1988. október 29. Siófok, NB I., 12. forduló, 4.000 néző.
 |
| Czéh szadítja fel a pécsi kaput (Dunántúli Napló, 1988. október 31.) |
Gólszerző: Freppán a 18., Czéh a 48. percben.
Sárga lap: Bogyay a 30., Braun a 62., Vókó a 84., Boda a 87. percben.
Szögletarány: 8:1 (4:0) a Siófok javára.
Siófok: Horváth — Brettner, Pardavi, Szabó L., Szabó B. — Marozsán (Boda, az - 56. percben), Keszeg, Palkovics, Borostyán (Zsadányi, a 71. percben), Freppán, Quiriko. Edző: Gellei Imre.
PMSC: Bogyay — Tomka, Braun, Berényi, Vokó — Nagy T., Csoboth, Czéh, Vén —Lehota (Máté, a 90. percben), Balogh (Kocsis, a 70. percben). Edző: Garami József.
A mérkőzés előzményeinek a boncolgatását nagyon messziről is el lehetne kezdeni, de mi kezdjük csak ott, hogy a pécsi csapat csütörtökön érkezett a Balaton mellé, és a Siófokhoz közeli Balatonvilágoson, a Volán-üdülőbe nszálltak meg. A szokáso sgárdával indult el Garami József, és péntek délután tudta meg, hogy a meccsre készülődök közül tíz labdarúgónak a játékjogát felfüggesztették. Este küldték őket haza, és a busz ifistákkal tért vissza, aki kmost a juniorban szerepeltek, hogy onnan a második vonalból ki lehessen egészíteni a több mint megtizedelt első gárdát. Az állandóan kezdők közül csak Bogyay, Nagy T., Csoboth és Lehota készülődhetett a Siófok elleni mérkőzésre és még Czéh és Balogh A., akik többnyire cserék voltak.
A balhátvéd, a 20 éves Vókó még egyszersem játszott az NB 1-ben, a többiek néhányszor felhúzhatták magukra az első csapat mezét, de megragadni egyikük sem tudott a nagyok öltözőjében.
Azt hinné az ember, hogy a másik öltözőben ilyen helyzetben végre kisimult arcokkal találkozik. Gellei Imre azonban minden volt, csak nyugodt nem. — Az ilyen mérkőzésektől mentsen meg minden edzőt a jó sorsa... Ha nyerünk, az természetes, ha vesztünk, rajtunk nevet az egész ország, pedig ne legyen igazam: a Pécsnek minden csapata mindig is iskolázottan, célszerűen futballozott.
Mindkét csapat felfokozott lelkesedéssel, teljes erőbedobással kezdett, és már az első percekben bebizonyosodott, hogy a pécsiek cseppetsem tisztelik a Bányászt. Ügyesen adogattak a mezőnyben, keményen helytálltak a labdákért vívott küzdelemben, csak a közvetlen védelmük kapkodott sokat. A 19. percben is feltűnő kapu előtti helyezkedési hiba miatt kaptak gólt. Borostyán a jobb oldalról az oldalvonal mellől ívelhetett középre, és három siófoki ugrott fel fejelni. Védő nem volt sehol, és ezt végül is Freppán használta ki: 8 méterről ajobb sarokba csúsztatott. 1-0
Továbbra is heves volt az iram, változatos a küzdelem. Kétszer is Keszeg hibázott olyan helyzetben, amikor márcsak a kapussal állt szemben. A második után, amikor Bogyay a 16-oson kívülre kifutva kézzel ütötte el előle a labdát, a játékvezető sárga lappal büntette a kapusnak egyébként önfeláldozó megoldását.
A másik oldalon Nagy T. egyenlíthetett volna: egy gyors jobboldali támadás végén 15 méterről célozhatta meg a kaput, de az irányzókkal baj volt, és a vetődő Horváth lábbal menteni tudott.
SZÜNET UTÁN derült égből lecsapó villámcsapásként hatott a Pécs egyenlítő gólja. Bal oldalon futott a támadás, Brettner fel akart szabadítani, de rosszul találta el a labdát, a kiflire sikerült rúgás Baloghot hozta jó helyzetbe, aki megnézhette magának a kapuelőtt helyezkedő Czéh fejét. El is találta és Czéh 2 mről „bebólintott” a jobbsarokba. 1-1
Marozsán jobb bokaszalagja meghúzódott, le kellett cserélni, Boda jött a helyére. Az 58. percben egy szabadrúgás után a pécsiek lesre akarták állítani a hazai támadókat. Mindenki kifelé futott, Quirikó ezért nem passzolt, hanem hátulról előretörve kapura húzott a labdával. A kifutó Bogyay óriási vetődéssel beledobta magát a lövésbe és mindketten nagyot estek.
Két perc múlva Palkovics beadását Keszeg centiméterekkel fejelte a kapu mellé.
(Kezdett érni a meglepetés! A Siófok elszántan rohamozott, de ezekre az akciókra az elszántságon kívül más jelző nem illett. A befejezésekből hiányzott a magabiztosság, és még a szerencse is. . .)
Borostyán közeli kapáslövését védte Bogyay, Braun bodicsekkel állította meg Quirikót, ezért az ő neveis felkerült a sárga lap hátsó oldalára.
Felváltva forogtak veszélyben a kapuk. Nagy T. 6 m-ről fejelt kapu fölé, másik oldalon Keszeg döntő pillanatban nem tudta a tőle 5 m-re, gólhelyzetben lévő Bodához továbbítani a labdát.
A mérkőzés hajrájában a hazai gárda egymás után ívelgette előre a labdát az ellenfél kapuja elé, de ezzel nem nehezítette meg a pécsi védők dolgát...
Hallatlan izgalmak közepette zajlottak az utolsó percek. Néhány kemény belemenés is volt és ezért Vókó és Boda is feliratkozott a sárga laposok közé. A90. percben Lehota helyére Máté állt be, a cserével is elment 30 másodperc, a 11-esek következtek.
11-esek Pardavi volt az első rugó és szétlőtte a jobb felső sarkot. Párja, a pécsi Nagy futás közben cselezett is (megállt) és így csak a kapufát találta el. Quirikó és Czéh teljesítette feladatát, de Szabó B. bátortalan kísérletezését Bogyay hárította. Máté, Freppán és Vén nem hibázott, Brettner roszul helyezett, erőtlen lövését a pécsi kapus kiütötte. Csoboth volt az utolsó 11 -es rugó, becsapta Horváthot és védhetetlenül helyezett a bal sarokba. Ezzel a pécsiek a 11-es rugó versenyt 4:3-ramegnyerték, két pontot vihettek haza.
★ ★ ★ A mérkőzés után szokatlan jelenetek zajlottak le a siófoki pályán. A közönség egy része dühösen szidta, fújolta a játékosokat, és elmarasztalták az edzőjüket is. Az eredménytelen játékért, a döntetlen eredményért és a 11-es rúgópárbaj elvesztéséért. Ami ebből az eredményességre vonatkozik, jogos volt. Az edző azonban erről nem tehetett, hiszen ahogy a mérkőzés előtt nekünk, újságíróknak elmondta, ő érezte a veszélyt! Tudta, hogy ha az első félidőben nem sikerül térdre kényszeríteni a pécsi „csikócsapatot”, akkor a második félidőben minden megtörténhet.
Ennek megfelelően szokatlanul szigorúan határozta meg az egyéni feladatokat, és maximális erőbedobást követelt mindenkitől.
A siófoki labdarúgók 90 percen keresztül meg is tettek mindent a mezőnyben, ami tőlük várható volt. Senki nem állt meg, és egyetlen összecsapásnál sem lehetett érezni, hogy valaki is kíméli magát.
A pécsiek a mérkőzés lefújása után nagyon örültek. Garami a mérkőzés előtt attól félt, hogy mivel soha nem jászottak ilyen összeállításban, nem fogják egymást megérteni a pályán a játékosok. Ez be is következett, de a bekapott gól után — bármilyen furcsán hangzik!— a nyomát sem lehetett felfedezni az összecsiszoltság hiányának. Kézenfekvő taktikát választva, kettős falat húztak a kapujuk elé, de ha sikerült valakit leszerelni, nem vagdosták el vaktában a labdát, hanem mindig megtaláltak valakit, valakiket, akik megjátszásával veszélyes ellenakciót lehetett indítani. Jórészt az ő érdemük, hogy végig izgalmas,látványos, fordulatokban bővelkedő mérkőzésen született meg a nem kis meglepetés. (Népsport, 1988. október 30.)
A "csikócsapat" bravúrja
Váratlan, de teljesen megérdemelt bravúrt vitt véghez a PMSC Siófokon. Ahhoz képest, hogy a kompletten kiálló hazaiaktól mindenki sima győzelmet várt, nagyon csalódott volt a Balaton-parti szurkolótábor. Az ismert okok miatt nagyon tartalékos PMSC meglepően jól tartotta magát. Az eddig játékalkalomhoz nem jutott fiatalok ügyesen játszottak, és bár az első félidőben a tapasztaltabbak (Csoboth, Nagy T., Balogh) igazán nem tudtak fazont adni a csapat játékának, akkor sem volt még nagy baj.
Szünet után bátrabb, kezdeményezőbb lett a pécsi együttes, ennek köszönhetően ki is egyenlített. Sokat mond, hogy a rendes játékidő leteltével a hazai nézők nem a kedvenceiket, hanem a pécsieket tapsolták meg. A PMSC minden egyes tagja küzdőszelleméért, töretlen akaratáért dicséretet érdemel.
A PMSC-ben Bogyay bravúrral védett. A gól nem az ő lelkén szárad. A védelem legjobbja Tomka volt, nem messze marad el tőle Braun. A középpályások szorgalmas iparos munkát végeztek, önfeláldozók voltak. Lehota megmegmozgatta hátvédjét, Balogh a szokásosnál aktívabbnak bizonyult védekezésben, ami nála nagy szó.
A Siófokban Palkovics és Quiriko sokat futott, ezzel nőttek a társaik fölé. A Balaton- partiak csalódást keltettek. (Dunántúli Napló, 1988. október 30.)
Mestermérleg:
Gellei Imre: — A pécsiek roppant lelkes játéka elégvolt ahhoz, hogy a kapkodóan játszó és óriási lehetőségeket elpuskázó csapatunk vereséget szenvedjen.
Garami József: — És mégis mozog a Föld . ..
