 |
| Toma elől Józse szedi föl a labdát (Dunántúli Napló) |
1988. október 9. Pécs, Újmecsekalja. NB I., 9. forduló. 15.000 néző.
Vezette: Molnár L. (Győri, Roxin).
Gólszerző: Fischer a 36. percben.
Sárga lap: Toma a 42., Simon az 53., Pintér a 65. percben.
Szögletarány: 9:7 (7:4) a PMSC javára.
PMSC: Bogyay — Kónya, Toma, Márton, Palaczky (Czéh, a szünetben) — Nagy T., Túri, Bérczy — Lovász, Lehota. Edző: Garami József.
FTC: Józsa — Simon, Pintér, Limperger, Keller — Albert (Topor, o 60. percben), Bánki, Kincses — Wukovics (Dzurják, a 75. percben), Fischer, Nagy Zs. Edző: Rákosi Gyula.
(A kezdés előtt a Pécsi MSC labdarúgó-szakosztályának elnöke, Kincses Tibor és az együttes kapitánya, dr. Brezniczky Sándor ajándékokkal kedveskedett Nagy Imrének, aki csaknem húsz éven keresztül — rövid megszakítással - szerepelt a pécsi piros-feketéknél, és a napokban egy belga harmadosztályú klubhoz szerződött. A kezdőrúgást is az ünnepelt végezte el, de a taps kijártakkor is, amikor a hangosan beszélő köszöntötte a lelátón helyet foglaló Mezey György szövetségi kapitányt.)
Feltűnően óvatosan kezdtek a csapatok, így aztán a 13. percig kellett várni az első izgalmas jelenetre. Márton remek labdát tálalt a jobbösszekötő helyén kiugró Lovász elé, ám a csatár futtából, 12 méterről, nagy helyzetből a kapu mögött ülő nézőket találta el. Többnyire a pécsiek irányították a játékot, és a 21. percben meg is szerezhették volna a vezetést. Ekkor Lovász a jobb oldalon könnyedén becsapta Kellert, majd az alapvonal közeléből félmagasan a kapu elé próbálta lőni a labdát, ám a menteni igyekvő Pintér a bal karjával röplabdás mozdulattal „hárított”. 11-es! A büntetőnek hosszas huzavona után Toma futott neki, ám gyengén megrúgott, félmagasan, a kapu bal oldala felé tartó labdáját Józsa remek vetődéssel szögletre tenyerelte.
 |
| Lehota: ő sem lőtt gólt (Dunántúli Napló, 1988. október 11.) |
A 36. percben viszont már neki semvolt ellenszere, amikor Fischer a jobb oldalon, a partvonal közelében elcsente a labdát a cselezésbe bonyolódó Mártontól, majd a jobbösszekötő helyén jó cselekkel a 16-oson belülre érkezett, aztán 14 méterről, ballal nagy bombát zúdított félmagasan a kapu bal oldalába. 0-1
(Fischer Pál a mérkőzés előtt nagyon fogadkozott, mondván: góllal szeretne hozzájárulni csapata magára találásához. A középcsatár betartotta a szavát, és a gólon kívül amezőnyben is nagy munkát végzett, rendkívülhasznosan futballozott.) A félidő hajrájában a 42.percben Toma a felezővonal tájékánál megrúgta a földön fekvő Albertet, emiatt felkerült a neve a sárga kártyára.
SZÜNET UTÁN elsőként Nagy T. veszélyeztetett, ám lassan guruló labdáját Józsa vetődve fogta, aztán Kónya ,.bikázta” fölé jó helyzetből a labdát. Az 53.percben Simon feltartotta Lovászt, ezért ő is feliratkozott a ,.sárga” listára. Egyre élesebb lett a küzdelem, ám a 65. percben Pintér Molnár játékvezető túlzott szigorúsága miatt kapott sárga lapot Lovász szabályos szereléseután.
Erősített a Ferencváros, és a 70. percben Wukovics labdájéval Fischer lépett ki a balösszekötő helyén, aztán Kónya díszkíséretében tíz méterről laposan lőtt, de a jó ütemben kivetődő Bogyayról kivágódott a labda. A túloldalon Lehota húzott el a bal szélen, jól ívelt keresztbe, és az érkező Nagy T. tíz méterről, kapásból lőtt, de Józsa mulatós vetődéssel elcsípte a labdát. (Józsa Miklós, a ferencvárosiak kapuvédője ezen a mérkőzésen a kezdeti bizonytalankodás után a 11-es hárításával szemlátomást magára talált és attól kezdve több alkalommal is magabiztosan avatkozott közbe. A kapus végül is jelentős érdemeket szerzett a zöld-fehérek győzelmében.)
Az utolsó percok is a vendégeké voltak. Tíz perccel a lefújás előtt Fischer jobbról visszagurított, és az érkező Kincses középről, 15 méterről egyből akkora lövést eresztett meg a bal felső sarok irányába, hogy a labda a keresztlécen csattanva csaknem kidöntötte a kaput.
A kezdés előtt úgy félórával alighanem mindkét csapat öltözőjében szét lehetett volna osztani néhány doboz Andaxint, anynyira feszült volt a légkör az utóbbi három fordulóban egyaránt három-három vereséget szenvedett csapatoknál. Mindez később, kint a gyepen, a meglehetősen csapkodó játékot hozó első félórában is látszott. Arról nem is beszélve, hogy a görcsösen erőlködő pécsiek a játékrész derekán büntetőt hibáztak.
Ez alighanem fordulópontot jelentett az összecsapás során, hiszen ettől kezdve a ferencvárosiak új erőre kaptak, és bátran elkezdtek rohamozni. Cseppet sem a véletlen műve volt a negyedórával később megszerzett, s mint később kiderült, győztes góljuk mert ebben az időszakban lendületesen, gólratörően futballoztak.
A pihenő után a pécsiek két sebességi fokozattal feljebb kapcsoltak, ám összjátékukba ekkor is rendkívül sok hiba csúszott, védőik gyakran bizonytalankodtak, középpályásaik közül csupán Nagy Tamás teljesítménye volt megfelelő, míg a két csatár jószerivel semmi veszélyt nem jelentett a vendégek kapujára. Ahogy teltek-múltak a percek, úgy futott egyre kétségbeesettebben legalább az egyenlítés után a hazai gárda, ám érdekes módon a véghajrában mégis a határtalan lelkesedéssel és kifejezetten jól futballozó FTC-nek voltak újabb gólszerzési lehetőségei.
Az összképet tekintve a sikert jobban és okosabban akaró Ferencváros megérdemelten könyvelheti el a három pontot. (Népsport, 1988. október 10.)
 |
| Bérczy fejpárbaja (Dunántúli Napló, 1988. okt. 10.) |
Két elkeseredett, tehát mindenre elszánt csapat találkozott az újmecsekaljai pályán. A túlzott akarat, görcsös erőlködésbe csapott át, s amikor a hazaiak kihagyták a büntetőt, érezni lehetett, hogy a két rossz együttes közül a gólt találó örülhet majd a győzelemnek. Amíg a Ferencváros a biztonságos védekezésből kevés húzással próbálta átjátszani a pálya közepét és helyzetbe hozni az egyedül is életveszélyes Fischert, addig a hazaiak a sok hibalehetőséget magában foglaló, rövid paszszos, sok adogatásos módszert választották, hogy eljussanak a sziklakemény hátvédsor mögé. Néhány egyéni erőlködés után sikerült is a piros-feketéknek megközelíteni Józsa kapuját, csakhogy a döntő pillanatban nem voltak uraik mozdulataiknak és szinte ők szabadították fel a vendéqek kapuját.
Az első félidőben még csak-csak felfedezhető volt valami elképzelés a pécsiek játékában, szünet után azonban az elfáradt Nagy T. visszaesésével együtt tanácstalanná és veszélytelenné váltak erőlködéseik. Az utolsó negyedóra pedig már inkább hasonlított a bibliai sírás-riváshoz, fogak csikorgatásához, mint a feltételezett labdarúgáshoz.
Bogyay volt a pécsi együttes legstabilabb pontja, többször is gólt érdemlő lövés után tisztázott. A hátvédsorban a meglepően sokat bizonytalankodó Toma mellett Márton nagyvonalúan játszott, csakhogy hajmeresztő hibákat is vétett. A középpályán amíg Naqy T. bírta, megpróbált folyamatosságot teremteni a csapatrészek között, ám amíg Bérczy jól látta el védő feladatát, Túri még messzebb került hajdani önmagától, mint az előző mérkőzéseken. A két ék, Lovász és Lehota küzdött, küzdött, csakhogy nagyon is magukra maradtak, egymást azonban mintha nem is ismerték volna.
A vendégeknél a 11-est is hárító Józsa mellett a hátvédsort dirigáló Pintér, a csapatot mozgató Kincses, valamint az életveszélyes megmozdulásokat bemutató Fischer játszott jobban a többieknél. (Dunántúli Napló, 1988. október 10.)
Mestermérleg:
Garami József: — Sorsdöntőnek bizonyult a 11-es kihagyása. És el kell ismernem, hogy második félideii játéka alapján a Ferencváros megérdemelten győzött.
Rákosi Gyula: — Nehéz három hét után kezdünk talpra állni. Ez a győzelmünk elsősorban a szív diadala volt. Bízom benne, hogy tovább javulunk és szerdán közönségünk segítségével a győrieket is sikerül legyőznünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése