÁN a vendégek előtt adódott az első nagy helyzet. Történt, hogy az 52. percben Czéh adott középre, Lehota azonban a kaputól egy méterre nem találta el a labdát. Nem sokkal utána Schróth került hasonló nagy helyzetbe, azzal a különbséggel, hogy ő eltalálta a labdát, de Bogyay kiütötte szögletre. Az 56. percben ismét Bácsi következett. Kozma adott jó labdát Bácsinak, aki a balösszekötőhelyén húzott kapura, Bogyay kijött elé, de lyukat rúgott, így az újpesti középcsatár nagy nyugalommal helyezhetett tizenkét méterrőla kapu bal oldalába. 2-1 

Bácsi ezután akár a harmadik gólját is megszerezhette volna, de tizennégy méterről, futtából, kapu mellé gurított. Újabb sárga lap következett, ezt a 65. percben Márton kapta, mert felvágta Huszárikot. Schróthnak volt helyzete ezt követően, majd nyíltszíni tapsot kapott Bácsi, aki csak bicegett a második gólja után, és lejött a pályáról. Meg is érdemelte a tapsot, az ünneplést, hiszen ő volt az egyetlen üde színfolt ezen a találkozón. 

A hajrában Márton egyenlíthetett volna, de túl sokat cselezett. Még Kecskésnek volt helyzete, de közeli lövését Bogyay bravúrral szögletre hárította. 

A közönség hálás volt a végén, a családi körben lezajló találkozón. Záróakkordként vastapssal jutalmazta a lilák győzelmét. Összességében a hazai együttes rászolgált a sikerre. 0-1-ről könnyedén fordítani tudott. Igaz, hogy ehhez egy olyan gyors játékos kellett, mint Bácsi, aki többször is faképnél hagyta a vendégek védelmét. 

A Pécs a vezetés után úgy érezte, hogy van keresnivalója, de amikor a lilák fordítottak, már nem nagyon erőlködtek, mintha azt várták volna, legyen mielőbb vége a találkozónak, és a tavaszi idénynek. 

A 90 perc mérsékelt iramot és játékot hozott, látszott mindkét csapat játékán, hogy nyugodtak, nincs félnivalójuk, elkerültek a veszélyes zónából. 

A hajrában egyébként ez a nagy nyugalom majdnem megbosszulta magát, de a vendégek nem tudtak élni a kínálkozó lehetőségekkel. A Dózsa célratörőbb játékával nyert, és azzal, hogy volt egy Bácsija, aki ezen a mérkőzésen igazán szép dolgokat mutatott. Kár, hogy a második félidőben megsérült, talán futotta volna erejéből még egy találatra. (Népsport, 1989. június 11.)

Lehota mint a végeredmény: 2-1
(Dunántúli Napló, 1989. jún. 12.)

A Honvéd a bajnok

A kiesést, illetve az osztályozót megúszó két csapat mintha csak nyugtátokat szedett volna erre a mérkőzésre, olyan álmosan kezdett.

Hogy végül is kialakult valami, az NB l-re méltó játék, az annak köszönhető, hogy a PMSC az elején vezetést szerzett. Azonnal megváltozott a játék ritmusa, és a két csapat középpályásainak erőlködéséből végül is iram alakulhatott ki a zöld gyepen. 

Az újpesti gól után visszafogta magát a hazai együttes. Szünet után sokáig úgy tűnt, hogy a PMSC nem adja fel, és legalább a 11-es rúgásokig biztosítja magának a döntetlent. Csakhogy akadt egy ember a liláknál (Bácsi), aki ezen a mérkőzésen egyedül pluszra is képes volt, és rajtaütésszerű helyzetben eldöntötte a mérkőzés sorsát. A hazai előny birtokában ellaposodott a játék, a pécsiek csak az utolsó 5 percre „szívták" fel magukat. 

Bogyay, jóllehet, a második gólnál határozottságával megmenthette volna hálóját, többször is nagy gólhelyzetben tisztázott. A hátvédsorban Palaczky volt a leghatározottabb, sallangmentes játékával hűvösre tette az újpesti jobb oldalt. Márton nagyon akart. Középpályán Megyeri és Vén szorgalma érdemel dicséretet, Túri ugyan gólt lőtt, de utána rengeteg hibát vétett, ez lerontja a teljesítményét. A csatárok hamar megadták magukat, nem okoztak igazán veszélyt ar újpestiek kapujára. 

A hazaiaknál Herédi, Kozma, Kecskés és a mérkőzés legjobbja, a két gólt elért Bácsi érdemel dicséretet. (Dunántúli Napló, 1989. június 11.)

Mestermérleg:

Varga István: — Gratulálok játékosaimnak, hiszen nagy hátránnyal kezdtük a tavaszt, és a mostani három ponttal együtt sok mindent bepótoltunk. 

Garami József: — A mai mérkőzésen mindkét csapat nyugodtan játszhatott, a kapuk előtt több helyzet adódott, s ezekből eggyel többet használt ki a Dózsa, és így megérdemelten nyert.