1910. június 12. Kaposvári AC - Pécsi AC 2:3 (2:1)

Pécsi Napló, 1910. június 14.

Kaposvári AC - Pécsi AC 2:3 (2:1)
1910. június 12. Kaposvár, barátságos mérkőzés.

Vezette: Szántó Imre (Kaposvár).
Góllövők: kaposvári gólszerzők nem ismeretesek illetve: Markos, Rudi (2).

Kaposvári AC: Kun - Péter, Wagner - Betnár, Trabalka, Faragó - Krausz, Polgár, Rechnitzer, Szilágyi, Krazovics.
Pécsi AC: Győri - Szánthó, Rapos - Vas, Dinics, Kolozsváry - Denk, Stark, Rudi, Markos, Bellmann.

"A pécsi athlétikai klub labdarúgó csapata f. hó 12-én, vasárnap átrándult Kaposvárra, hogy az ottani athlétikai klub football csapatával revanche-mérkőzését megvívja.  A két egylet legutóbb a pécsi pályán találkozott és itt athlétáink a kaposváriaktól vereséget szenvedtek. Ezt a vereséget akarták most athlétáink helyre hozni és lelkes csapatukkal vasárnap átmentek Kaposvárra, ahol az ottani klub vezetősége szívélyes fogadtatásban részesítette a vendégeket. A mérkőzés d.u. 5 órakor kezdődött a következő csapat összeállításokkal:

A pécsi csapatban kapuvédő: Győri, hátvédek: Szánthó, Rapos, fedezet sor: Vas, Dinics, Kolozsváry, csatázók: Denk, Stark, Rudi, Markos és Bellmann. A kaposváriak csapatában kapuvéd: Kun; hátvédek: Péter, Wagner, fedezetsor: Betnár, Trabalka, Faragó, csatárok: Krausz, Polgár, Rechnitzer, Szilágyi és Krazovics. A bírói tisztet Szántó Imre, a kaposvári athlétikai klub tagja látta el. Sorshúzás útján a pécsi csapatnak jutott a kedvezőtlen fekvésű kapu és így az első félidőben nap ellen játszottak, ami oly evidens hátrány, ami egyenlő qualitású csapatoknál úgyszólván a mérkőzést már eleve eldönti. Nem csak a perszelő nap fárasztó hevét kellett leküzdeniök, hanem gyakran olyan helyzetbe is kerültek, hogy azt sem látták, merre repül a labda. Derék csapatunk nem rettent vissza a véletlen folytán előállott akadálytól, megfeszített erővel vette fel a küzdelmet, és a természeti akadályt akként küzdötte le, hogy roppant erős tempót diktált, és oly' hevesen támadott, hogy az első félidőben a játék úgyszólván a kaposvári kapu előtt folyt le. Vagy 20 percig eredménytelenül megy a küzdelem és bár a pécsiek igazán gyönyörű összjátéka nem egyszer bámulatba ejti a közönséget, goalt azonban mégsem tudnak elérni, mert a pálya rossz volta minden kombinációt megdönt. 

Több helyen oly vizes a talaj, hogy a játékosok bokáig gázolják a vizet, és a játék befejezése után a szép dresszek színeit a sár teljesen befedte. A 20-ik percben a kaposváriak kézzel fogják a labdát, miért is a pécsiek büntető rúgáshoz jutnak, de ez sem eredményez goalt, mert a vízből kihalászott labda oly síkos volt, hogy azt a goalba irányítani nem lehetett. Néhány perc múlva  a pécsiek újra megkaparintják a labdát, és a legfényesebb összjátékkal előre nyomulnak, támadásikkal célt érnek, mert kitűnő fiatal játékos, Markos, védhetetlen goalt lő a kaposvári kapuba.

Most a kaposváriak is munkához fognak, és egy corner rúgás után, melyet a pécsiek kapusa kivéd ugyan, mégis goalt érnek el, mert a csuszós labda kiesik derék kapusunk kezéből, amit a kaposváriak nyomban és ügyesen felhasználva a pécsiek hálójába nyomják a labdát. Az első félidő végén még egy goalhoz jutnak a kaposváriak és így az első félidő Kaposvár javára 2:1 győzelemmel végződik.

A második félidőt rövid szünet után megkezdik és miután a nap már teljesen lenyugodott, a pécsiek technikáját mi sem hátráltatja, fölényes játékuk percről percre diadalt arat, a játék állandóan a kaposváriak kapuja előtt folyik és Rudi ügyes centerozással, mint egy hadvezér osztja a labdát úgy, hogy elérik játékosaink a kiegyenlítőt, és csakhamar a vezető goalt is, mire a bíró a mérkőzést lefütyüli, a pécsiek javár a félidő 2:0-lal végződik. A pécsi atlétikai klub tehát 3:2 arányosan veri a kaposváriakat.

Nem akarjuk a pécsieket elbizakodottá tenni, de a mai mérkőzéssel megmutatták azt, hogy komoly és kitartó munkával szép eredményt lehet elérni, és a most lefolyt barátságos mérkőzés kell, hogy hatványozottan ambicionálja a derék játékosokat, mert győzelmüknek valódi becsét az adja, hogy a dunántúli bajnoki mérkőzés győztes csapatát verték meg.

Nem akarjuk itt felsorolni, hogy egyik-másik játékos mit produkált ezen a mérkőzésen és csak azt jegyezzük meg, hogy úgy a védelem, mint a támadás kifogástalan és dicsőséges munkát végzett.

Végül meg akarunk emlékezni a mérkőzést vezető bíróról, kinek működését azzal jellemezhetjük legjobban, ha kijelentjük, hogy pártatlanul és teljes sporttudással töltötte be tisztét.

A mérkőzls után a vendéglátó klub vezetőségének részvétele mellett társasvacsorára jöttek össze mindkét csapat játékosai és szívélyes fogadtatás, valamint a barátságos együttidőzés folytáni kedélyes hangulat, a további összeköttetést a jövőre is biztosította, s reméljük, hogy a két egylet a jövőben még gyakran fogja erejét összemérni, hogy fejlődést a nagyközönség előtt is igazolja." (Pécsi Napló, 1910, június 14.)