1997. február13. Dunaújváros, edzőmérkőzés. 200 néző.
Edzőmeccs Dunaújvárosban...
Elsőre mondhatnánk: nincs ebben semmi különös, bő két héttel a bajnoki rajt előtt a csapatok többsége sorozatban játszik ilyen találkozókat. Csakhogy... Ami mégis érdekessé teszi ezt a mérkőzést, az az, hogy ezúttal két olyan gárda csapott össze, amelyek közül az egyik célja egyértelműen az NB l-be való felkerülés, míg a másiké az élvonalban való maradás. S hogy minderre melyiknek mennyi esélye van - azon lehetne vitatkozni. Ami tény: a Dunaferr nyolcéves „távoliét” után egyértelműen az első osztályba akar kerülni és ehhez a vezetősége minden feltételt biztosít. Szilárd anyagi háttér, megfelelő játékosállomány, nyugodt légkör a készüléshez. A másik oldalon, a Pécsi MFC-nél már korántsem ilyen kedvező a helyzet. Jelentős ponthátrány a bajnokságban a bentmaradó helyektől, pénzügyi kilátástalanság, nem igazán „acélos” játékoskeret. Ami biztos: mindkét csapat izgalmas tavasz elé néz. Illetve... Ide tartozik még egy apró, ám annál fontosabb momentum: amíg az egyik oldalon (a Dunaferrnél) rendíthetetlen az edző iránti bizalom, Gálhidi György nyugodtan várhatja a tavaszi rajtot, addig a másik oldalon, a Pécsi MFC-nél...
Edzőmeccs Dunaújvárosban...
A két öltöző „világa” - ég és föld.
Az egyikben csupa magabiztos, jókedvű, egymást ugrató labdarúgót látni (ám, még mielőtt bárki rákérdezne: ez az a NB Il-es csapat öltözője). Az edzőről, Gálhidi Györgyről lerí a jókedv. És a kérdésre, hogy minek örül annyira, a szakember a következőket feleli:
- A mai naptól hivatalosan is a mi játékosunk Vladimir Martinjuk, az ukrán középpályás. Megegyeztünk vele és a klubjával is. Két és fél éves szerződést kötöttünk, és úgy vélem, jó vásárt csináltunk. A csapatom kialakult, tőlünk már most megkezdődhetne a bajnokság. Egy-két kiadó hely van még a csapatban, de a rajtig ezek a nyitott kérdések is tisztázódnak.
A Dunaferr tehát - kész csapat. Nem csoda, ha nem bánná a kezdést, ugyanis az előkészületi meccseken nagyszerű formában játszott eddig is a gárda. A Csepel, a Vasas és a Ferencváros sem úszta meg három gól alatt a dunaújvárosi kirándulást.
Ezzel szemben...
A vendég pécsiek öltözőjében nyoma sincs az NB I-eseket máskor olyannyira jellemző magabiztosságnak. Szakvezetőjüket, Gelei Józsefet kérdezni sem kell, dől belőle a panasz:
- Azt kell mondanom, hogy örömmel megyünk idegenbe mérkőzést játszani, hiszen Pécsett a pályák szinte használhatatlanok, az öltöző fűtetlen, és nemegyszer meleg víz sem áll a rendelkezésünkre - kesereg a pécsi edző. - Felfoghatatlan számomra, amit ezzel a nagymúltú egyesülettel csinálnak. Tudom: egyesek azon dolgoznak, hogy ez a patinás klub megszűnjön... De én nem teszem meg nekik a szívességet, nem dobom be a törülközőt, hiszen látom a srácokon, mennyire szeretnének örömet szerezni a szurkolótáborunknak.
Gelei József minden szava jajkiáltás. Bizony nehéz megérteni mindazt, ami Pécsett most a labdarúgás címszó alatt történik.
Edzőmeccs Dunaújvárosban...
A találkozó a Dunaferr szabadidő-sporttelep biliárdasztal simaságú, tökéletesen előkészített pályáján zajlik. Az első félidőben változatos a küzdelem, s bár mindkét kapu előtt adódik lehetőség, gól nem születik. Ami leginkább feltűnő: a pécsi edzőnek minden egyes játékosához van egy-egy dicsérő, biztató szava.
- Muszáj őket bátorítani, mert sajnos nincs önbizalmuk - jegyzi meg halkan aztán Géléi József. - Tehetségesek a gyerekek, de ez az enbé egyben kevés. Az biztos, hogyha rajtam múlna az élvonalban való maradás, akkor a PMFC kilencvenhét őszén is NB I-es csapatnak vallhatná magát.
A kérdés azonban az - a hírek csütörtök délután, illetve este Dunaújvárosba is eljutottak -, hogy vajon múlhat-e valami is az elkövetkező időszakban Gelei Józsefen...
A csapat ugyanis Dunaújvárosban játszik, a vezetőség viszont Pécsett alakítja az edzősorsot!
A jelek szerint Gelei semmit sem sejt, ő még kupameccsekről, no meg a bajnokságról beszél.
Tőle alig tíz méterre Gálhidi György bosszankodik:
- Nem megy a játék, nem azt csinálják, amit kérek tőlük. Ennél jóval több kell a sikerhez, bár talán kicsit fáradtak a fiúk.
A második félidőben aztán már egyértelműen a hazaiak akarata érvényesül. Hatalmas fölényben játszik a Dunaferr, a pécsiek ritka vendégek Bita kapuja előtt. Gelei József kénytelen ifijátékosokat is pályára küldeni, ennek oka pedig az, hogy a PMFC-nek meglehetősen szűk a játékoskerete. A félidő közepén a csereként beállt Szabó Zsolt megszerzi a hazaiaknak a vezetést, mint később kiderült, ez a gól a győzelmet is jelentette a Dunafermek.
- Nem játszottunk jól, de azért az akarást díjazom - értékel Gálhidi, idősebb kollégája, Géléi József viszont már jóval gondterheltebb - érthetően...
- Sajnos „összeestünk” a második félidőre, de ebbe belejátszott a sok csere is. Mindenesetre küzdünk tovább, szeretnénk a tavaszt becsülettel végigcsinálni - summáz a pécsi edző, s ebből a mondatból megint kiviláglik: a szakember csakis előre tekint...
Egyébként a meccs „nagy igazsága” megint a szurkolóé... Ezúttal azé a hatvanas öregúré, aki miután a Dunaferr, ugyebár, a negyedik élvonalbeli ellenfelét is vereséggel küldte haza - a következőt mondta a mellette bandukoló társának:
-Látod, Józsi, a fiúk remek formában vannak, ősszel már nemcsak előkészületi meccset játszunk az enbé egyesekkel, hanem bajnokit is. Ez a Pécs pedig alighanem eltűnik a süllyesztőben. Kár érte, mert nem ezt érdemelné.
Edzőmeccs Dunaújvárosban...
Két csapat, két edző, két perspektíva - ég és föld...
 |
Kiss László
érkezett... |
A válás
Amiről még Dunaújvárosban csütörtökön este még csak suttogtak, valósággá kegyetlenedett: a PMFC-nél megtörtént az edzőváltás, Gelei Józseffel a pécsi klub - közös megegyezéssel - szerződést bontott. Az utód Kiss László lesz (a szakvezető egyelőre nem kívánt az ügyben nyilatkozni), s a hírek szerint pénteken már ő tartja az edzést a Mecsekalján.
A pécsi klub elnöksége nevében Hoffmann György elnökségi tag tárgyalt csütörtökön este Geleivel, miután a csapat hazaérkezett a dunaújvárosi előkészületi mérkőzésről.
- Nem mondtunk le a bennmaradásról - nyilatkozta Hoffmann György az edzőváltás hátteréről. - Úgy érezzük, hogy a cél eléréséhez edzőváltásra van szükség. Gelei József úriember módjára fogadta a szándékunkat, s vele rövid idő alatt sikerült is megállapodnunk a közös megegyezéssel történő szerződésbontásról. Gelei Józsefnek felajánlottuk, hogy legyen a PMFC szakosztályigazgatója, ezt azonban nem fogadta el.
Természetesen megkerestük Gelei Józsefet is, aki közvetlenül a döntés után szűkszavúan nyilatkozott:
- A kialakult körülmények kényszerítettek engem és a klubot arra, hogy közös megegyezéssel szerződést bontsunk...
(Nemzeti Sport, 1997. február 14.)
