1992. május 23. Pécsi MSC - Zalaegerszegi TE 3-2 (1-1)

Pécsi MSC - Zalaegerszegi TE 3-2 (1-1)

1992. május 23. Pécs, Újmecsekalja. NB I., 27. forduló. 4.000 néző.

Kónya gólja
(Dunántúli Napló, 1992. május 24.)

Vezette: Fazekas (Molnár I J., Veress).

Góllövők: Magyar a 4., Varga a 18., Túri az 53., Németh T. a 63., Kónya a 91. percben. 

Sárga lap: Varga (Lőrincz buktatásáért) a 47., Horváth J. (Czéh lerántásáért) az 56., Rózsa (megrúgta Jeneit) a 70., Balog (Németh T. fellökéséért) a 70., Bódog (Horváth A. felvágásáért) a 71. percben. Szögletarány: 12:1 (7:1).

PMSC: Kovácsevics - Kónya, Balog, Bódog, Lőrincz (Braun, a 80. percben) - Jenei, Túri, Medgyes, Kocsis - Czéh, Magyar (Hánzs, a 75. percben). Edző: Garami József. 

ZTE: Vincze - Horváth J., Szabó I., Szabó II., Dobos - Kovács L., Horváth, Rózsa, Farkas - Varga (Pálcsa, a 86. percben), Kovács J. (Németh T., az 58. percben). Edző: Mihalecz István. 

Krónika:

Szomorúan újságolta a mérkőzés előtt Palaczky János, a pécsiek balhátvédje, hogy talpcsont bántalmak miatt szerdán megműtik, ezért nem játszhat, sőt — legnagyobb sajnálatára — a válogatott kerettagságot is le kellett mondania. Ezredik NB I-es mérkőzését játszotta a PMSC (ebbe beletartoznak a jogelődje, a Pécsi Dózsa találkozói is). A piros-fekete játékosok két, általuk dedikált labdát rúgtak ki a jubileum alkalmából a nézőtérre. 

4. perc: Tanítani valóan szép pécsitámadást tapsolhatott meg a hazai közönség. Magyar indította a bal szélen elfutó Czéht, aki beívelt és az érkező Magyar az ötösről fejjel a bal alsó sarokba csúsztatott. 1-0 18. perc: Váratlanul egyenlített a ZTE. Rózsa szöktette Farkast, ő balról laposan beadott, Varga addig térült-fordult a 16-oson belül, amíg lövőhelyzetbe került, aztán 12 m-ről a kapu bal oldalába lőtt. 1-1 

53. perc: Túri középről 17 m-ről lövésre szánta el magát. Labdája elcsúszott a vetődő Vincze hasa alatt, és a bal alsó sarokban kötött ki. 2-1 

63. perc: Rózsa elhúzott a balszélen, átadásából Németh T. 14 m-ről a bal alsó sarokba rúgta, a labdát. 2-2 . 

91. perc: Sérülések miatt hosszabbított a játékvezető. Balog szabadrúgása után Bódog az alapvonal közeléből, balról visszafejelte a labdát, a túlsó kapufánál álló Kónya pedig a hálóba kotorta. 3-3 

Kónya gólja: antibiotikum szégyen ellen

Amikor villámgyorsan vezetéshezjutott a FMSC, sok hazai szurkolónak felcsillant a szeme arra gondolva, hogy ebből gólkülönbség-javítás lesz. Túlzott volt a derűlátás, mert csak verejtékes győzelem sikeredett. A PMSC talán félvállról isvette ellenfelét, főleg a gyors első gól hitette el a hazaiakkal, hogy könnyű dolguk lesz. Mindenképpen szerencsés a pécsiek győzelme, melyet az utolsó pillanatban szereztek meg. A ZTE nem érdemelt vereséget. A PMSC csak annak örülhet, hogy Fortuna istenasszony jóvoltából otthon tartotta a két pontot. (Nemzeti Sport, 1992. május 24.)

Győzelem a 91. percben

,Játékra” készült ezen a hirtelen melegre fordult májusi délutánon a két dél-dunántúli csapat. A zalaegerszegiek tisztában lévén helyzetükkel nyílt, támadó futballt vállaltak magukra, s becsületükre legyen mondva sikerült nekik kétszer is felkelni a „gyepről”. A pécsieket meglepte a vendégek bátor harci kedve, s bizony volt időszak, amikor nem tudtak mit kezdeni mezőnyfölényükkel. Mihalecz István legénysége nem véletlenül szerzett már eddig is több kellemetlen percet ellenfeleinek, mert a látszólagos „hagyd őket játszani” hangulatteremtés mellett, képesek voltak rövidebbre is venni a „gyeplőt”. 

Végülis tegnap délután Pécsett mindenki jól szórakozhatott. Láttak gólokat a nézők, győzött a hazai együttes. Nem borult fel a papírforma, csak a Zete intett búcsút az első osztálynak.

A pécsi kapuban Kovácsevics ezúttal nem tehetett a gólokról. A hátvédsorban a győztes gólt szerzett Kónya mellett a volt zalaegerszegi Balog és Lőrincz játszott megbízhatóan. A középpályán a gólt lőtt Túri mellett a sokat mozgó Medgyes és Bódog dicsérhető. A csatárok közül ugyan Magyar gólt talált, a mérkőzés nagyobbik részében „keresni” kellett a pályán. A vendégeknél a kapuvédő Vincze mellett Rózsa, Szabó I., Horváth és a csereként beállt Németh játszott jól. (Dunántúli Napló, 1992. május. 24.)

Mestermérleg:

Garami József: - Végig mozgalmas volt a mérkőzés, jól játszottak a fiúk, s végülis a mérkőzés kimenetelét már előbb is eldönthettük volna. A hagyományokkal ellentétben a vendégek kétszer kerültek helyzetbe, s azokat gólra váltották. A csapatot dicséri, hogy az utolsó pillanatig küzdött a győzelemért. 

Mihalecz István: - Gratulálok a Pécsnek, mert ők tudták, hogy a mérkőzés nem 90 percig, hanem a játékvezető sípszaváig tart. Az utolsó 10 percben sem fejben, sem a légtérben nem tudtuk felvenni a küzdelmet a hazaiakkal.

1992. május 16. Veszprém FC - Pécsi MSC 1-1 (0-0)

Veszprém FC - Pécsi MSC 1-1 (0-0)

Túri Zsolt

1992. május 16. Veszprém, NB I., 26. forduló. 4.000 néző.

Vezette: Huták (Varga L. Hornyák).

Gólszerző: Túri a 49., Horváth a 71. percben. 

Sárga lap: Knézics (a saját térfelén megfogta a labdát) az 55., Hanzs (akadályozta a szabadrúgás elvégzését) az 56. percben. 

Szögletarány: 6:3 (4:2).

Veszprém: Andorka - Gersics, Lantai, Csik, Szécsi - Csornai, Kiss, Perger, Kelemen - Bősze (Horváth, a 35. percben), Lehota. Edző: Bozai Gyula. 

PMSC: Kovácsevics - Kónya, Balog, Lőrincz, Vókó - Medgyes, Bódog, Túri, Kocsis - Knézics (Magyar, a 75. percben), Hánzs (Braun, a 86. percben). Edző: Garami József.

Krónika:

15. perc: A harmadik hazai szöglet következett gyors egymásutánban, az utóbbit Bódog vágta ki a kapu torkából. 

19. perc: Kocsis jó labdát tálalt az etöl tartózkodó Balog elé, aki közelgől a bal sarok mellé fejelt 

23. perc: Bal oldali szöglet után Kocsis továbbfejelte a labdát, de Bódog nem érte el a gólvonal előtt, s így odalett a helyzet. 

37. perc: Csornai jó labdát adott sokat mozgó Lehotának, a szőke csatár a bal sarok mellé fejelt. 

49. perc: Bódog ívelt előre egy labdát 20 m-ről, Túri félfordulattal — mielőtt Lantai és Andorka közbe tudott volna lépni —, 8 méterről a kapu bal oldalába helyezett. 0-1 

71.perc: Lehota végzett el „kisszögletet” a jobb oldalon. Legurította a labdát Csornainak, aki középre emelt, Horváth érkezett, és 6 m-ről a jobb sarokba fejelt. 1-1 

75. perc: Perger adott jó labdát Sülének, aki kapura lőtt. A labda kipattant, Sülé ismét élhetett, Kovácsevics a bal sarokra tartó labdát gyors vetődéssel kiütötte. 

80. perc: Szécsi futtából megcélozta a jobb sarkot, de Kovácsevics megint hárított. 

85. perc: Perger jobb sarokra tartó labdáját hárította a vendégek kapusa.

Pontok helyett pontocska

Az első félidő nem sok érdekességet hozott, jószerével napfürdőztek a játékosok, kevés esemény történt. A pécsiekjátéka tűnt szervezettebbnek, de ők is csak néhány lövésig jutottak, ezek azonban célt tévesztettek. Aztán úgy tűnt, hogy a napfürdőt zuhany követte az öltözőben, mert mintha frissebbekké váltak volna a játékosok, főleg a vendégek, és a vezetést is megszerezték. 

Ez idáig „se fülé, se farka" nem volt a veszprémiek játékának. 0-1-nél aztán a csapattagok ráébredtek arra, itt nagy baj is lehet, elkezdtek rohamozni, és sikerült is egyenlíteniük. Ettől kezdve a vendégek jószerével csak védekeztek, a Veszprém pedig egyre-másra vezette akcióit, de már kevés volt az idő, a huszáros rohamok sem vezettek eredményre. Összességében azt mondhatjuk, hogy helyzetei alapján a hajrában a Veszprém akár nyerhetett is volna. A végén nagyon látszott, hogy a Pécs ezen a mérkőzésen csak egyetlen gólra volt hitelesítve. (Nemzeti Sport, 1992. május 17.)

Békés pontosztozkodás

Szoros emberfogással kezdtek a csapatok, és nem is tudtak fél órán át elszakadni egymástól az ellenfelek. A védők végigkísérték embereiket, ezért jó támadás híján a kapuk az első félidőben nem kerültek veszélybe. 

Megváltozott a szünet után a játék képe, s bár a hazaiak erősítettek, egy nagyszerű, kevés húzásból kialakított támadásból a PMSC szerezte meg a vezetést. A gólt követően ölte a játékot a piros-fekete együttes, s ezzel csak idegesítette a mindent megpróbáló ellenfelét. A pécsiek balszerencséjére egy könnyen elkerülhető szögletből kiegyenlített a Veszprém. 

Kovácsevics a gól előtt leragadt, de több nagy védéssel is helyrehozta hibáját. A védelemben Balog és Lőrincz, a középpályán Bódog és Túri mozgatta a csapatát, s ezúttal jó társakra leltek Kónya és Medgyes személyében. 

A hazaiaknál a hátvédsorban Csík, a középpályán Perger és Kelemen, míg a csatársorban a csereként pályára lépett és gólt is szerzett Horváth volt jó. (Dunántúli Napló, 1992. május 17.)

Mestermérleg:

Bozai Gyula: -Az általunk kötelezőnek vélt győzelem valósággal béklyóba kötötte a csapatot. Játékosaim közül egyesek túlzottan magabiztosan vették a játékot. Az első félidőben gyengén játszottunk. Hibáztam, hogy csak két támadóval kezdtünk, s ez kevés volt a jól védekező Péccsel szemben. 

Garami József: - Az első félidőben azt nyújtotta a csapat, amit tőle vártam. A mérkőzésen volt két-három gólhelyzetünk, ha ezeket jobban összpontosítva kihasználjuk, biztosan másként alakul a végeredmény. 

Túri megtalált góllövő cipője 

Egyéves álma vált valóra a pécsi Túrinak azzal, hogy szombaton délután betalált a veszprémi Andorka hálójába. A gólerős pécsi középpályást az elmúlt évben bizony még az ág is húzta. Egyik orvos után a másikhoz ment, gyógyulni és játszani szeretett volna minél előbb, s bizony ez lett a veszte, mert az elsiettett gyógyulás nem akart társul szegődni Zsolthoz. Szombaton azonban már ismét madarat lehetett volna vele fogatni. Pedig nem úgy indult a mérkőzés, hogy alig ötven perc után mint a pécsi vezetőgól szerzőjét ölelgessék a társai. 

A mindkét oldalon a középpályát erősítő csapatok szoros emberfogása elképpesztő tumultust eredményezett a pálya közepén, s mivel a játékosok mindenhova kísérték egymást, a két védelmi fal közötti leszűkített játéktérben legfeljebb oldaladogatásra volt hely, vagy ha valamelyik együttes birtokába vette a labdát, akkor mindkettő a biztonságos hátrajátszásokat erőltette. így aztán a két kapust 

sokkal inkább saját játékosai foglalkoztatták, mintsem az ellenfél támadói. 

A pécsiek unták meg előbb a tologatós reteszjátékot és a távolról belőtt, vagy egy-egy hátsó ember által meglódított labdákkal próbálkoztak, s mint végül is kiderült: sikerrel. Balog - aki már előzőleg is sokat kísérletezett Bódoggal együtt az előretörésekkel - nagyszerű labdát tálalt a 16-oson belülre érkezett Túri elé, s a középpályás kihasználva a védő Lantai és a kapuvédő tanácstalanságát, kitűnő bokamozdulattal elcsente előlük a labdát, s mire ők észbekaptak, már a hálójukban táncolt a labda. 

A gól alaposan felrázta a hazaiakat, s bár támadást támadás követett, lövéseik nem találtak rést a pécsi kapu felé. Egészen egy vitatható pillanatig. A Pécsről Veszprémbe került Lehota verekedett ki egy kétes értékű szögletet, a labda ugyanis oda-vissza pattogva Kocsis és Lehota között, a veszprémi csatár lábáról hagyta el a játékteret. 

Mindez nem zavartatta a hirtelenszőke csatárt. A szögletet gyorsan Csornaihoz passzolta, akinek beívelt labdáját az egész pécsi védelem „diszkíséreté- ben” a csereként beállt Horváth bólintotta a megdermedt Ková- csevics kapus hálójának jobb alsó sarkába. 

így történhetett, hogy a Belanskyt, Jeneit, Czéhi, Ulvectkit, Palaczkyt és Szabói nélkülöző, Kocsissal Vókóval, Knéziccsd és Hánzzsal helyettesített csapatban a Balog-Lőrincz-Turi-Bódog „négyszög” vállalta főszerepben, pontot hagytak Veszprémben a pécsiek. No és még valamit: Túri futballcsukáját, amit a gólt követően egy az egyben szétrúgtak a játékos lábáról, úgy, hogy zokniban volt kénytelen elhagyni a pályát a mérkőzés végén. Ezek után most már csak az maradt a kérdés, hogy a végre megtalált góllövő cipőt megjavítják-e, vagy kicserélik egy ,két-három gólszámmal” értékesebbre? (Dunántúli Napló, 1992. május 18.)

1992. május 8. Pécsi MSC - Szombathelyi Haladás VSE 1-1 (0-0)

Pécsi MSC - Szombathelyi Haladás VSE 1-1 (0-0)

Turi Zsolt becsúszva szerel
(Dunántúli Napló, 1992. május 9.)

1992. május 8. Pécs, Újmecsekalja. NB I., 25. forduló. 3.000 néző.

Vezette: Marton (Vágner, Herbály).

Góllövők: Illés a 49., Belansky a 74. percben. 

Sárga lap: Szekér (Belansky elleni belépőjéért) a 9., Szűcs (Balog felvágásáért) a 28., Elekes (Túri visszarántásáért) az 57., Medgyes (füttyszó utáni labdaelrúgásért) a 67., Kocsis (kakaskodásért) a 76 percben. 

Kiállítva: Szűcs a 76. percben. 

Szögletarány: 5:1 (2:0).

PMSC: Kovácsevics - Bódog, Balog, Lőrincz - Kónya, Túri, Medgyes, Palaczky (Kocsis, a 71. percben) - Jenei (Magyar, a 25. percben), Czéh, Belansky. Edző: Garami József. 

Haladás: Kutasi - Szekér, Mikos, Jagodics, Görög - Marton, Sziics, Illés, Tóth (Nagy, a 79. percben) - Schäffer, Elekes. Edző: Török Péter.

Krónika:

13. perc: Lőrincz jól lépett ki a védők közül, 6 m-es lövését Kutasi szögletre tolta. 

14. perc: Jenei jobb oldali beadása meglepte a szombathelyi kapust, szerencséjére azonban a labda a keresztlécről fölé pattant. 

18. perc: Cseles szabadrúgás után Czéh kisodródva, balról, 6 m-ről az oldali hálóba lőtt. 

23. perc: Palaczky bal oldali beadása után a labda megint a keresztlécen csúszott meg. A berobbanó Jenei balszerencséjére belefejelt a kapufába. Két percig ápolták, egy nagy turbánt kapott a fejére, aztán elvitte a mentő. 

37. perc: A bal oldalról indult pécsi akció végén Magyar ötméteres, ívelt fejese a keresztlécen csattant, majd a vendégek kétségbeesetten felszabadítottak. 

38. perc: Lőrincz 20 m-ről óriási erővel a keresztlécet találta delibe. 

40. perc: Schaffer a balösszekötő helyéről, már a 16-oson belül nagy lövést zúdított a pécsi kapura. Kovácsevics ügyetlenül oldalra tenyerelte a labdát, éppen Illés elé, aki estében három méterről az üres kapuba helyezett. 0-1 

58. perc: Palaczky szabadrúgását Magyar az ötösről a keresztlécre fejelte. 

74. perc: Belansky térült-fordult a 16-oson belül, a védőik valószínűleg átadásra számítottak tőle, de ő ehelyett egyszer csak „beleszúrt” a labdába. A 8 m-es lövésféle megakadt a bal alsó sarokban. 1-1

76. perc: Szűcs szabálytalankodott Bódoggal. Kocsis ott termett és kakaskodni kezdett a Haladás játékosával. Szűcs „felvette a kesztyűt” és ezért mindkét labdarúgónak sárga lap járt. Tekintettel arra, hogy Szűcs korábban már kapott egyet, most a pirosat mutatta fel neki a játékvezető.

Jeneit mentő vitte el
(Dunántúli Napló, 1992. május 9.)

Öt kapufa - egy kapura lövés ellen

Mindent rá lehet fogni a mérkőzésre, csak azt nem, hogy unalmas volt. Kapufák, sérülések, kiállítás, potyagól és több kapusbravúr, kemény belemenések tarkították a játékot. A PMSC több gólt lőhetett volna már az első félidőben is, de Kutasinak akkor hihetetlen szerencséje volt, négyszer a kapufa mentett helyette. S a futball már csak ilyen. Az egyik csapat kihagyja a helyzeteket, a másik pedig az első kapura lövéséből gólt ér el. 

Ez a váratlan esemény fellelkesítette az addig csak 0-0-ra játszó vendégeket. Ahogy múlt az idő, egyre idegesebbek lettek a pécsiek, sikertelenségük okát többször a játékvezetőben látták. Jött azonban az addig a cselezéseiért sokat szidott Belansky és megmentette az egyik pontot. Az egyenlítést követően majdnem felbillent a pálya, de Kutasi bravúrjainak köszönhetően már nem változott az eredmény. A Haladás szerencsével szerezte meg az egyik pontot. Kovácsevics, a pécsiek kapusa jóformán csak egy lövést kapott, annál viszont hibázott és ez csapatának pontvesztésébe került. (Nemzeti Sport, 1992. máj. 9.)

Belansky Attila

A kapufa a vendégekkel volt

Küzdelmes és eseménydús találkozón nyomasztó, ám ugyanakkor meddő pécsi mezőnyfölény jellemezte az első 45 percet. A vendégek láthatóan egy pontért jöttek, és ehhez a legjobb taktikát választották: számtalan szabálytalanság árán ugyan, de csírájában széttördelték a pécsi kezdeményezéseket. Három pécsi kapufa és nem egy helyzet után mégis az első zöld-fehér támadás hozta az első gólt. 

A PMSC ekkor mindent egy lapra tett föl. Gyorsabbá, de kapkodóbbá is vált a játéka, amelyből a mérkőzés további irányítása mellett is csak a szépítésre tellett. A négy kapufa ugyan magáért beszél, de ha a vendégek hálóőre nem ment néhányszor nagy bravúrral, ezzel együtt is bőven megszerezhette volna a PMSC a győzelmet. Ezen a mérkőzésen azonban elpártolt tőlük a szerencse. 

A kapott gólhoz Kovácsevics szerencsétlen mozdulata is hozzájárult, ezen kívül nem sok dolga akadt, csakúgy mint a védősornak, amelyből Lőrincz tetszett a legjobban. A középpályát Palaczky uralta, míg a csatársorból Belanskyt csak a gólja miatt lehet dicsérni, Czéh pedig hiába volt ott mindenütt, ezúttal neki sem sikerült semmi. 

A vendégek két legjobbja Kutasi kapus és Illés volt. (Dunántúli Napló, 1992. május. 9.)

Mestermérleg: 

Garami József: - Az első félidőben jól és határozottan játszottunk, már ekkor megnyerhettük volna a meccset. Az első vendéghelyzetből kapott gól után kapkodni kezdtünk, és az ezt követő sok helyzetből sajnos csak egy jött be. Nagy nyerési lehetőséget szalasztottunk el. 

Török Péter: - Célunkat részben elértük, küzdelmes meccsen sikerült az egyik pont megszerzése. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy ezen a mérkőzésen a szerencsével sem álltunk hadilábon. 

1992. május 2. Tatabányai Bányász SC - Pécsi MSC 1-2 (0-1)

Czéh László

Tatabányai Bányász SC - Pécsi MSC 1-2 (0-1)

1992. május 2. Tatabánya, Bányász-stadion. NB I., 24. forduló. 3.000 néző.

Vezette: Vad (Hartmann, Kiss G.).

Góllövők: Czéh a 37., Banica az 50., Jenei az 52. percben. 

Sárga lap: Palaczky (sípszó után eldobta a labdát) az 59., Kocsis (labdaelrúgásért) a 77., Csima (felvágta Jeneit) a 78. percben. 

Szögletarány: 9:0 (6:0).

TBSC: Józsa - Sass, Udvardi, Váczi, Csima - Ignácz, Járfás, Banica - Süveges, Onucsin (Kiszi, a szünetben), Szekeres (Klausz, a 69. percben). Edző: Rákosi Gyula.

PMSC: Kovácsevics - Kónya, Balog, Lőrincz, Palaczky - Jenei, Bódog, Túri, Kocsis - Czéh (Medgyes, a 84. percben), Belansky (Magyar, a 89. percben). Edző: Garami József.

Krónika:

10. perc: Banica elfutott a bal oldalon, középre adott. Onucsin az ötös sarkánál lefejelte a labdát a gólvonal elé, az felpattant és a bal felső sarok felé szállt, de Kovácsevicsnek sikerült szögletre ütnie. 

17. perc: Szekeres ívelt be szögletet a bal oldalról. Kovácsevics kitenyerelte a labdát, de pontosan Ignácz elé. A házigazdák középpályása 15 méterről, egyből lőtt, a pécsi kapus lábbal hárított. 

A félidő közepén Palaczky jelezte a pécsi kispadnak, hogy érzi korábbi sérülését. A vendégek orvosa és gyúrója az alapvonalnál „elsősegélyben” részesítette, és rövid ápolás után visszatérhetett a pályára. A biztonság kedvéért Garami József azért elküldte melegíteni Vókót. 

21. perc: Ignácz 38 méteres bombáját csak másodszorra kaparintotta meg a pécsi kapus. 

34. perc: Czéh fejjel Belansky elé elúsztatott, ő lefutotta a védőket, végül 10 méterről mellé lőtt. 

37. perc: Kocsis a pécsi térfél közepén elvette a labdát Sasstól, előre vágta Czéhnek, a csatár vezette ez egy harminc métert — a tatabányaiak csak kísérték —, majd a balösszekötő helyéről, 15 méterről, nagy erővel lőtt a bal alsó sarokba. 0-1 

50. perc: A pécsi kaputól 10 méterre Lőrincz buktatta Süvegest. A szabadrúgáshoz leállított labdának Váczi futott neki, de átlépte, és Banica a sorfal mellett a kapu jobb oldalába csavarta.1-1

52. perc: Czéh Jenei elé ívelt, a középpályás kilépett a megtorpanó hazai védőik között, kényelmesen vezethette 46 métert a labdát, és egy testesei után tíz méterről a kifutó Józsa mellett a kapujobb oldalába perdített.1-2

58. perc: Czéh 35 méteres szabadrúgását követően a labda csak centiméterekkel kerülte el a jobb felső sarkot. 

71. perc: Ignácz labdájával Kiszi viharzott el a jobb oldalon, középre továbbított, ám a kapu torkában a pécsi kapus egy gondolattal gyorsabb volt Süvegesnél. 

73. perc: Banica előtt kínálkozott lehetőség, ő azonban 15 méterről magasan fölévágta a labdát. 

80. perc: Túri keverte meg a hazai védelmet, de a 11-es pontnál rosszul találta el a labdát, így Józsa könnyedén felszedhette. 

Ez a Bányász olyan, mint az őszi...

Rendkívül nehéz helyzetbe került hazai vereségével a Tatabánya. Az egyre fogyatkozó szurkolótábor azt remélte kedvenceitől, hogy sikeresen veszik ezt a sorsdöntőnek számító akadályt. Ezért hatott meglepetésként, hogy a vendégek kezdtek bátrabban. Tíz perc eltelte után átvette a kezdeményezést a Tatabánya. Helyzetük is akadt a házigazdáknak, de a befejezéseknél hiányzott az a plusz erő, amely sikeressé tehette volna az akciókat. 

A pécsiek igyekeztek lassítani a játékot, szemlátomást elégedettek lettek volna, ha egy ponttal távozhatnak. A félidő hajrájában aztán észrevették, hogy itt akár egy pontnál többet is szerezhetnek. Kitámadtak, és a második említésre méltó akciójuk góllal végződött. 

Szünet után a Tatabánya mindent egy lapra feltéve rohamozni kezdett, egyenlített is, és ekkor úgy tűnt, hogy a maga javára fordíthatja a mérkőzést. A pécsiek viszont pillanatok alatt kihasználták a hazai védők hibáját, és ismét vezettek. Ezután az történt, amit a PMSCakart. Ha valamivel jobban összpontosítanak a vendégek az ellentámadásoknál — rendre elakadtak próbálkozásaik —, még nagyobb különbségű is lehetett volna a győzelmük. (Nemzeti Sport, 1992. május 3.)

Hat év után győzelem

Vegyes érzelmekkel érkezhettek a pécsi játékosok Tatabányára. Mivel legutóbb éppen itt nyertek Magyar Kupát, a helyszínnel nem lehetett gondjuk, annál több a tegnapi ellenféllel, amelyet utoljára 1986-ban sikerült legyőznie otthonában a PMSC-nek. A vendéglátóknál élet-halál kérdése volt a két pont megszerzése, a PMSC-sek viszont már a döntetlennek is örültek volna a találkozó előtt. Ennek megfelelő volt a játék képe az első negyedórában, amikor a kék-fehérek már két komolyabb helyzetet is elpuskáztak, a PMSC pedig jobbára a labda tartására törekedett. 

A félidő hajrájára azonban látva, hogy a hazai akciók nem jönnek be, és több keresnivalója is van a PMSC-nek az x-nél, egyre bátrabban vezette támadásait Józsa kapujára. Ami több kihagyott helyzet után a 37. percben vezetett eredményre.

Mielőtt azonban a pécsiek berendezkedhettek volna az eredmény tartására, jött az egyenlítő gól, úgy, hogy lehetett kezdeni az építkezést élőiről. Ugyan ez a vártnál gyorsabban érett ismét góllá, ettől  kezdve a mezőnyben mégis a hazai együttes vette át az irányítást, a felgyorsított bányásztámadásokból csak egy-egy gyors kontrát indítottak a vendégek. Az utolsó negyedórában azonban a PMSC taktikusan, szemmel látható az előre nem remélt vezetés bebiztosítására törekedett, amitől kezdett kissé szétszakadozni a játék. A piros-feketék az idegenbeli két pont begyűjtésével túlteljesítették a tatabányai kirándulásra előírt tervet. 

Az okosan és lelkesen játszó pécsi gárdából a védősorban Balog és Palaczky, a középpályások közül Jenei és Bódog, míg a két ék közül az ismét a csapat legjobbjának bizonyuló Czéh emelkedett ki. Ezen a délutánon Kovácsevicsnek is jól ment a védés, bár igazán nagy lövés csak kevés érkezett a kapujára. 

A Tatabányából a gólszerző Banica mellett egyedül Ignácz teljesítménye dicsérhető.

Mestermérleg:

Rákosi Gyula: - Vannak játékosok, akik úgy érzik: teljesen mindegy a Tatabánya sorsa, mert így jobb lehetőségük kínálkozhat. Hetek óta szégyellem magam helyettük, ilyen hozzáállással nem lehet pontot szerezni.

Garami József: - Küzdelmes mérkőzésen a Tatabánya többet támadott, de a mi akcióink állandó veszélyt jelentettek. A legjobb időben sikerült gólokat lőnünk, és összességében nagy csatában szereztük meg a két pontot.