1990. október 3. Pécsi MSC - Manchester United FC 0-1 (0-0)

Pécsi MSC - Manchester United FC 0-1 (0-0)

1990. október 3. Pécs, Újmecsekalja, KEK-1. forduló, visszavágó. 16.000 néző.

Nemzeti Sport, 1990. október 4.

Vezette: Petrovics (Lipovac, Sarmes, mindhárom jugoszláv). 

Gólszerző: McClair a 78. percben. 

Szögletarány: 6:2 (3:0) a PMSC javára.

PMSC: Bodnár — Braun, Balog, Palaczky — Kónya, Megyeri, Bérczy, Czérna — Lovász, Czéh, Lehota (Bojás 72'). Vezetőedző: Garami József. 

Manchester United: Sealey — Anderson, Bruce, Pal Ilster, Donaghy — McClair, Blackmore, Phelan, Webb, Martin (Sharpe 86') — Hughes. Vezetőedző: Alex Ferguson.

A mérkőzés esélyeiről:

Bodnár László: — Szoros mérkőzés lesz. Ha az első félidőben tudunk gólt lőni, és közben nem kapunk, akkor elképzelhető a továbbjutásunk. Sokat jelenthet majd a lelkes közönségünk buzdítása. Már nem merem azt mondani, hogy a csatárainktól, akiktől a gólokat várják, sok függ, mert akkor megint mérgesek lesznek rám. De ettől akkor sem haragszom majd, ha nem.ők lövik a továbbjutást jelentő gólokat, hanem mások. Remélem, hogy jól megy majd a védés nekem. Jó lenne megúszni kapott gól nélkül. 

Kónya Mihály: - Nagyon jó csapat a Manchester United, ezt kint is láthattuk. Ha továbbjutnának ellenünk, bekerülnének a legjobb 4-be. Kellene rúgnunk egy gólt az elején, akkor még lenne esélyünk. Az a gól az elején, az nagyon kellene, mindenképpen. Az önbizalmat adna, még jobban feldobna bennünket. Biztosan a szurkolók is még nagyobb hangerővel biztatnának minket. Nagyon komoly fegyvertény lenne a részünkről, ha továbbjutnánk. Felfigyelne ránk a világ. De jó is lenne! 

Balog Zoltán:- Rendkívül jó csapat ellen sikerült helytállnunk, s ha az első húsz percben nem járunk ilyen szerencsétlenül, akkor egészen más lett volna az eredmény. Annál is inkább, mert 2-0 után váltani kellett a felfogásunkon, s az igazolta a feltételezésemet, mert végül is helyzetünk is akadt. A hazai találkozón sokat jelenthet, hogy miként használjuk ki az első fél órát. Igaz, ebben az is benne van, hogy ha a MU gólt lő. akkor reménytelenné válik a helyzetünk, akkor valóban futhatunk az eredmény után.

Braun Károly: - Egy nagyiramú, jó színvonalú mérkőzésen szerintem helytálltunk, még akkor is, ha történetesen két gólt kaptunk. Amit előre megbeszéltünk: szélről nem kaptunk olyan beadást, amit ne hárítottunk volna. A gólok nem ilyen akciókból estek. A második félidőben kimondottan jól játszottunk, sikerült megfognunk a hazaiak támadásait. Remélem, sikerült magunkkal elfogadtatni, hogy mi is játszhatunk másképpen, mint azt magunkról, illetve rólunk kialakított vélemény szugerál. Most már nyugodtan mehetünk ki a pályára. 

Dunántúli Napló, 1990. okt. 2.

Tomka János: - Kapkodtunk a mérkőzés elején és az első negyed órában megkaptuk a „sokkot". Mindezek ellenére szerintem magunkhoz képest, legalábbis az előző mérkőzésekhez viszonyítva, jól játszottunk. Kint részemről erőből és bátorságból is csak egy-egy felfutásra telt, itthon sokkal több bátorságra, no és erőre lesz szükség. Feltétlenül többet kell támadnunk ahhoz, hogy sanszunk legyen a mérkőzés megnyerésére. Vagyis a recept: nem kapni gólt, s mindent megtenni annak érdekében, hogy a mérkőzés első harmadában gólt lőjünk.

Palaczky János: - Azzal elégedett lennék, ha a tudásunkhoz mérten helytállnánk, azaz a tudásunk legjavát nyújtanánk. Hogy ez mire lenne elég? Azt nem tudom előre. Ha úgy játszanánk, ahogy tudunk, akkor az sem elképzelhetetlen, hogy továbbjussunk. Nekünk, hátvédeknek nagyon nehéz dolgunk volt Manchesterben is, most sem szabad egy pillanatra sem kiengednünk. Ha tehetem, felfutásaimmal segítem majd a támadásainkat. A széleken vezetett akciókkal zavarba lehet hozni őket. Kint is volt helyzetünk, itt is lesz. Csak ki kellene használni. Nem úgy, mint odakinn. 

Bérczy Balázs: - A kinti mérkőzésen túl nagy súlyt fektettünk a védekezésre, így kevesebb erőnk maradt arra, hogy támadjunk. A visszavágón, ha eredményesen akarjuk fölvenni a küzdelmet az angolokkal, ez a legfontosabb, amin változtatni kell. A kétgólos hátrány eleve megadja a taktikát, amit követni kell, minél többet támadni, hogy ledolgozhassuk a különbséget. Elhanyagolni azonban a védekezést sem szabad, mert, ha gólt kapunk, szinte lehetetlenné válik a továbbjutás. Ha az első perctől kezdve föl tudjuk venni az ő ritmusukat, még lehet keresnivalónk ...

Czérna Sándor: - Eddig is tudtuk, de most saját bőrünkön tapasztalhattuk, hogy milyen kitűnő csapat a Manchester. Nagyon nagy bravúrnak tartanám, ha ez ellen a valóban világhírű, és évtizedes kupatapasztalatokkal rendelkező együttes ellen továbbjutnánk. Erinek érdekében a csapat minden tagja mindent megtesz majd a visszavágón. Én ugyan csak csereként vettem részt a kinti mérkőzésen, de ha itthon is lehetőséget kapok a játékra, azon a poszton, amelyikre beállít a mester, mindent elkövetek, hogy hozzájáruljak a sikerhez 

Lovász Ferenc: - Manchesterben rengeteg ember előtt, óriási hangulatban játszottunk, emiatt talán még bátrabban mentem ki a pályára, mint egy hazai mérkőzésen. Nagyon hirtelen és szinte megállás nélkül támadtak, ami, bár próbáltunk fölkészülni rá, mégis zavarba hozta a csapatot. A hazai pályán sokkal higgadtabban kell játszanunk. Támadni kell minél többet, ez az egyetlen lehetőségünk, és ha sikerül helyzeteket kidolgozni, azokat ki is kell használni. Ha sikerül azt elérni, hogy nem tudnak újabb gólt lőni, nem reménytelen a helyzetünk.

Lehota István: - Ilyen miliőben, ilyen minőségű pályán, ennyi néző előtt játszani, fantasztikus élmény volt. Ha Magyarországon is úgy állna hozzá mindenki a focihoz, mint odakint, ez a sportág itthon is 180 fokos fordulatot venne. Csak azt tudom mondani, mindig ilyen meccseken szeretnék játszani. Persze ezt nem az eredményre értettem ... Amit pedig a visszavágón másképp kellene csinálni, mint odakint: saját magamra is ez vonatkozik, de talán a csapat egészére is; sokkal többet kell támadni, és amikor eljutunk a kapuig, pontosabban befejezni az akciókat. 

Krónika:

7. perc: Czérna indította Lovászt, aki jobbról az alapvonalról visszagurított, Megyeri azonban kissé a háta mögé kapta a labdát, ezért cselezésbe bonyolódott, s végül rosszul sikerült beadásával zárult az akció. 

10. perc: Anderson fejelt középre, Kónya csak nagy üggyel-bajjal tudta kikanalazni a tizenhatosról a pattogós labdát. 

19. perc: Lehota bal oldali beívelésébe Czéh beletette a fejét, de mozdulata nem jelentett különösebb veszélyt a vendégek kapujára. 

26. perc: Kónya lódult meg a jobb szélen Bérczy átadásával, egy csel után ballal lőtt, a labda megpattant a védőkön, így már nem okozott gondot Sealeynek. 

35. perc: Lovász parádésan kiugratta Czéht, a balösszekötő helyén, a középpályás a manchesteri kapussal találta magát szemben, de tíz méterről, nagy helyzetben, a védőktől szorongatva, fölé durrantott. 

43. perc: Huszonkét méterről próbálkozott Czérna, Sealey kapus vetődve védte a középre tartó lövést. 44. perc: Blackmore balról átívelt a középen kiugró Donaghy elé, aki az ötösről, egyből, nagy helyzetben a bal kapufa mellé emelt. 

53. perc: Blackmore tizennyolc méterről szabadrúgásból kapura nyesett, Bodnár mutatós vetődéssel védett. 

57. perc: Blackmore húsz méterről lőtt, a pattogós lövés a jobb kapufáról vágódott ki. 

78. perc: A sokat mozgó Blackmore jobbról beívelt, McClair középen egyedül maradt és hét méterről a kapu bal oldalába fejelt. 0-1.

Palaczky párbaja Andersonnal
(Dunántúli Napló, 1990. okt. 4.)

Angolosan távozott a Garami-legénység

 Elmaradt a meglepetés: a Manchester United különösebb erőlködés nélkül, könnyedén lépett a KEK második fordulójába. A PMSC nem tudott mit kezdeni az első negyedórában ellenfelével: az angolok áttörhetetlen falat húztak kapujuk elé, a házigazdák kísérletei rendre elakadtak a vendégek térfelének közepén A Manchester helyzetét könnyítette, hogy a pécsi csatárok rendkívül félénken játszottak, igyekeztek gyorsan megszabadulni a labdától, nem vállalkoztak, így a MU határozott védői könynyűszerrel tisztáztak. Mi több, pillanatok alatt felzárkóztak az egyszemélyes csatársor (Hughes) mellé a középpályások és így az angol támadások lendületesebbek voltak.

Negyedóra elteltével magabiztosabb lett a PMSC, mezőnyfölénybe is került, sőt irányította a játékot. Kifogástalan volt a pécsiek igyekezete, de fölényük és példás küzdeniakarásuk ellenére ritkán sikerült helyzetet kialakítaniuk a Manchester kapuja előtt. Az utolsó pillanatban rendre hiba csúszott az összjátékba, s ha mégis összejött a helyzet, akkor a befejező ember hibázott nagyot. 

Szünet után alább hagyott a pécsi mezőnyfölény, a Manchester United diktálta az iramot, s bizony Blackmore kapufájánál meghűlt a vér a házigazdák ereiben. Egyre inkább úgy tűnt, a PMSC lélekben feladta a találkozót, játékosai nem hiszik el, hogy egyáltalán betalálhatnak Sealey kapujába. Támadásaik erőtlenek voltak, nélkülözték az elképzelést, ezért valójában az történt, amit a Manchester United akart. McClair találata a hajrában aztán pontot tett a két csapat kupatalálkozó történetének a végére. (Nemzeti Sport. 1990. október 4.)

Czéh helyzete... az egyetlen pécsi helyzet
(fotó: Labdarúgás folyóirat)

Sok sikert, MU!

Nemcsak a kétgólos hátránnyal, de attól sokkal nagyobb lelki teherrel lépett pályára tegnap délután a pécsi együttes. A piros-feketék immár hosszú órák óta képtelenek a hálóba találni, amikor a volt tavalyi bajnok ellen szombaton mégis találtak egy gólt a hazai bajnoki találkozón. Mindez azonban nem ígért sokat a kupafordulóban eredménytelen pécsieknek. Annál inkább nem, mert a Manchester United úgy kezdett, mintha ők játszottak volna a saját lelátójukat megtöltő közönség előtt, és bő fél órán át csapatrészről csapatrészre „megkóstolták" az életükben másodszor látott ellenfelüket. Húzták, 

„növesztették” őket, s jóllehet eléggé arcátlanul pörgették föl a labdákat, nem sokat foglalkoztak azzal, hogy a gyepen akár meg is kóstolhatták volna őket a hazaiak. 

A két csapat között az első félórában nemcsak a feltűnően nagy fizikai különbség dominált, de kiderült az is, hogy a kilók és centiméterek angol előnyén túl a koponya űrtartalma és minősége - legalábbis, ami a labdarúgáshoz való affinitást illeti - között különbség van. 

Az első félóra elteltével vette a fáradtságot a PMSC és egyszeriben kísérleteket tett a vendégek kapujának bevételére, s mi tagadás, ha Palaczky és Kónya jobban összpontosit, akkor több örömet is szerezhettek volna az addig legfeljebb az indián nyarat élvező szurkolóknak. A játékidő első felében egyedül Braun párharcában lehettek biztosak a lelátót megtöltő szurkolók, ugyanis a cérnavékony hátvéd ezen időszakban - ha majdhogy erőn felüli teljesítménnyel is - képes volt tartani a dinamit energiával és izomkötegekkel rendelkező Hughest. 

Szünet után megpróbált erősiteni a hazai együttes, csakhogy nem tétlenkedtek a vendégek sem. Jóllehet, az angolok az első 60 percben csak annyit adtak ki magukból, amennyi az eredmény tartására kellett, az utolsó fél órára egyszeriben beleerősitettek. 

Bérczy Balázs és Neil Webb
(fotó: Labdarúgás folyóirat)

Már az első órában is előelőfordult, hogy a hazaiak képesek megfeledkezni egy-egy előre merészkedő labdarúgóról, az azonban, ami a gólt megelőzte, egyszeriben „példabeszéd" arra, hogy miként nem szabad helyezkedni a védelemnél egy kapu elé - ráadásul pontrúgás után - ívelt labdára. Végül is nemhogy a hazai védő, de egyszeriben saját játékosa „zavarta” a gólt fejelő labdarúgót a gól elérésében.

Csapatrészenként „ítélve” jóllehet hibázott többször is a védelem, mégis ez volt a pécsi együttes elfogadható teljesítményt nyújtó csapatrésze. A középpályán Czérna az első húszperces kiemelkedő teljesítménye után eltűnt. Bérczy az egész mérkőzés alatt nem találta a hullámhosszt, éppen ezért: nem lehetett hasznos a csapatmunka „látószögéből”. 

A középpályán egyedül Megyeri teljesítménye elfogadható, hogy nem lehetett több, abban társai és a merőben más felépítésű ellenfelei a ludasok. A csatársort - legyen itt örök időkre: Lovász-Czéh- Lehota - egyszeriben le kellett volna cserélni. No, persze erre sem technikailag, sem szabálylehetőségek miatt nem volt esélyünk. Éppen ezért vesztettünk. (Dunántúli Napló, 1990. október 4.)

Mestermérleg:

GARAMI JÓZSEF: —A Manchester United nagyon jó csapat, csak a legjobb összeállításban tudtuk volna felvenni vele a versenyt. Minden játékosom igyekezett, de ez ma csupán ennyire volt elég. 

ALEX FERGUSON: — A Pécs sokkal jobban játszott, mint az első mérkőzésen, ennek ellenére, mi nem sok esélyt hagytunk neki. Játékosaimmal elégedett vagyok,különösen McClair játszott kitűnően, s góljával eldöntötte a találkozót.